Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Bár mindenki akarja, a brit parlament mégis leszavazta az előrehozott választások kiírását

Hétfő este leszavazta a brit alsóház azt a kormányzati előterjesztést, amely december 12-re előrehozott választások kiírását javasolta. Az előterjesztés nem szerezte meg a sikerhez szükséges 434 voksot (vagyis a képviselők kétharmadának szavazatát), ehelyett csupán 299-en támogatták.

Boris Johnson brit miniszterelnök pár hónapos kormányfősége alatt már kétszer próbált előrehozott választásokat összehívni – sikertelenül.

A szavazás után a brit kormányfő egyből jelezte: tovább nem próbálkozik az előrehozott választások kétharmados kiíratásával, ehelyett egy ún. „egysoros törvény” segítségével még a héten egyszerű törvénnyel próbálja átverni akaratát.

(Az egysoros törvényről a cikk későbbi részében írunk.)

Amikor hétfő reggel Donald Tusk, az Európai Tanács leköszönő elnöke bejelentette, az uniós tagállamok támogatják a brexit határidejének rugalmas elhalasztását, akkor elhárult az egyik akadály az elől, hogy a brit kormány előrehozott választásokat írjon ki.

Boris Johnson múlt héten jelentette be, hogy a parlamentben kialakult döntésképtelenség feloldására – amely már több alkalommal is lehetetlenné tette a rendezett kilépést szabályozó megállapodás elfogadását – december 12-re új választásokat szeretne kiírni.

Ehhez arra volt szüksége, hogy Brüsszel és az EU tagállamai beleegyezzenek a kilépési határidő elhalasztásába, ezt történt meg ma reggel.

A 2011-ben elfogadott Fixed-term Parliament Act (FTPA), vagyis a brit alsóház mandátumát 5 éves mandátumokra rögzítő törvény értelmében azonban Johnsonnak kétharmados többségre van szüksége az előrehozott választásokhoz.

A konzervatív miniszterelnöknek azonban nemhogy ilyen szupertöbbsége, de egyszerű feles többsége sincs, így nem meglepő, hogy hétfő délután a parlament leszavazta az előrehozott választások kiírására vonatkozó indítványt.

Persze ezzel nincs minden veszve, Borisnak a hét folyamán esélye lesz feles többséggel kiíratni a választásokat – hogy hogyan, arra a cikk második felében még visszatérünk.

A mai kudarc oka, hogy a kétharmados többség elképzelhetetlen a legnagyobb ellenzéki párt, vagyis a Munkáspárt képviselőinek támogatása nélkül. A Munkáspárt vezetése már hosszú hónapok óta szorgalmazza az előrehozott választások kiírását, ám parlamenti frakciójának egy jelentős része – főleg a centristább, maradáspárti politikusok – mandátumuk elvesztésétől félnek egy esetleges gyors választáson, így ők foggal-körömmel ellenzik azt.

Jeremy Corbynnak így az elmúlt hetekben újabb és újabb feltételeket kellett fabrikálnia annak indoklására, hogy miért is nem szavazzák meg azt, amit hónapok óta szorgalmaznak. Ez egyértelműen az ő hitelességét ássa alá – az őt gyávázó toryk tesznek is erről -, ám az alternatíva az lenne, hogy két év alatt másodszor is nyílt háborúba kezd saját parlamenti frakciójának jelentős részével.

Persze nem a Labour az egyetlen párt, amelyik mást mond és mást csinál.

Maga Johnson stratégiája is egy nagy meghasonulás, hiszen a júliusban számára kedvezően záruló konzervatív pártvezető-választás után úgy fogalmazott, inkább fekszik holtan egy árokban, minthogy az unióból való kilépés újabb halasztását kérje. Holott épp ezt tette.

Az, hogy az előrehozott választások kiírása a héten mégis összejöhet neki, szintén ilyen meghasonulás eredménye. Két kisebb párt, a Liberális Demokraták (LibDem) és a Skót Nemzeti Párt (SNP) ugyanis benyújtott egy törvényjavaslatot, amely lehetővé tenné az előrehozott választások kiírását feles többséggel.

