Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az amatőrpornó aranykorát hozta el a koronaválság

A karantén alatt szinte egyik napról a másikra futott fel az OnlyFans nevű közösségi oldal, ami eléggé hasonlít az Instagramra, azzal a kivétellel, hogy itt nincsenek tiltva a szexuális tartalmú bejegyzések, a követőknek pedig fizetniük kell néhány dollárt, ha meg akarják nézni valakinek a képeit és videóit. Miután a koronavírus-járvány hatására tömegek vesztették el az állásukat, világszerte sok nő kezdett el pornográf felvételeket posztolni magáról, hátha származik belőle némi plusz bevétele. 

Habár a platform hirtelen lett népszerű, az úgynevezett amatőrpornó előretörése más csatornákon már régebben elindult, a jelenlegi válsághelyzetben pedig külön aggodalomra ad okot, hogy még többen kényszerülhetnek arra, hogy áruba bocsássák a testüket, pláne hogy az oldalnak köszönhetően a közösségi médiában ezt már minden eddiginél könnyebben megtehetik. Az OnlyFans berobbanásának hátteréről Halász Sári tanácsadóval beszélgettünk, aki egyebek közt azt is elmondta, miért hazugság az, hogy a saját magunk által készített és árusított pornó kevésbé kizsákmányoló, mint a hagyományos értelemben vett pornószínészség.

Halász Sári

Mérce: Az amatőrpornó először alternatív műfajként jelent meg a klasszikus, színészek és produkciós cégek által készített pornófilmek mellett, mára viszont majdhogynem átvette a vezető szerepet. Milyen tényezők vezettek odáig, hogy ezek a nem profi tartalmak ennyire elterjedjenek?

Halász Sári: Ez egy természetes kulturális következménye annak, hogy a pornóipar egyre elfogadhatóbbá tette a pornót a köztudatban, és egyre inkább elmosta a határokat a fejekben a valódi intimitás és az árucikként árult, általuk ábrázolt szex között. Tanulságos példa erre a mélytorok története: Linda Lovelace-t a férje fegyverrel tartotta fogva, prostituálta, és szerette nézni, ahogy más férfiak használják őt. Ekkor vette észre, hogy Linda – hogy ne fulladjon meg a kíméletlen orális szextől – elkezdte nagyon ellazítani a torkát, a férje pedig rájött, hogy ebből pénzt lehetne csinálni, így elvitte producerekhez. A Mélytorok (Deepthroat) című film volt az első, amit nem pornómoziban, hanem rendes filmszínházban vetítettek 1972-ben, a premiert követően pedig rohamosan elkezdtek megjelenni lányok toroksérülésekkel a kórházak sürgősségi osztályain. Na, ehhez képest a legtöbb lány ma már abban a tudatban szocializálódik, hogy alap, hogy neki mélytorkoznia kell – miközben még világszerte történnek olyan esetek, hogy nők ebbe belefulladnak, amit majd balesetként állítanak be. Nagy baj, hogy a pornótrendek mára hétköznapi aktusokká váltak, és ezzel együtt az egész pornóipar is teljesen elfogadott, normalizálódott a köztudatban.

Az, hogy a szexnek a legtöbb fejben van egy forgatókönyvszerű menete, hogy tömeggyártott dologgá vált, amiben lehet „profinak”, „laikusnak” vagy „amatőrnek” lenni, az a pornó mindennapi kultúránkba való beágyazódása miatt van.

Az amatőrpornó felfutását magyarázza az is, hogy a terjesztés viszont teljesen központosított és monopolizált, nagyjából a MindGeek nevű kanadai vállalat kezében van az összes nagy pornóoldal, beleértve a Pornhub hálózatát és a Playboyt is. Nekik kézenfekvő, hogy ennek a trendnek a népszerűsítésével központilag tudják csökkenteni a kiadásokat. Az amatőrpornó egy olcsó, könnyen megtérülő üzleti modell, hiszen a tartalomgyártást a terjesztők úgymond kiszervezik a szereplőknek, az oldalak csupán platformok. Ennek előzménye lehet, hogy már a klasszikus pornófilmek is egyre inkább az amatőr felvételek benyomását keltik, mivel az iparnak jobban megtérül, ha olyan országokban forgat, ahol kevésbé van szabályozás – például Prága vagy Budapest –, és itt kis, senki által nem ismert cégek végzik a castingot és a gyártást, akik jellemzően kivesznek egy Airbnb-t a forgatáshoz. Ha valaki ezeket megnézi, arra gondolhat: ez akár az én lakásom is lehetne.

És nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a MindGeek alapvetően egy informatikai cég, ami nem mellesleg óriási pénzeket fektetett olyan technológiai újításokba, mint hogy a telefonok HD videók felvételére is képesek legyenek – azaz hogy minden hálószobában legyen legalább egy forgatási eszköz. Sajnos az, hogy ez éveken belül megvalósult, és már élvezhető minőségben tudunk minden készüléken videózni, nagyban a pornóipar befektetéseinek is köszönhető. A szex elpornósiasodása, a könnyen elérhető technika és a jelenlegi trendek szerintem mind-mind elvezetnek oda, hogy egyre többen saját maguk is úgy érzik, bele tudnának vágni az amatőrpornó készítésébe.

Halász Sári feminista, pornóellenes aktivista és tanácsadó. A Mércére több publicisztikát írt egyebek mellett pornográfia, prostitúció és családpolitika témákban.

Tanácsadóként magánrendelésén elsősorban erőszakáldozatok traumafeldolgozásában nyújt támogatást a radikális terápia alapelvei szerint, amely a társadalmi berendezkedés figyelembevételén, az elnyomás és erőszak károkozásának enyhítésén alapszik.

Mérce: Az OnlyFans mellett kiállók gyakran érvelnek azzal, hogy ez a felület sokkal jobb, mintha valaki pornószínésznek menne el, hiszen itt nem kell fájdalmas vagy megalázó aktusokat végigcsinálni a nőknek rendezői utasításra, hanem magukról készítenek olyan tartalmakat, amilyeneket ők szeretnének és kényelmes nekik. Erről mi a véleményed?

H. S.: Szörnyű, hogy ez a nézet terjed, mert ez valójában tiszta PR tevékenység a pornót terjesztő weboldalak részéről, az emberek nem maguktól találják ki ezt.

Legyen szó pornóról vagy prostitúcióról, ezek alapja az, hogy a nő nem akar szexelni – ha akarna, akkor nem lenne szó pénzről.

Az a gondolat, hogy akkor van hatalmunk a világban, ha egyéni döntéseket gyakorlunk, sajnos itt is burjánzik. És itt meg kell említeni, hogy a feminista mozgalomban aggasztó, hogy a „beleegyezés” lett a kulcsszó a szexhez, mindent az alapján ítélünk meg, hogy a nő hogy döntött: szólt vagy nem szólt a vele szexelőnek, hogy ezt vagy azt ne csinálja? A konszenzus jól hangzik, de valójában továbbra is passzív helyzetben tartja a nőket, nem kérdőjelezi meg, hogy azok az attitűdök, amivel egymás testéhez érünk, vagy amelyek szerint a nők hagyják, hogy más hozzájuk érjen, azok milyen társadalmi keretek között jönnek létre.

Ez a válasznak inkább egy elméleti része, de a gyakorlatban szerintem arról is érdemes beszélni, hogy ezek a weboldalak fals válaszokat adnak az emberek egzisztenciális problémáira. Ott van például a fiatalok helyzete: egyre több diáknak dolgoznia kell iskola mellett, egyre kevesebbet ér a diploma, lehetetlen saját ingatlanba költözni, és akkor erre reagálva megjelennek az utcán a Puncs.hu plakátok. Ebben a világban a prostitúció van felkínálva a nőknek az önfenntartáshoz.

