Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Pete Buttigieg vezeti az iowai előválasztást az eredmények 71%-ának alapján

Frissítés, 08:02:

71 százalékos feldolgozottság mellett új adatokat adott ki a Demokrata Párt, ezek szerint Pete Buttigieg továbbra is vezet 26,8 százalékkal, mögötte Bernie Sanders demokratikus szocialista jelölt pedig továbbra is második, 25,2 százalékkal, tehát valamivel több, mint egy százalékponttal lemaradva.

Korábban írtuk:

Hosszú, közel egy napos várakozás után Iowa állam Demokrata Pártja végül közzétette a tegnapi kaukusz százalékarányos részeredményét.

62A végső szavazati arány szerint a tegnapi elnöki előválasztást a közép-nyugati államban a centrista Pete Buttigieg vezeti a delegáltak száma alapján, a 62 százalékos feldolgozottsági arány szerint 26.9 százalékkal. Mögötte szorosan a második most Bernie Sanders 25.1 százalékkal. Joe Biden alelnök, aki néhány napja még a verseny egyik fő esélyesének számított azonban 15 százalékkal komoly csalódást okozott támogatóinak.

Noha a jelenlegi feldolgozottságnál ez azt jelentené, hogy Buttigieg kapja a legtöbb iowai delegáltat, azonban Sandersre így is kicsit többen, 28.200-an szavaztak, mint rá (27.000).

A balközép Elizabeth Warren, akit sokan a felmérések alapján legalább a második helyre vártak befutónak, most kevéssel, de a harmadik helyre csúszott vissza, 18 százalékra mérik jelenleg, azonban ez kampányától így is igen jó eredménynek számít az előválasztási szezont megnyitó jelölőgyűléseken.

Az eredmények bejelentése hosszú, és eddig a nagy múltra visszatekintő kaukusz történetében példátlan várakozás után történt most meg,  a gyűlések után, magyar idő szerint hajnalban ugyanis kiderült, az idén bevezetett virtuális, a szavazatarányok lejelentését megkönnyíteni hivatott applikáció teljes kudarcot vallott, ezért azután a demokraták helyi, és országos vezetése a szavazólapok kézi számolása mellett döntött.

Így az előválasztási rendszerek hosszú történetében először a Demokrata elnökjelölteknek úgy kellett elindulniuk hagyományosan második állomásukra, New Hampshire-be, hogy csupán sejtéseik lehettek arról, hogyan szerepeltek Iowában.

A súlyos hibára ma már Donald Trump elnök is lecsapott, azt hangsúlyozva, hogy amennyiben a demokraták még saját előválasztásukat sem tudják leszervezni, kétséges, hogyan is szerveznék meg őszi győzelmük után az ország irányítását. De kritizálta a Demokraták hozzáállását az amerikai fősodratú média is, mondván, az amerikai demokrácia jelenlegi állapotában a legutolsó dolog, amire szükségük volt, az éppen egy választás körüli bizonytalanság, és káosz.

További probléma, hogy Iowa szerepe a Demokraták elnökjelölési folyamatában éppen az, hogy korán óriási médiafigyelmet és támogatásbeli ugrást biztosíthat új adatokatannak, aki megnyeri. A mostani leállás és fejetlenség miatt ez a hatás ebben az évben már minden bizonnyal elmarad, így a győztes nem számíthat arra, hogy az első verseny után már egyértelmű előnyre tehet szert, mint ahogy Iowa vesztesei sem kényszerülnek kampányuk korai felfüggesztésére.

Az iowai jelölőgyűlések során 41 kötött mandátumú demokrata küldött sorsa dőlt el, ami egy aprócska csepp ahhoz képest, hogy a júliusi pártkongresszuson 1990 küldött támogatására van szükség ahhoz, hogy valamelyik elnökaspiráns megszerezze a párt jelöltségét. Mivel azonban ez az előválasztási folyamat első állomása, így jelentősége túlszárnyalja a most kiosztott küldöttek számát.

