Számos olyan ügy van, amelyekben a romáknak saját magukat megszervezve kell kiállniuk saját magukért, a rasszizmus kérdésében, eközben „a legtöbb tennivalója a többségi társadalomnak van”.
Ha nem is országos szinten, de Budapesttel Karácsony Gergely példát tudna mutatni politikustársainak, hogy a cigányság melletti kiállás nem egy politikailag „rossz húzás”, hanem társadalmi kötelezettség.
Az irodát a VIII. kerülettől bérli a szélsőjobboldali párt, az önkormányzatban kezdeményezni fogják a bérleti szerződés felülvizsgálatát.
A politikus elnézést kért mindenkitől a „cigánybűnözés” fogalmának használatáért.
Márki-Zay Péter nem tudott – és láthatóan nem is akart – kitörni a paternalista fogalomkörből, ragaszkodott ahhoz, hogy kell valaki, aki segíti a mélyszegénységben élő embereket, valaki, aki garanciát vállal értük, aki gondoskodik róluk, és „felemeli” őket, aki példaképeket állít eléjük.
Hogyan vívható ki azoknak a csoportoknak politikai képviselete, akiket még csak megszólítani sem próbálnak a pártok?
Az 1Magyarország Kezdeményezés első miniszterelnök-jelölt vitáján a Momentum jelöltjét kérdezték a cigányság problémáiról.
Hogyan lehet elvárni tudatos politikai részvételt azoktól, akiket meg sem szólítanak, be sem vonnak?
Noha a vonulást megtiltották, a rendezvény így is megfélemlítő és sérti a romák emberi méltóságát.
Energiaszegénység, rasszimus, szegregáció, mélyszegénység, sztereotípiák.
