Az elmúlt napok bejelentései alapján – értem ez alatt Orbán Viktor pénteki rádióinterjújában és a kormányinfón elhangzottakat, valamint az unalomig ismételgetett, szombati miniszterelnöki tévéinterjú tartalmát – a kormány a tavaszi védekezési stratégiától eltérően ezúttal inkább egy olyan modell irányába mozdulna, ami engedi, hogy a járvány nagyjából szabadon garázdálkodjon a nép közt.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a járványt a közvélekedés szerint tavasszal szintén szabadon engedett – és súlyos emberveszteséget elszenvedett – Svédországban a jelenlegi magyarországiaknál komolyabb korlátozások voltak, és a kórság fenyegetésének ilyen szinten enyhe kezelésére az egész Unióban nem volt példa – talán csak Nagy-Britanniában.
Az most mindegy is, hogy ez jó stratégia közegészségügyi szempontból vagy sem, mindenesetre a miniszterelnök azzal nyugtatta a népet, hogy van elég kórházi kapacitás a betegek kezelésére, és ne a megbetegedések, hanem a halálozások számát figyeljük – ez utóbbit a levegőben is hagynám most, mindenki döntse el maga, mennyire találja megnyugtatónak.
Mindenesetre a svéd, vagy akár a brit és a magyar egészségügyi rendszer, valamint a társadalom általános egészségi állapota vonatkozásában legalábbis anekdotikus ismeretekkel a legtöbben rendelkezünk, és azt is tudjuk, hogy a koronavírus okozta megbetegedés a túlélők esetében is akár egész életre kiható szövődményekkel járhat.
Bármennyire találjuk is megnyugtatónak Orbán szavait, az biztos, hogy ha a kormány tényleg szabadjára engedi lefolyni a járványt, akkor kiterjedt, széles körű tesztelésre lesz, vagy inkább lenne már most szükség, ebben pedig egyáltalán nem állunk jól.
Azt persze a kormány is látja, hogy gáz van (vagy azt látja, hogy a nép szerint gáz van). Ennek jegyében a miniszterelnök a péntek reggeli rádióinterjúban igyekezett nyugtatni hallgatóságát, miszerint minden rendben lesz ha a gazdaság rendben van, ahogy szombati tévéinterjújában is elmondta a mantrát. Mint megtudhattuk, a kormány intézkedései között szerepel, hogy
- október 1-től kötelező lesz az iskolába belépéskor a hőmérséklet-ellenőrzés,
- az influenza-oltást ingyenessé teszik,
- a koronavírus-teszt pedig hatósági áras lesz.
Ez utóbbit egyébként Gulyás miniszter is bejelentette a kormányinfón, elmondva azt is, hogy noha egyelőre nem tudják, mennyibe fog kerülni a teszt, de az biztos, hogy harmincezer forintnál olcsóbb lesz, ahogy azt is bejelentette a miniszter, hogy nem hagyják, hogy magáncégek nyerészkedjenek a tesztelésen.
Dicséretes. Csak épp nem igaz.
Ez utóbbi mondjuk nem is meglepő, de azt mindenképp érdemes leszögezni, hogy a miniszter által elmondottak szerint nem kötelezik a cégeket a nonprofit működésre, csak épp úgy állapítják meg a tesztek árát, hogy ne legyen rajta többszörös a haszon. Magyarán továbbra is keresni fognak az ilyesmivel foglalkozó magánvállalkozások, ami, csűrhetjük, csavarhatjuk a dolgot akárhogy, végső soron mégiscsak nyerészkedés – pláne a jelenlegi járványhelyzetben.
Az mellesleg jellemző, hogy a magánegészségügyi szolgáltatók máris az apokalipszis lovasait látják felsejleni a távolban – hisz ha a teszt nem fogja megérni nekik, akkor mely cégnél lehet majd teszteltetni? Ezzel önkéntelenül is rávilágítva az egészségügyi szolgáltatások kommodifikálásának, vagyis áruvá tételének problémájára, ami miatt egy-egy szolgáltatáshoz csak a tehetősebbek férnek hozzá, egyszersmind megcáfolva az alapvetést, hogy a piaci verseny a társadalom érdekeit szolgálná. Mert ugyan hol érdeke a társadalomnak, ha áránál fogva csupán egy szűk réteg számára elérhető a tesztelés?
