Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

„Észveszejtő” megvonások és „pofára osztott” támogatások – mit gondol az ellenzék a kormány akciótervéről?

Orbán Viktor hétfőn mutatta be azt a gazdaságvédelmi akciótervet, mellyel állítása szerint a kormány a munkahelyeket és a magyarországi vállalkozásokat kívánja megvédeni. A miniszterelnök jelezte: „a járványügyi válság mellett gazdasági válsággal nézünk szembe”, a gazdaságvédelmi intézkedések három ütemben valósulnak meg (ebből az elsőt a múlt héten jelentette be), a másodikra most kerül sor, a harmadikról pedig egyelőre nem tudni semmit.

A kormányfő hétfői bejelentését, amiben öt programpontot vázolt fel (munkahely-megőrzés, munkahely-teremtés, kiemelt ágazatok újraindítása, a nehéz helyzetbe került vállalatok finanszírozása kamat- és garanciatámogatott hitelekkel és család- és nyugdíjasvédelem), Palkovics László miniszter és Kovács Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkár kedden kicsit bővebben is kifejtette.

A sajtótájékoztatóból, majd Palkovics későbbi nyilatkozataiból kiderült, hogy például a munkahely-megőrzés pontban a bérköltségek egy részének állami átvállalása mit is jelent: mindössze annyit, hogy az állam a rövidített munkaidőben dolgozók kieső bérének 70 százalékát vállalja át a munkáltatóktól. Tehát nem a teljes, 5 napos munkahét bérének a 70 százalékát, hanem a rövidített munkaidő következtében kieső bér 70 százalékát fedezi csak az állam.

Az ellenzéki pártok kedden közös sajtótájékoztatót tartottak, melyen alapos kritikának vetették alá a bejelentett gazdaságvédelmi csomagot, de külön közleményekben is foglalkoztak a témával. Abban mindannyian egyetértenek, hogy a csomag számos eleméről jóval korábban kellett volna dönteni, továbbá hogy nem a megfelelő helyekről von el a kormány pénzt a járványügyi intézkedések finanszírozására.

Többek közt ezekről a kérdésekről beszélgettünk Arató Gergellyel (DK), Hajnal Miklóssal (Momentum), Harangozó Tamással (MSZP), Heltai Lászlóval (LMP), Tordai Bencével (Párbeszéd) és Z. Kárpát Dániellel (Jobbik) a járvány kitörése óta a Mérce első élő beszélgetőműsorában kedd este.

„Ez egy óriási kamu”

A politikusok között abban mély egyetértés mutatkozott, hogy a most bejelentett gazdaságvédelmi csomag túl későn jött, és túl keveset ígér. Harangozó szerint a kormány legalább kéthetes késésben van, amit súlyosbít, hogy a bejelentett intézkedések nem is lesznek rögtön elérhetők. Arató szerint a csomag gyenge és hatástalan, Z. Kárpát szerint a kormány lényegében ismét „látványpékséget” üzemeltet, Tordai pedig kijelentette, hogy mindez „egy óriási kamu”.

A legnagyobb problémát mindannyian abban látták, hogy a csomag egyáltalán nem segít azokon, akik a legnagyobb bajban vannak. Z. Kárpát szerint több százezer ember számára semmiféle üzenete nincs a kormánynak, a „rögvalóságot, a tipikus emberek problémáit” nem érzékelik Orbánék. Tordai felhívta arra a figyelmet, hogy Magyarországon eleve körülbelül 2 millió felnőtt van, akinek a havi bevétele nem éri el a 100 ezer forintot – az ő helyzetük most kilátástalanná válik.

Heltai „neoliberálisnak” és „thatcheristának” nevezte a kormány hozzáállását, mivel az ő értékelésükben a munkanélküliek „léhűtők”, akiknek nem jár semmilyen segítség. Hajnal kiemelte, hogy így, hogy ennyire későn jelentették be ezeket az intézkedéseket, rengetegen vannak, akik már most elvesztették a munkájukat, és nekik már „édeskeveset” jelentenek ezek a támogatási formák.

