Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Anarchisták vs. FSZB: kínvallatásokkal és fabrikált bizonyítékokkal küldött börtönbe 9 fiatalt az orosz állam

2017 őszén vette kezdetét a napokban ítéletekig jutó Hálózat-ügy, egy (orosz viszonylatban) kis város, Penza bíróságán. Eddig kilenc aktivistát ítéltek el, további kettőnek még folyik a tárgyalása. A vád szerint a Hálózat nevű anarchista terrorista szervezetet valamikor 2015 táján jött létre, célja az államhatalom megdöntése volt. Az ügyészség szerint a szervezet támadásokat tervezett katonai támaszpontok, rendőrőrsök és az Egységes Oroszország pártirodái ellen. Csakhogy a döntő bizonyítékokat az FSZB kínvallatással szedte ki a vádlottakból, így azok teljesen megbízhatatlanok.

A „Hálózat” tagjai (kép: Anarchist Black Cross-SPb facebook)

Fabrikált bizonyítékok és kínvallatások

„Azzal vádolnak -mondta Pcselincev -, hogy valamit „tervezni terveztünk” (így, szó szerint) – hogy mit, azt senki sem érti. 2017-ben az egész országban letartóztatták az „Artpadgatovki” tagjait, ők ugye jobboldaliak. Először minket is arra kényszerítettek, hogy bevalljuk, a 05.11.2017-hez [az Artpadatovki egy helyi szervezete] tartozunk. Amikor az FSZB végre megértette, hogy az antifasiszták nem jobb, hanem baloldaliak, akkor megváltoztatták a tervüket: voltunk az ISIS, a YPG és az FBK [Alekszej Navalnij, liberális ellenzéki által vezetett, antikorrupciós szervezet] tagjai is.”

Az egyetlen szál, ami alapján az FSZB összekötötte a vádlottakat, a közös hobbijuk volt, az airsoft. Egy körülbelül 30 főből álló társaság, változó összetételben, rendszertelenül járt a közeli erdőbe airsoftozni, amit videóra is vettek. A kilenc vádlott közül nem mindenki ismerte egymást a tárgyalás kezdete előtt, a legtöbben antifasisztának vallják magukat, néhányan anarchistának, többségük fizikai munkát végzett, a legfiatalabb 23 a legidősebb 31 éves. Arman Szaginbajev közösségi piacot szervezett, Mihail Kulkov és Maxim Ivankin a város főtéren ételosztást rászulók számára. Julian Bojarsinov minden hétvégén négy órát utazott, hogy egy Szentpétervár melletti menhelyen állatokat etessen. Ilja Sakurszkij környezetvédőként volt aktív Penzában.

A Hálózat ügy 2017-ben kezdődött, Jegor Zorin őrizetbe vételével. Zorinnál könnyűdrogot találtak, majd ő volt az első, aki egy erőszakos támadásokat tervező anarchista szervezetről tett vallomást. Sakurszkij szerint, akivel Zorin közeli barátságban állt, egy alkalommal, mikor együtt szállították kihallgatásra őket, Zorin elmondta, hogy a vallomástétele előtt megkínozták. Az ő vallomása az egyetlen közvetlen bizonyíték, amely szerint a Hálózat nevű szervezet valaha is létezett, a többi vádlott szerint a nevet és a szervezetet magát is az FSZB találta ki. Kukszov és Pcselincev autója, ahol fegyvereket és gránátokat találtak, a jegyzőkönyvek szerint nem voltak bezárva. Sakurszkij lakásában is találtak egy pisztolyt, a házkutatás során a jegyzőkönyvet aláíró tanúkat csak hét perccel az FSZB után engedték be a lakásba. A nyomozók Sakurszkij számítógépén találtak rá a „Hálózat” alapítódokumentumára, 2018 november 13-i keltezéssel – Sakurszkijt azonban már november 9-én őrizetbe vették.