Mert az egy dolog, hogy a kormány nem akarja, hogy a tőke nyeresége csökkenjen az esetleges lezárások miatt, és azon dolgozik, hogy minél többen dolgozzanak éppoly zavartalanul, mint „békeidőben” (ha már a kormány „haditervvel” száll szembe a vírussal), az lenne a minimum, hogy biztosítják a tesztelést mindazok számára, akik szükségét érzik.
Ezt pedig legegyszerűbben úgy lehetne elérni, hogy mindenkinek ingyenes tesztelési lehetőséget biztosítanak, akinek szüksége van rá, és a jelenleginél jóval komolyabban veszik a kitettséggel járó veszélyt.
Az ugyanis egy nonszensz, hogy jelenleg amennyiben valaki a munkahelyén kerül például többé-kevésbé szoros kapcsolatba olyannal, akiről később kiderül hogy fertőzött, csak reménykedhet abban, hogy a cég majd letesztelteti egy magánállomáson, akinek pedig ezt nem teszi meg a munkáltatója, vagy egyszerűen úgy gondolja hogy megvan nála a fertőzés kockázata, kénytelen zsebből teszteltetni. Na, ez nem fog változni, csak a blokkon szereplő összeg.
Persze az is világos, hogy a háziorvoson keresztül bonyolult teszteltetést igényelni és ki tudja, mikor hajtják végre – vagyis ott is lenne mit tenni, növelni a kapacitást, gördülékenyebbé tenni a folyamatot. De ezzel párhuzamosan kellene a kormánynak gondoskodnia arról, hogy az ingyenes és gyorsan hozzáférhető tesztelés mindenki számára elérhető legyen.
Mert az úgy nem működik, hogy a gazdaság pörög, alig-alig vannak korlátozások, de vagy bürokratikus útvesztőbe kerül, akinél fennáll a fertőzés gyanúja, vagy pedig kénytelen fizetni. Itt ugyanis végső soron az állampolgár fizet azért, hogy úgy működhessen az ország, ahogy azt a kormány elképzelte és a tőkének érdekében áll.
Félreértés ne essék: elsősorban nem a széles társadalmi érdekeket szolgálja a gazdaság normális működése, hanem a cégekét, melyeknek igenis komoly bevételkiesést okozna, ha ismét, a tavaszihoz hasonlóan leállna az ország, hogy lassítsuk a járvány terjedését. Azazhogy lenne a kormánynak lehetősége arra, hogy a társadalmat ne üsse meg olyan durván egy esetleges újbóli leállás, csak épp egy megfelelő munkanélküli segélyezési rendszert kellene kialakítani hozzá, és máris nem tűnne olyan igaznak a kormányzati mantra, miszerint azért nem lehet lezárni az országot, mert veszélyeztetné az emberek megélhetését.
Hiába lobogtatja a miniszterelnök vagy bárki más a nemzeti konzultáció eredményeit, és hiába derül ki a válaszokból, hogy az emberek dolgozni akarnak – frászt akarnak dolgozni, éhen halni nem akarnak, tízórákat állni a szalag mellett meg viszonylag keveseknek a hobbija.
Itt a kormányzati irányelvek, nevesül a tőke érdekeinek kritikátlan kiszolgálása az, ami veszélyezteti az emberek megélhetését, és nem utolsó sorban az egészségét, miután a járvány terjedésének korlátozására legfeljebb oly mértékben hoznak intézkedéseket, amíg a gazdasági szereplők érdekeit nem sértik – és ezt a modellt ráadásul a társadalom érdekében hozott intézkedéscsomagként próbálják eladni.
Na és ebből a szempontból különösen bicskanyitogató, hogy abban a helyzetben, mikor a fertőzés terjedésének minél szorosabb követése, és a fertőzöttek elkülönítése lenne a megoldás a modell – viszonylag – „biztonságos” fenntartására, még a kísérlet alanyai fizessenek a részvételért.
Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a kormány vagy képtelen kiállítani az ehhez szükséges kapacitásokat, vagy csak a szavak szintjén érdekli az állampolgárok egészsége – és egyik lehetőség sem különösebben reménykeltő.
Mert hiába vezényelnek délceg honvédeket akár az összes kórházba, számtalan háború is bizonyította már, hogy járványok terjedése ellen ez nem elég. Az alábbi kép például sokkal megnyugtatóbb lenne, ha a katonák a járványügyi szempontból nagyjából teljesen felesleges határzár helyett mondjuk a tömeges, ingyenes tesztelésben vennének részt.
A járvány második hullámában is ugyanúgy segítik a védekezést a katonák, mint korábban.
Gepostet von Magyarország Kormánya am Montag, 14. September 2020