A lakáspályázati rendszer megújulását jelentette be nemrég Józsefváros önkormányzata, melynek egyik legfőbb célja a Kocsis Máté, majd Sára Botond vezette fideszes önkormányzat szegényellenes lakáspolitikájának felszámolása. Az önkormányzat politikai szándéka korábban láthatóan az volt, hogy a kerületben csak a középosztály tagjai vagy az önkormányzat által „érdemesnek ítélt” szegények rendkívül szűk köre számára legyen elérhető önkormányzati lakás – az arra érdemtelennek nyilvánított embereket pedig igyekeztek kiszorítani a kerületből.

Ennek – ahogy arra korábban az A Város Mindenkié (AVM) aktivista szervezet felhívta a figyelmet – számos eszköze volt: a szelektív feltételekkel kiírt, bizonyos csoportokat eleve kizáró lakáspályázatok (melyeket nyíltan hirdetett meg az önkormányzat, és „bárki” indulhatott, aki a feltételeknek megfelelt); a méltányossági lakáskérelem rendeletbe foglalt, de a gyakorlatban nem létező lehetősége (melynek célja az lenne, hogy a rendkívüli élethelyzetbe került, különös nehézségekkel küzdő családok méltányossági alapon juthassanak megfizethető lakhatáshoz); illetve a kilakoltatások.

Emellett korábban rendeletbe is foglalták többek közt azt, hogy aki egyszer már jogerős bírósági határozatot kapott lakáskiürítéssel kapcsolatban, azzal már az önkormányzat soha nem köthet újra lakásbérleti szerződést, így éppen a leginkább rászorulók egy jelentős körét zárta ki az önkormányzat a megfizethető lakhatás lehetőségéből. A kerület nem végzett rendszeres karbantartást vagy felújításokat saját tulajdonú bérlakásain, csupán tűzoltási jelleggel – és aránytalanul magas költségekkel – avatkozott be, amikor már muszáj volt. Jól példázza ezt azoknak a józsefvárosi önkormányzati bérházaknak az esete is, amelyek tavaly novemberben maradtak gáz nélkül, miután a fideszes városvezetés leginkább külső homlokzatfelújításokat végzett, miközben belülről teljesen elhanyagolttá – és ezáltal akár életveszélyessé is –  váltak a házak.

Van tehát mit rendbe hoznia az új kerületvezetésnek, nem könnyű azonban az igazságosabb pályázati rendszer kialakítása: a kormány májusban 1 milliárd 125 millió forint, korábban már megítélt fejlesztési támogatást vont el Józsefvárostól. Ennek az összegnek egy jelentős részét, 620 millió forintot a rossz állapotú önkormányzati bérlakások felújítására szántak volna.

Józsefvárosban kiemelkedően sok, 4600 önkormányzati bérlakás van, amiből 860 üresen áll. Ahogy arról nemrég videóriportunkban is beszámoltunk, egyik sem költözhető azonnal, mivel szinte kivétel nélkül nagyon rossz állapotúak, felújításra szorulnak. A tavaszi forráselvonás miatt azonban az elmaradó felújításokon kívül ezen lakások egy része eladásra is kerül, hogy az így befolyó pénzből legalább valamennyi lakást felújíthasson az önkormányzat, és újra birtokba vehessék ezeket a rászoruló józsefvárosiak. Hogy milyen változásokat, illetve kérdéseket hozhat az új rendszer, arról a Periféria Központot és Józsefváros Önkormányzatát kérdeztük meg.

Az új pályázati rendszer kialakításakor fontos szempont – a korábbi gyakorlattól eltérően -, hogy minél többféle igényt ki tudjanak elégíteni: legyenek lakások olyanok számára is, akik képesek a felújítatlan lakás rendbehozására, és olyanok számára is, akik erre anyagi vagy egyéb okokból csak részlegesen vagy egyáltalán nem képesek. Ez azért nagyon fontos, mert a korábbi, fideszes kerületvezetés idejében kialakult gyakorlat szerint a szociális bérlakásra jelentkezők pályázatának elbírálásakor a legnagyobb hangsúlyt a keresetük kapta. Míg – a józsefvárosi lakosként eltöltött időtartam kivételével – nem voltak a lakáskörülményekhez kapcsolódó szempontok, csak az iskolai végzettség, a munkaviszony vagy épp korábbi kitüntetések.