„Lerángatták rólam az alsónadrágomat és próbálták a két vezetéket a nemi szervemhez erősíteni. Kiabálni kezdtem, kértem őket, hogy hagyják ezt abba. Ezt ismételgették: „a vezér te vagy”. Hogy abbahagyják a kínzást válaszoltam: „Igen, én vagyok a vezér”.” – Dmitrij Pcselincev

A többi, összesen 11 vádlottat, csak ezután, 2017 végén vették őrizetbe. Vaszilij Kukszov kivételével mindannyian beismerő vallomást tettek a nyomozás korai szakaszában, majd ezt többször is visszavonták arra hivatkozva, hogy azokat kínzások hatására tették. A kínvallatások híre hamar elterjedt, 2018 elejétől újságírók, hírességek és politikusok körében is témává vált. Nem a kínzások ténye volt sokkoló, az ütések, botozás, nemi erőszak, áramütések és a fogvatartottak kegyetlen megalázása bevett szokása az FSZB-nek és a börtönöket felügyelő FSZIN-nek. Korábban azonban nem nagyon fordult elő, hogy egy erőszakmentes, politikai ügyben, amely a kezdetektől fogva nagy nyilvánosságot kapott, a vádlottak egybehangzó vallomását a rendszer ilyen egyszerűséggel mellőzze.

„Rámparancsoltak, hogy vetkőzzek le és üljek le a padra. A kezeimet összekötözték, a szememet letakarták. Arra gondoltam, hogy innen nem megyek ki élve. Alsónadrágban ültem ott, a számat betömték a zoknimmal. A nagylábujjaimhoz hozzáerősítették a vezetékeket. Azt kérdezték miért hazudok az FSZB-nek. Hol van a szervezet többi tagja? Aztán jöttek az áramütések, úgy ötször, egymás után. Elmondtam mindent, amit akartak. Milyen érzés volt? Olyan mintha bőrömet tépnék le.” – Ilja Sakurszkij

Az anarchista csoport, amelyik kongresszust tartott

Habár igaz, hogy az FSZB kőkemény hadjáratot indított az orosz anarchisták ellen, ahhoz hogy megértsük, mi áll a radikális baloldaliak üldözésének hátterében, nem az ő tevékenységüket, hanem az orosz fegyveres szervezetek működésének logikáját kell megértenünk.

„A hüvelykujjamhoz helyezték a vezetékeket és kipróbálták, hogy működik-e. Pontosan olyan fájdalmat éreztem, mint amiről Pcselincev beszélt: mintha a bőrömet tépnék le rólam. Néhányszor így ellenőrizték, van-e áram a vezetékben. Ordítottam.” – Arman Szaginbajev

Oroszországban mint máshol általában, a rendőrség feladata a bűnügyek felderítése, gyanúsítottak keresése és bizonyítékok gyűjtése. A nyomozás lezárultával ezeket az anyagokat adja át a rendőrség az ügyészségnek, amely képviseli az ügyet a bíróság előtt. Az összetettebb ügyeknél a rendőrség és az ügyészség között azonban van még egy szervezet, a Nyomozóhatóság, vagy a terrorizmussal kapcsolatos ügyeknél az FSZB.

Mint az állami szervezetekre Oroszországban általában, az FSZB és a rendőrség irányítására is jellemző a szélsőséges centralizáció: az önkormányzatoknak vagy a helyi politikai vezetőknek semmiféle beleszólásuk sincs a helyi rendőrség és főleg a regionális FSZB munkájába. A központi irányítás pedig elsősorban egy formális, mennyiségi teljesítményértékelésen alapuló rendszeren keresztül irányítja a helyi szervezeteit.

Ebben a rendszerben az FSZB előszeretettel indít eljárást sértett nélküli ügyekben: ezeknél a bűncselekményeknél különösen nagy a látencia, és nem áll fenn a veszélye annak, hogy a felderített bűncselekmények száma meghaladja a bejelentettek számát, így a statisztikai mutatókat vég nélkül lehet javítani. Ehhez a rendszerhez gyorsan igazodik a bürokrácia: emiatt olyan nehéz például a kis értékű lopások bejelentése a rendőrségen, és ezért lehet a lakosságra vetítve ötször kevesebb a regisztrált bűncselekmények száma Oroszországban Németországhoz képest.

