Régi álmunk, hogy az év első napján egy olyan újévi köszöntőt adhassunk közre, amely valóban rólunk és nekünk szól: a mi gondjainkról és reményeinkről, a minket foglalkoztató kérdésekről, és arról, ami valóban összeköthet bennünket. Országunk „főméltóságai” régen elvesztették hitelüket ahhoz, hogy így szólíthassanak meg mindannyiunkat, de ha nem így lenne, akkor is jogosabbnak éreznénk, hogy valaki közülünk, „lentről” kapjon szót időszámításunk e nevezetes pillanatában. Ezért kértük fel idén az 1 Magyarország Kezdeményezés egyik alapító aktivistáját, Rézműves Szilviát, hogy ő köszöntsön a mi nevünkben is Titeket, nyájas Olvasók, fogadjátok szeretettel!

Tisztelt Honfitársaim!

Rézműves Szilvia vagyok, egy szabolcsi kisváros egyik roma telepén nőttem fel. Gyerekként sokat kaptam szegénységből, kirekesztésből és hátrányos megkülönböztetésből is. És mindig arról álmodtam, hogy egy elfogadó, nyitott, mindenkinek esélyt adó, emberséges és boldog társadalomban élhetek majd.

Engedjétek meg, hogy a Mérce megtisztelő felkérésére én köszöntselek benneteket a 2023-as év első perceiben.

Középkorú vagyok. Ezek az álmaim sajnos még nem valósultak meg. Ha körülnézek a hazámban, szomorúan látom, hogy a fiatalabb generációkból sokaknak szintén a szegénység, a peremlét, a kirekesztettség, a másodrendű állampolgárság a megalázó osztályrésze.

Drámai, problémákkal, kihívásokkal teli év van mögöttünk. Tragikus hirtelenséggel, fiatalon vesztettük el sokunk példaképét: Setét Jenőt, a magyarországi közélet és roma mozgalom egyik legbátrabb, legkövetkezetesebb érdekvédőjét.

A közvetlen szomszédunkban embertelen, értelmetlen háború zajlik. Itthon drasztikusan megnőttek a mindennapi költségeink: egekben az élelmiszer- és energiaárak. A szegény, nap mint nap megélhetési gondokkal küzdő vagy nyomorgó családok szinte lehetetlen helyzetbe kerültek. Megrendülő létbiztonság, kilakoltatások, lerobbant egészségügyi és oktatási rendszer, a szociális törvény kiüresítése, a kasztosodás jeleit mutató társadalom, végletekig kizsigerelt, és kifáradt többség. Egyre csak fogy körülöttünk a levegő.

Sokáig sorolhatnám, mi minden mérgezi a jelenünket, és rabolja el gyermekeink jövőjét… Hogyan maradhat mégis optimista az ember, hogyan tekinthetünk bizakodással a jövőbe?

Én arra jutottam, hogy

a háború, a nyomor, a kiszolgáltatottság és kirekesztettség sem rombolhatja le a gyermekkori álmaimat. Hiszek az emberben, a humanizmusban. Hiszek abban, hogy meg tudjuk változtatni az örökölt és gúzsba kötő társadalmi helyzeteket.

Ezért lettem aktivista, ezért tartom fontosnak a szolidaritást, a mások melletti kiállást, hogy emeljük fel szavunkat azokban az ügyekben, amelyek a társadalom széles tömegeit érintik. Különösen akkor, ha a kizsákmányolás, az igazságtalanság olyan embereket sújt, akiknek hangja nem jut el a nagyobb nyilvánosságba.

Ezért dolgozunk az 1 Magyarország Kezdeményezésben azon, hogy erősödjön a roma emberek érdekképviselete saját ügyeikben. És azért is, hogy a társadalom egésze megértse problémáinkat, javaslatainkat, jogos elvárásaikat. Ebben a szellemben segítjük az ukrajnai menekülteket és a roma identitás büszke és öntudatos vállalására ösztönözzük közösségeinket és aktivistáinkat.

Hadd idézzem egyiküket:

József Attila nyelvén beszélek, álmodok, Bari Károly versei adnak erőt. A roma és magyar himnuszra egyformán dobban meg a szívem. 100 százalékig magyarnak és 100 százalékig romának tartom magam. Az, hogy magyar és roma vagyok, olyan természetes számomra, mint a levegővétel. Éltető erő.

2022-ben a tanárok, a diákok és a szülők csodálatos példát mutattak bátorságból, szolidaritásból. És azt is láthattuk, hogy egyes szakmákban sikerült elérni, hogy emelkedjen a dolgozók bére vagy javuljanak munkakörülményeik. Több európai országban is sztrájkok szerveződnek a méltó bérekért, de tőlünk messzebb, az iráni nők és férfiak is példát mutattak, hogyan lehet kiállni egy gyilkos rezsimmel szemben az alapvető emberi jogokért, a szabadságért.

Meggyőződésem, tudom, hogy gyönyörű hazánkat csak együtt tudjuk demokratikusabb, szolidárisabb, elfogadóbb és boldogabb országgá tenni. Hiszem, hogy csak a párbeszéden alapuló közös cselekvés mentén tudjuk élhetőbbé tenni településeinket, közösségeinket. Éppen ezért rendíthetetlenül hiszek a tiszta, értelmes emberi szó erejében, mindent legyőző hatásában.

Közösen tudunk méltányos, színvonalas, együttnevelő oktatási rendszert létrehozni és modern, minden igényt kielégítő egészségügyi rendszert kialakítani. Közösen érhetjük el, hogy mindenkinek legyen fedél a feje felett és emberhez méltó körülmények között élhessen. Hogy a szociális ellátórendszer, amelyet ma csak az ott dolgozók elkötelezettsége tart fenn, valódi védőhálót nyújtson. A mi felelősségünk, hogy milyen holnapot teremtünk.

Szilárd meggyőződésem, hogy nincs két Magyarország, csak egy Magyarország létezik. És nekünk, állampolgároknak: romáknak, nem romáknak, fiataloknak, időseknek, épeknek, fogyatékossággal élőknek, vidékieknek, városiaknak, szegényeknek és jobb módban élőknek, hívőknek és ateistáknak kell közösen leraknunk egy szolidárisabb, befogadóbb, demokratikusabb és boldogabb ország alapjait.

A nagy társadalmi változásokhoz nem elégséges a pénz, az állami források. Ahhoz, hogy igazi pozitív változások induljanak el, hogy élhetőbb jövőt építsünk magunknak és a következő generációknak, szükség van Rád is. A bátorságodra, a hangodra, a kiállásodra, a tenni akarásodra. Ez a közös cselekvés az, ami a legnehezebb időkben is reményt ad, hogy az álmaink megvalósulhatnak, mert együtt képesek vagyunk változást elérni.

Baxtalo Nevo Bersh!

Boldog, békésebb és tevékeny, sikeres új esztendőt kívánok magunknak!