Vagyis minél gazdagabb volt valaki, annál nagyobb esélye volt arra, hogy alacsony lakbérű bérlakáshoz jusson, az alacsony jövedelműeknek pedig egyáltalán nem volt esélyük.

Ezzel szemben az új pályázati rendszer elbírálása döntően a lakáshelyzeten alapul: ilyenek például a jelenlegi lakáskörülmények, a zsúfoltság; illetve hogy van-e kiskorú vagy tartósan beteg a költözők között. Emellett plusz pont jár például, ha családok átmeneti otthonából költöznének ki, vagy ha van/volt állami gondozott a költözők között.

„Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy a most kiírt pályázatokon felújítandó lakásokat hirdetünk meg, és a nem minőségi csere pályázaton a piacihoz közeli lakbért írunk elő. Ez sajnos szintén korlátozza a szegények pályázati lehetőségeit. Ennek egyetlen oka, hogy a lakásfelújítások őszre készülnek el. A felújított lakásokra akár szociális lakbér fizetése mellett is lehet majd pályázni„ – közölte a Mércével Józsefváros önkormányzata.

Általában mi a baj a lakáspályázati rendszerekkel?

Gyakori probléma, hogy nem lehet előre tudni, mikor írja ki az önkormányzat a lakáspályázatokat, és ha ki is írnak ilyeneket, akkor sincsenek ténylegesen a rászorulók számára elérhető pályázatok (a felújítási kötelezettséget az igazán rászorulók nem tudják vállalni). Még rosszabb, ha a pályázatok csak látszólagosak, és a hatalommal bírók és rokonságuk számára játszanak át közvagyont, ahogy arra az elmúlt években láttunk példákat budapesti kerületekben – vázolta a helyzetet Czirfusz Márton, a Periféria Központ egyik elemzője.

Józsefvárosban azzal is igyekeznek a rendszert átláthatóbbá tenni, hogy – a korábbi pályázati rendszerrel ellentétben – ezúttal nem kell minden pályázónak minden igazolást előre beszerezni, ez ugyanis rengeteg fölösleges utánajárást igényelt, és nagyon sok pályázatot csupán formai okokból utasítottak el. Most csak nyilatkozni kell a feltételek fennállásáról, és az igazolásokat csak az első öt helyezettnek kell benyújtania – tájékoztatta a Mércét a Józsefvárosi Önkormányzat.

A megújult pályázati rendszerben egyaránt szerepelnek szociális lakbérért kiadott lakások, félig felújított költségelven, illetve felújítandó, piaci lakbérért hirdetett lakások és lakáscserepályázat. Vagyis elegendő forrás hiányában az önkormányzat a lakások egy részét maga újítja fel, egy részét pedig felújítási kötelezettséggel adja bérbe. Utóbbi opció egyébként eddig is létezett, és szinte minden önkormányzat alkalmazza, viszont általában azért igazságtalan, mert akinek a leginkább kellene szociális bérlakás, annak nincs pénze egy többmilliós felújításra. Ráadásul, aki vállalja a felújítási kötelezettséget, valójában az önkormányzat tulajdonán hajt végre értéknövelő beruházást, amiből ő maga nem részesül.

Ebben a mostani rendszer több szempontból jelent javulást:

• akik szociális alapú lakbérre jogosultak, azok pályázhatnak olyan lakásra, amit az önkormányzat már felújított;
• azt feltételezik, hogy olyanok fognak a felújítási kötelezettséges lakásokra jelentkezni, akiknek több pénzük van, ezért ők piaci lakbért fognak fizetni;
• a felújítási költségek legalább részben lelakhatók (vagyis ezzel elismeri az önkormányzat, hogy a felújítással olyan költségeket fizet ki a bérlő, amelyeket igazából neki kellene állnia).