És az sem igaz, hogy ők uralják a konkrét tartalmakat, mert egyrészt nem az övék a teljes profit (beszámolók alapján az OnlyFans az előfizetői díjakból kb. 10-15 százalékot csíp le – a szerk.), másrészt ha valaki feltesz mondjuk két videót magáról, és az egyikben van anális szex, a másikban nincs, de az análosra többen fizetnek elő, akkor el is dőlt, hogy milyen videókat kell csinálnia a jövőben, ha jobban akar keresni. Akkor, amikor megjelenik a pénz szükséglete, és az, hogy mi az, ami jobban eladható, már rég nem valódi önkéntességről beszélünk.

Az iparnak az amatőr tartalmak felfutása miatt jelenleg az a jelszava, hogy bárkiből lehet pornósztár, ami nagyon súlyos állítás. A legtöbben, akik megpróbálkoznak ezzel, valójában nem fognak hosszú távon megélni belőle, ellenben örökre felkerülnek róluk szexuális fotók és videók a világhálóra. A marketingüzenetekkel ellentétben ezekre a nőkre nem csillogó sztárélet vár, hanem pár hónapot töltenek csak az iparban, mert gyorsan súlyos sérüléseket szereznek. Az olyan tipikus pornóaktusok, mint az öklözés, vagy hogy 3 férfi egyszerre 3 nyílásába hatol a nőnek, nagyon gyorsan kikészítik a testet. A Pornhubon, a világ legnézettebb pornóoldalán vagyok ismerősebb, annak követem jobban a működését, ott például az a jellemző, hogy mindig csak egy tucat nőt mutatnak a slágerlistákon, aki „befutott”, pedig valójában több ezren próbálkoznak, vagy sokszor a párjuk, vagy a stricijük futtatja őket itt is. De azok, akik csak mondjuk azt veszik fel, ahogy maszturbálnak, nem fognak annyi pénzt keresni:

ha híressé akarnak válni, akkor itt is ugyanúgy a brutalitást és az extrémet kell mutatni, mint a hagyományos pornóban.

Mindemellett az sem jó, hogy az OnlyFans mellett a Pornhub is most abba az irányba megy, hogy arra ösztönzi a felhasználókat, ők is töltsék fel a saját videóikat, és tartsák személyesen a kapcsolatot a rajongóikkal, akiknek prémium tartalmakat is adhatnak több pénzért cserébe. Ez nagyon ügyes, kifinomult módszer, hiszen egyszerre tolják át a gyártást és a marketinget a szereplőre, miközben azt az illúziót keltik, hogy a felvételeket készítőknek teljes kontrolljuk van a tartalmaik felett – de ez nem igaz.

Mérce: Az OnlyFansen tavasszal a karantén alatt 75 százalékkal ugrott meg a felhasználók száma, miközben mémek születtek róla, és szinte azonnal beépült a popkultúrába – olyannyira, hogy még Beyoncé is megemlítette egy új számában, és amikor a dal kijött, az oldal le is állt a túlterheltségtől. Miért fogadjuk el ilyen könnyen, hogy pornográf felvételeken szerepelni egy pozitív, hétköznapi dolog, holott az ipar valójában emberek testének kizsákmányolásáról szól?

H. S.: A pornográfia iparosodását az 1950-es évektől számítjuk, amikor a Playboy magazin először megjelent. Azelőtt is volt pornó, de amit a Playboy csinált, vagyis hogy kivitte azt az újságárusokhoz, teljesen újként hatott. Ez önmagában is történelmi fordulat volt, de aztán elkezdődött a verseny a Hustler magazin, a Penthouse és a Playboy között, hogy minél inkább kitolják a határát annak, hogy mit lehet bevinni a mainstream médiába: mennyit mutathatnak egy nő testéből? Mit csinálhatnak a képeken egy nő testével úgy, hogy az még megállja a helyét a többi magazin mellett? Ez a verseny és határfeszegetés, hogy mi fér még bele a „normálisba”, a mai napig megvan, és teljesen átalakította a társadalomban azt, ahogy a szexre gondolunk, és hogy mit hívunk szexualitásnak emberek között.