A két párt teljességgel elutasítja a brexitet, sőt visszacsinálnák azt, most mégis támogatnák egy olyan választás kiírását, amely épp a brexit végrehajtását tenné könnyebbé. Az általuk szorgalmazott, a brit parlamenti szlengben csak egysoros törvényként (one-line bill) emlegetett megoldás ugyanis nem az FTPA értelmében íratna ki új választást, hanem elfogadna egy annak egyszeri felülírását lehetővé tévő rövid törvényt.

Magyarán lehetőség nyílna, hogy a választások kétharmados kiírása helyett feles többséggel elfogadjanak egy egysoros törvénymódosítást, amely kimondja: persze-persze, az FTPA-t a jövőben is betartjuk, de most kivételt teszünk.

A brit miniszterelnöki iroda a nap folyamán nyitottságot mutatott ezzel kapcsolatban – olyannyira, hogy a Johnson által preferált december 12-i dátum helyett hajlandó lenne belemenni egy kompromisszumos megoldásba is. A LibDem és az SNP ugyanis inkább december 9-et preferálja, hogy több idő maradjon a kilépési egyezmény új határidő, vagyis 2020. január 31. előtti megvitatására.

Johnsonék ma megüzenték, hajlandóak „félúton találkozni”, vagyis a kettő közötti harmadik dátumban megállapodni, így akár már kedden vagy csütörtökön kiírásra kerülhetnek a választások.

Az időpontokon való ilyen szintű kukacoskodás nevetségesnek tűnhet egy ilyen elhúzódó válság idején, ám már a decemberi választás gondolata sok képviselőnél kiverte a biztosítékot. A brit választásokat hagyományosan tavasszal tartják, amikor a jobb időjárási viszonyok magasabb részvételt tesznek lehetővé. Nem véletlen, hogy utoljára hasonló decemberi fordulót 1923-ban tartottak az Egyesült Királyságban.

Emellett a december 12-i dátum azért is problematikus, mert akkor már téli szüneten vannak az egyetemisták, akik jellemzően egyetemi lakhelyeiken regisztráltak szavazni.

Az egysoros törvénynek azonban vannak kockázatai is, ugyanis mint minden törvényjavaslathoz, ehhez is módosítókat lehet hozzácsatolni. Több ellenzéki párt is eljátszott a gondolattal, például, hogy 18-ról 16-17 évre csökkentsék a választójog alsó korhatárát. Ez a hétfői vitában is felmerült a skót nacionalisták részéről.

Választásokra mindenesetre óriási szükség van, ha bármelyik politikai tábor elegendő erőt akar gyűjteni ahhoz, hogy pontot tegyen a 2016 óta húzódó brexit-szappanopera végére. A nagyon szoros brexit-népszavazás után ugyanis az ország kettészakadt, és ugyanígy tett a parlament is. Ám míg a referendumon részt vevők hajszálnyi többsége a kilépés mellett tette le a garast, addig a politikai elit többsége maradáspárti – vagy legalábbis nagyon „lágy” kilépést szeretne, amely továbbra is sok tekintetben fenntartaná az uniós tagság intézményeit.

A sok meghasonlás és a közelmúlt tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy egy választás sem megoldás mindenre. Ezt Theresa May, Boris elődje saját bőrén tanulhatta meg: megerősíteni akarta parlamenti többségét, hogy kivitelezhesse a brexitet, ehhez képest a kampányokban hagyományosan brillírozó Corbyn megfosztotta őt többségétől.

Bár az elmúlt hetek felmérései azt mutatják, hogy Johnsont nem büntetnék a választók, amiért ígéretei ellenére „nem szállította” a kilépést október 31-re, de a választási kampányok mindig kiszámíthatatlanok, és ez ma talán még inkább igaz.

Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a britek már a harmadik határidő tarthatóságában is kételkednek. Egy mai gyorsfelmérés szerint ugyanis a megkérdezetteknek csupán 23 százaléka gondolja úgy, hogy megtörténik a kilépés az új határidőig, 23 százalék szerint csak január 31. után lesz brexit (vagyis további halasztások történnek), 22 százalék szerint pedig már egyáltalán nem is következik be.

Olvass tovább!