Arról is szó esett a beszélgetés során, hogy ezek a támogatások nem automatikusan kerülnek kiutalásra – kérvényezni kell őket a kormányhivataloktól. Arató szerint ez felveti annak a gyanúját, hogy a kormány majd kénye-kedve szerint fog válogatni, ki kaphat támogatást és ki nem. A DK-s politikus gyanújában Harangozó is osztozott, szerinte „pofára” fognak dönteni a támogatásokról, amik majd „haverok, oligarchák” közt lesznek szétosztva.

„A rossz zsebekbe nyúltak”

A beszélgetésben résztvevő politikusok mind azon az állásponton voltak, hogy pártjaik „állnak elébe” a finanszírozásuk 50 százalékának járványügyi védekezésbe történő csatornázásának, ugyanakkor számos egyéb lehetséges forrást is felsoroltak. Az egyik legszembetűnőbb problémának többen is azt látták, hogy a védekezésre bejelentett összeg (Orbán szerint ez a GDP 18-20 százaléka), valójában még csak nem is átcsoportosítása a költségvetés egyes tételeinek, hanem csupán átcímkézése: Heltai László kiemelte, hogy a költségvetésben átcsoportosítandó 1345 milliárd forintból 423 milliárd egy az egyben a Nemzeti Foglalkoztatási Alap.

„Átcímkézték, hogy  ez most a gazdaságmentésre van, de semmi nem történt, ugyanúgy a munkanélküli járadék van benne, ugyanúgy a közmunka bérei vannak benne. Tehát igazából ez csak egy kommunikációs trükk” – állította az LMP politikusa.

Harangozó is hasonló átcímkézésről beszélt, ő az egészségügyi dolgozók idei költségvetésbe eleve betervezett béremelését emelte ki. Állítása szerint a védekezési alap 633 milliárdjában 81 milliárd semmi más, mint a már többször bejelentett, egészségügyi szakdolgozók és védőnők béremelésének összege, amit „copy-paste-tel” átraktak az alapba. Arató szerint sem látszódik, hogy bármennyi „valódi pénzt” berakna a kormány a költségvetésbe.

Többen is kiemelték, hogy számos olyan kormányzati beruházás folyik, ahonnan sokmilliárdot el lehetett volna vonni: a Liget Projektet, a Budapest-Belgrád vasútvonalat és a közmédiát említette többek közt Z. Kárpát és Heltai is. Többen felemlegették az oligarchaadó gondolatát is, amelyet például a Párbeszéd, ahogy arra Tordai felhívta a figyelmet, „békeidőben” is javasolt, most azonban egy annál magasabb összeg beszedését tartaná indokoltnak a párt.

Fájó pont az önkormányzatoktól átcsatornázandó pénz kérdése is, amelyet Harangozó „egyszerűen észveszejtőnek” nevezett. A politikus szerint, ha a kórházak a védelem első vonalát képezik, akkor az önkormányzatok a másodikat, éppen ezért döbbenetes, hogy tőlük akar a kormány pénzt elvenni.

Arató is kijelentette, hogy ez a pénz hiányozni fog az önkormányzatoknak, Hajnal szerint pedig egyszerűen „a rossz zsebekbe nyúlt” a kormány.

De mit tenne az ellenzék?

A beszélgetés során természetesen arról is volt szó, hogy milyen intézkedéseket hoznának az ellenzéki pártok, ha a kormány helyében lennének. Azt, hogy milyen gazdaságvédelmi intézkedéseket tartanának elengedhetetlennek a járvány okozta, azonnal jelentkező negatív gazdasági hatások enyhítésére, valamint hogy szerintük hogyan védhető ki, hogy a gazdaság egy 2008-hoz hasonló negatív spirálba kerüljön, az elmúlt hetekben a Mércén megjelent cikksorozatban már körbejárta az ellenzék.