Aztán ott van, hogy a pornóban látott nők ellen elkövetett erőszak egyrészt oké lett, és nem vált ki tiltakozást vagy empátiát, mert elhitették velünk, hogy a nők „kurvák”, akik mások, mint a nők, akiket ismerünk, és ők élvezik a dupla anált vagy az „seggből szájba” aktust. És most ezzel párhuzamosan az amatőrpornónak lett az az üzenete, hogy bármelyik nőről kiderülhet, hogy ő is ilyen, csak a megfelelő helyzetben kell találni őt, vagy akár még lehet, hogy ő sem tudja, hogy szereti, de majd rájön közben.

Ahogy már a technológiai újításnál említettem, ma már azon szocializálódunk, hogy az az izgalmas, ha a szexet képernyőn nézhetjük, és ezzel az is egyre természetesebb, hogy fel kell venni, amikor csináljuk. Ezzel a berögződéssel, meg azzal, hogy ott vannak az okostelefonok az ágyakban, nagyon nagy a nyomás a nőkön, gyakran ők ajánlják fel, hogy készüljenek róluk szexuális felvételek, hogy örömet okozzanak a partnerüknek. Nagyon elvékonyodott a határ aközött, hogy mi történik a hálószobákban és mi a pornófilmekben.

Emellett most nagyon előretört a pornóban is a neoliberalizmus egyik hívószava, a „vállalkozói szemlélet”. Itt is elhitetik az emberekkel, hogy te vagy a saját szerencséd kovácsa, és hogy ha elég csillogó és kiemelkedő vagy, akkor majd felfedezünk, te pedig saját vállalkozásból gazdagodhatsz meg – pedig valójában egyáltalán nem ez történik.

Ez egy ígéret, egy csapda, amivel be lehet húzni a kiszolgáltatott, fiatal lányokat, és totál névtelenül tartalmat lehet velük gyártatni.

Eddig csak idén 64 évnyi pornográf videó került már fel a Pornhubra a saját statisztikáik szerint, nyilvánvalóan nem lesz sztár az összes emberből, aki ezeken szerepel. És akkor ehhez jönnek még a szexmunkát pártolók, akik azt hirdetik, hogy bármelyik nő csinálhatja ezt, és csökkenteni kell a szexmunka stigmatizációját. Valóban fontos cél, hogy az erőszaknak kitett nők empátiát kapjanak és ne ítélkezést, de ha az egész pornóipar elleni stigma ellen harcolunk, az csak a pornóipar érdekeit szolgálja, hogy egyre népszerűbb legyen a terméke, amivel kereskedik.

És persze ott van az influencer kultúra is. Nem is csak az a problémás, hogy a közösségi médiába feltöltött sima képek is egyre inkább szexualizálódnak, hanem az, hogy a közösségi média profitábilis modellje a pornóiparra is hat. Ahogy a sztárok helyett ma már autentikusnak vélt magánemberekkel találkozol intim környezetben, akikkel kommentben beszélgethetsz és kedvelheted őket, úgy a pornóoldalakon is egyre inkább ez terjed. Pedig az alapgondolat ugyanaz: egy ipar szeretné, hogy fogyaszd a termékét, és ennek érdekében bemutatja, hogy neked milyen életed lehetne, ha azt a terméket fogyasztanád. Összehasonlítja a mostani életeddel, testeddel, vagy azzal, hogy hogyan szexelsz, és azt mondja: a te tested vagy szexuális életed rosszabb. Erre megoldásul pedig mindig az általuk forgalmazott termék válaszol – ami itt még több pornót jelent. De az, hogy ebben az esetben a termék a nők elleni erőszak egyik formája, az nagyon veszélyes.

De mint a pornó normalizálása és a mindennapokba való beférkőzése is mutatja, ez a marketing működik, ezek a reklámok már nem is elkerülhetőek a hétköznapokban, és ezek nagyon komoly hatással vannak mind az érzéseinkre, mind a vágyainkra, mind a gondolatainkra azt illetően, hogy mit tartunk egyáltalán kívánatosnak. Az egyik kedvenc szociológusom, Gail Dines mondása, hogy sokan úgy vélik, hogy a pornó csak fantázia, holott a fantázia a fejben történik, a pornó pedig a kapitalizmus világbankjaiban.

Címlapkép: Horváth Gábor, Ökopolisz Alapítvány