A nyomozó egyrészről nem vesz részt a rendőrség által végzett operatív munkában, másrészről nem képviseli az ügyet a bíróság előtt. Így az ügyész tulajdonképpen egy kész csomagot kap kézbe a nyomozóktól, anélkül, hogy közvetlen (vagy legalábbis közelebbi) kapcsolatba kerülne a nyomozás során a terepmunkát végző rendőrökkel. A Nyomozóhatóság a bürokratikus logikának megfelelően igyekszik minél „biztosabb” csomagot összeállítani az Ügyészség számára, felnagyítva a terhelő bizonyítékok súlyát, csökkentve vagy akár teljesen mellőzve az esetleges ellentmondásokat. Ráadásul az orosz rendőr szava a bíróság előtt megkérdőjelezhetetlen, így egy rendőr terhelő vallomása szinte biztosan eldönti a per kimenetelét. Ennek a rendszernek köszönhetően Oroszországban a felmentő ítéletek aránya a büntetőperekben 2018-ban 0,23% volt.

A büntető törvénykönyv folyamatos szigorodásával a politikai elvárásoknak megfelelően a sértett nélküli büntetőügyek típusonként, hullámszerűen jelentkeznek: a kémek elleni büntetőügyek száma 2014 körül ugrott meg hirtelen, 2018 áprilisában kezdődtek a Jehova tanúi elleni perek, a tavaly márciusban életbe lépett törvény – amely a hatalom képviselőinek verbális megsértését szankcionálta – hónapokon belül több tucat embert juttatott börtönbe kritikus Facebook-kommentek miatt.

Ebbe a képbe illeszkedik a Hálózat ügy is, úgy tűnik, ezúttal az anarchistákon a sor.

A vádlottakat terrorista szervezet létrehozásával, abban való részvétellel, drogkereskedelemmel és lőfegyverek illegális birtoklásával vádolják. Tekintve, hogy az állítólagos Hálózathoz tartozó anarchisták semmilyen erőszakos cselekményt nem követtek el és a vád szerint egyéb más sértett sincsen, az ügyésznek elegendő a szervezet létének bizonyítása. Nos, a per pontosan erről szólt. A katonai ügyész – merthogy Oroszországban a terrorizmussal kapcsolatos ügyeket a katonai bíróságok tárgyalják – közvetett és ellentmondásos bizonyítékok sorával próbálta bizonyítani a Hálózat mint szervezet létezését. Az eredmény megmosolyogtató: a vád szerint az anarchista Hálózatnak volt alapító kongresszusa, tagszervezetei, alapító dokumentuma és választott vezetője is.

„A személy furcsa, excentrikus. Azt mondja, hogy «libertariánus kommunista». Szkizotípiás személyiségzavar”  -a börtönpszichológus jelentése Ilja Sakurszkijról

A tárgyalást az ülésteremből követő újságírók jegyezték meg, hogy a vád érvelése szerint önmagában a fiatalok életmódja is gyanús. Sakurszkij említette, hogy az őt vizsgáló börtönorvos megütközött és nemtetszésének adott hangot, amikor megtudta, hogy Sakurszkij nem dohányzik. A vád számára továbbá hiteltelen volt, hogy fiatal férfiak olyan „gyerekes” dolgokkal foglalkoznak, mint az ételosztás vagy a környezetvédelem.

Ez az, amit a liberális közvélemény „két világ konfliktusának” esetleg „generációk harcának” szeret nevezni.

Ugyanakkor a neoliberális rendszer félperifériáján egy vidéki orosz kisváros nem sok lehetőséget nyújt a kiteljesedésre, még azoknak sem, akik mindenféle erkölcsi gátat hajlandóak félredobni. A szubkultúrák és alternatív hírforrások felé fordulás így Oroszországban is fontos jelenség, nemcsak vidéken és nemcsak a fiatalok körében. Ez az, ami érthetetlen, idegen és ellenséges a hatalom számára.

Hogy miért pont ez az ügy váltott ki ekkora visszhangot, nehéz megmondani, de a kínzások, a cinizmus és a színjáték üzenete egyértelmű: kormányzást, kegyelmet, változást senki ne várjon. Abszurd módon az eljárás brutalitása mintha visszamenőlegesen igazolná az el nem követett tettek jogosságát.

Dmitrij Pcselincev – 18 év,

Ilja Sakurszkij – 16 év,

Andrej Csernov – 14 év,

Maxim Ivankin – 13 év,

Mihail Kulkov – 10 év,

Vasilij Kukszov – 9 év,

Arman Saginbajev – 6 év.

Az ítélet kihirdetése után a bírók az FSZB autójában távoztak.

Címlapkép: Anarchist Black Cross-SPb facebook