Jó, hogy a most meghirdetett felújítandó lakásoknál a megállapított piaci lakbér közelíti a piaci albérletárakat. Ez lehetőséget ad arra, hogy a szociális lakbér valóban szociális legyen, azaz az önkormányzat keresztfinanszírozni tudja az alacsony lakbéreket a piaci lakbért fizetőkéből.

Fontos viszont, hogy majd lássuk, az egyes kategóriákban hány lakást pályáztatnak meg a következő években: a lakhatási válságot az tudja csökkenteni, ha minél több a szociális lakbérért, a legrászorultabbak által bérelhető lakás. Emellett nem mindegy az sem, hogy hány lakást fog az önkormányzat privatizálni és milyen áron. Ha emiatt az üresen álló lakásoknak egy jelentős részét újra használatba tudják állítani, az már némi előrelépés.

Fontos ugyanakkor leszögezni: rendszerszintű elmozduláshoz sokkal több forrásra és kormányzati akaratra lenne szükség – mondta a Mércének Pósfai Zsuzsanna, a Periféria Központ kutatója.

Hogyan tovább?

A józsefvárosi képviselő-testület a tavalyi önkormányzati választások után egyik első intézkedéseként határozatot fogadott el a díjhátralékosok esetében a teljes kilakoltatási moratóriumról, a többi esetben (pl. önkényes lakásfoglalók) pedig az elhelyezés nélküli kilakoltatás tilalmáról, a fővárosi lakásrendelet módosításához hasonlóan. Az önkormányzat ősszel a lakás- és a szociális rendelet összehangolt módosítását is tervezi, melyek keretében az elhelyezés nélküli kilakoltatás tilalmát rendeletbe is kívánja iktatni, illetve átfogó adósságrendezési programot fog indítani. Emellett tervei között szerepel a határozatlan idejű bérleti jogviszonyra való áttérés a jelenleg jellemző határozott idejű helyett – tudtuk meg az önkormányzattól.

Mindez fontos lépés az elmúlt évek szegényellenes lakáspolitikájának emberségesebbé alakítása érdekében, ugyanakkor az önkormányzatoknak is megvannak sajnos a maguk korlátaik: bár fontos, hogy helyi szinten mindent megtegyenek a hajléktalanság megelőzéséért, illetve a lakhatási szegénység enyhítéséért,

a lakásrendelet módosítása önmagában nem tudja érdemben enyhíteni a lakhatási válságot, hiszen a lakhatási szegénységben élők kisebb része él önkormányzati bérlakásban – Józsefvárosban is, akárcsak másutt.

A lakhatási szegénység valamilyen formája ugyanis összesen mintegy 2-3 millió embert érint, akik közül sokan magántulajdonú lakást birtokolnak vagy bérelnek. Ahogy arról korábban írtunk, a kilakoltatások nagyobb része a magántulajdonban álló lakásokban történik, amelyekről az önkormányzatoknak nem sok tudásuk van. A magánlakásokból való kilakoltatások száma nagyon megugrott 2016 óta, miután a kormány feloldotta a (továbbra is megoldatlan helyzetű) devizakárosultakra vonatkozó moratóriumot – piacot teremtve ezzel a követeléskezelő cégeknek.

Az önkormányzat érdeke elsősorban a tulajdonában álló lakásokban élők segítése, a magánlakások lakóinak megsegítéséhez ugyanis sokkal nagyobb politikai akarat kell. A települési önkormányzatok lakhatási politikáját ezért mindig egyben érdemes nézni többek között az elérhető szociális juttatásokkal, a szociális ellátórendszerrel és annak működésével, illetve az önkormányzatok ingatlangazdálkodásával.

Ahogy arra Czirfusz Márton felhívta a figyelmet, bár a települési önkormányzatoknak van mozgástere a lakhatási válság enyhítésében (a tavaszi koronavírus-válság során például a különféle krízistámogatások jól mutatták, hogy az önkormányzatok tudnak gyorsan és érdemi segítséget nyújtani a rászorulóknak), ám nincs érdemi forrásuk a lakhatási válság mérséklésére. Erre csak akkor van remény, ha a központi kormányzat is elkötelezi magát, és nem elsősorban a középosztály lakhatását támogatja családpolitikai eszközökkel.