Az első néhány előválasztási forduló ugyanis segít a demokrata választóknak belőni, melyik jelölt is rendelkezik nagyobb potenciállal, ez pedig nemcsak a még billegő pártszimpatizánsokat, de a már többé-kevésbé elkötelezetteket is becsatornázhatja az ütőképesebbnek tűnő jelöltek mögé.

A hosszú ideig magabiztos elsőnek mért Joe Biden (77 éves) mellé december óta rohamléptekkel zárkózott fel a demokratikus szocialista Bernie Sanders (78 éves), aki négy éve még hajszállal ugyan, de kikapott Hillary Clintontól Iowában. De az államban jó néhány hónapja tarolt már a felméréseken a szomszédos, Indiana állam-beli South Bend polgármestere, Pete Buttigieg is. Buttigieg, aki felvállaltan melegházasságban él, kifejezetten most népszerű volt az állam centrista-liberális szavazói körében, olyannyira, hogy az eredmények hivatalos bejelentése előtt, már tegnap este győzelmet hirdetett, és így indult el New Hampshire-i kampánykörútjára.

Az országos felmérésekben Bernie mára hibahatáron belülre került Obama egykori alelnökétől, sőt januárban több országos felmérés is az első helyre lőtte be a vermonti szenátort. Mivel azonban a demokrata küldöttek mandátuma az egyes államok szintjén dől el, így az országos felmérések csak korlátozott magyarázóerővel bírnak.

Annál fontosabbak azonban az állami szintű kutatások, melyek jelenleg leginkább a négy elsőként szavazó államban – Iowában, New Hampshire-ben, Nevadában és Dél-Karolinában – állnak rendelkezésre.

A számok itt is Sanders fokozatos emelkedését mutatják. A február 11-én szavazó New Hampshire-ben – mely otthonával, Vermonttal határos – Bernie már négy éve is győzni tudott, most a felmérések átlagosan 9,5 százalékos előnyt mérnek számára Bidennel szemben. Nevadában február 22-én rendezik a jelölőgyűléseket, itt is szoros végeredményre számítani: Biden előnye a kutatásokban 5 százalék körüli, de sok függ attól, milyen mértékben sikerül mozgósítani az állam egyre jelentősebb latinó lakosságát, amelynek körében Sanders számít erősebbnek.

A mérsékeltebb szavazóként számon tartott konzervatívabb afroamerikaiak teszik ki a demokrata törzsbázis nagyrészét Dél-Karolinában, itt Hillary Clinton négy éve utcahosszal előzte meg Sanderst. Bidennek is hosszú ideig magabiztos, két számjegyű előnyt mértek itt az államban, de a vasárnap közölt legutolsó felmérés szerint Bernie nagyot erősödött és már csak 5 százalék választja el centrista riválisától.

Az elsőként szavazó négy tagállamban tehát nagyon jól áll Sanders szénája, ami két szempontból is fontos. Egyrészt kiváló felvezető a március 3-i szuperkeddre, amikor egyszerre 14 államban szavaznak, és összesen 1345 küldött sorsa dől el. Másrészt ezekben a versenyekben nem csupán az első hely számít: az államoknak lakosságarányosan kiosztott küldötteket ugyanis szavazatarányosan osztják el a 15 százalékos küszöböt megugró jelöltek között.

Bernie tehát mára egyértelmű éllovassá vált Biden mellett, ezt pedig mostanra Demokrata Párt elitje is kezdi felismerni.

A pártelit már négy éve is igen ellenségesen viselkedett Sandersszel, amiért felkent jelöltjüket komoly politikai küzdelemre kényszerítette, a hozzáállásuk pedig most sem változott.

Egy különbség azonban van: míg négy éve nyíltan támadták őt, most attól tartanak, a nyílt konfrontáció csak Sanders állítását támasztaná alá, miszerint saját privilégiumai védelmében az elit mindent megtesz egy valóban a széles néptömegek érdekében politizáló, jelentős vagyoni újraelosztást szorgalmazó jelölt ellehetetlenítéséért.