A műsorban több politikus említette is, hogy ezekben a szövegekben, jóval a miniszterelnök bejelentése előtt már leszögeztek több olyan lehetséges intézkedést is, amelyek véleményük szerint hatékonyabban kezelnék a válságot, mint a kormány akcióterve (néhány ellenzéki javaslat pedig – természetesen a forrás elismerése nélkül – bele is került a tervbe.)

Közös pont az ellenzéki javaslatokban, hogy jóval szélesebb körű bértámogatást javasolnának, ezen belül is célzott támogatásokat annak érdekében, hogy a legsérülékenyebb csoportok tényleg kapjanak is segélyt – és hogy ne „mazsolázhasson” a támogatandók között a kormány, ahogy Arató fogalmazott.

A politikusok erősebb szociális támogatásokat követeltek: a családi pótlék megemelését, a nyugdíjasok azonnali támogatása és forrásmegvonás helyett az önkormányzatok támogatását. Ezek közül a legfontosabb az álláskeresési járadék – leánykori nevén munkanélküli segély – összegének megemelése és folyósítási időtartamának meghosszabbítása.

Többen az alapjövedelem kérdését is feszegették: Hajnal szerint a Momentum alapvetően nem szokott mellette kardoskodni, de ebben a kivételes helyzetben még ők is úgy vélik, hogy mindenkinek alanyi jogon 100 ezer forintot kellene biztosítania az államnak. (A politikus ennek kapcsán kijelentette, hogy a válság miatt mindenkinek „lazítania kellene az ideológiai meggyőződésein”.) Az MSZP is minimum 100 ezer forintos támogatást adna mindenkinek, és persze a Párbeszéd is az alapjövedelem pártján áll, bár a válsághelyzetben ennek egy egyszerűbben bevezethető és olcsóbb formáját, a garantált minimumjövedelmet tartanák hatékonynak.

Z. Kárpát szerint most „olyan világot kellene kialakítanunk, ahol senki nem pottyanhat ki úgy a szociális védőháló foszladozó lyukain keresztül, hogy aztán senkire se számíthat. Jelen pillanatban több tízezer honfitársunknak van 10-20-40 ezer forintja, és aztán nem tudja, hogy kihez fordulhat. Ha valamit nem akarok, akkor ilyen állapotot nem akarok„.

A lezáró körben a politikusok mind hangsúlyozták, mennyire örülnek annak, hogy a válságban az ellenzék túl tud lépni a saját különbözőségein, és ehelyett az együttműködésre helyezi a hangsúlyt, valamint hogy mindannyian már az „újratervezésen” gondolkodnak – Hajnal szerint ilyesmit a kormány hozzáállásában egyáltalán nem lehet felfedezni. Többen kiemelték, hogy az együttműködést remélhetőleg „békeidőben” is folytatni tudják majd.

„Nem csak cégek vannak, és nem csak számok ebben az országban, hanem emberek is” – jelentette ki Harangozó zárásképp. Szerinte „nem lehet azt megkockáztatni, ami egyelőre úgy tűnik, hogy jönni fog, hogy itt nyomorgás és éhezés legyen százezres számra. És az éhezés és nyomorgás következő fázisa egy jól menő és jólszituált dél-olaszországi régióban is zavargásokhoz vezethet. Az a kormány, aki ezt nem tudja és nem látja előre, és ez ellen nem tesz, az egyrészt hazárdírozik, másrészt nem méltó arra, hogy egy országot vezessen.”

A teljes beszélgetés megtekinthető a fenti felvételen.

Címlapkép: Grafika: Mérce

„Aki ezt kitalálta, az életében nemhogy munkahelyen nem volt, de nem is dolgozott” Szakszervezeti vezetők a munkaidőkeret-rendeletről

Diószegi-Horváth Nóra Trenyisán Máté munkajogásszal, László Zoltánnal (Vasas) és Székely Tamással (VDSZ) beszélte meg, miről is szól a 2 éves munkaidőkeret elrendelését lehetővé tevő miniszterelnöki rendelet, kinek jó, mi lehet a célja, és hogyan lehetséges annak negatív hatásai ellen védekezni.