Hillary Clinton januárban kétszer is nekiment négy évvel korábbi riválisának, ám ez csöppet sem ártott Bernie számainak – ami épp ezt a hipotézist támaszthatja alá. Clinton attól is elzárkózott, hogy támogassa a demokratikus szocialista szenátort, ha ő szerezné meg a párt jelöltségét – ami már csak azért is visszás, mert négy éve Bernie több mint 40 nagygyűlést tartott Clinton mellett kampányolva.

Sanders vonzerejét továbbra is politikai platformja adja, amelynek négy éve látványos felívelését, most pedig vezető pozícióját köszönheti. A mindenki számára hozzáférhető állami egészségbiztosítás, ingyenes felsőoktatás és a nagytőke politikai befolyásának visszaszorítása most is megmaradt programja központjában, ám kiegészült a nagyszabású zöld átalakítási tervével (az ún. Green New Deallel), illetve egy igazságossági elveken alapuló bevándorlási reformmal is.

Ezen szakpolitikai javaslatok mentén Sanders az elmúlt években egy gigantikus kampánygépezetet tudott felépíteni, önkéntes aktivisták és kisadományozók tízezreivel.

Toronymagasan vezeti a mezőnyt a 200 dollárnál alacsonyabb összegű kampányadományok tekintetéven, éléskamrájának nagyjából 55 százaléka ezekből áll össze, amihez foghatót csak a másik balosabb jelölt, Elizabeth Warren mondhat el magáról.

Sanders és Warren hosszú ideig nem támadták egymást a kampányban, január elején sor került egy kellemetlen kardcsörtetésre, amelyet ugyan a mainstream amerikai sajtó megpróbált Sanders ellen felfújni, mégis gyorsan lekeverte a két stáb – támogatottságban pedig inkább Warrennek ártott, bár ahogy korábban a Mércén már írtuk, a két jelöltnek továbbra is szüksége van egymásra a pártelittel és centristáikkal szemben.

Az elmúlt négy évben felépített kampánygépezet mára a legtöbb államban komoly terepmunkát tud végezni: a 3 millió lakosú Iowában csak januárban közel félmillió ajtót kopogtattak végig az aktivisták.

Emellett a mozgalmi és nagypolitikai támogatók tekintetében is sokkal jobban áll, mint négy éve. Nemcsak a nagy progresszív mozgalmak, és több klímamozgalom támogatását tudhatja maga mögött, de több fiatal progresszív kongresszusi képviselő (Alexandria Ocasio Cortez, Ilhan Omar, Rashida Tlaib) húzóerejét is.

Bár az országos nagy szakszervezeti konföderációk még kivárnak azzal, hogy valamelyik jelölt mellett letegyék a garast, Bernie már most megelőzi összes riválisát a szakszervezeti támogatások tekintetében.

És miközben a fősodratú média négy éve megpróbálta csupán a fehér férfiak jelöltjeként beállítani – ami akkor sem volt igaz – már szavazói bázisa sokkal népszerűbbé vált. Sanders a legnépszerűbb jelölt a latinók között (ez nemcsak Nevadában, de az USA két legnépesebb államában, a szuperkedden szavazó Kaliforniában és Texasban is nagy erőforrás lehet, itt ugyanis 40 százalék körüli a latinók népességaránya), és a demokrata szavazóbázis 12 százalékát adó LMBTQ közösségben is.

Bár a fekete demokraták 41 százaléka továbbra is Joe Bident támogatja, Sanderst pedig 25 százalékuk, ez az arány jelentősen jobb, mint Hillary Clintonnal szemben volt.

Ráadásul a 18-34 év közötti feketék körében már megfordul a sorrend, Sanders 42, Biden pedig 30 százalékos támogatást élvez.

Olvass tovább!