Magyarország Alkotmánybírósága ma kimondta, hogy az „életvitelszerű közterületen tartózkodás” tilalma nem alaptörvény-ellenes, viszont a szankciók alkalmazásakor az államnak „fokozott körültekintéssel” kell eljárnia.
Az Alkotmánybíróság honlapján fellelhető tájékoztatás szerint csak akkor szankcionálható egy személy, ha a cselekmény elkövetésekor igazolható, hogy az ellátórendszerben való elhelyezése biztosított.
A tavalyi év végén több bíróság is elutasította az előállított hajléktalan emberek felelősségre vonását, helyette alkotmányossági panaszt emelt. Az indítványokat azért nyújtották be, mert a rendelkezést a jogállamiság elvével és az emberi méltósághoz való joggal is ellentétesnek találták. Az indítványokat az Alkotmánybíróság utasította el, egyrészt azért, mert szerintük a rendelkezés nem alaptörvény-ellenes, másrészt mert
„egy alaptörvényi tilalom megszegését, tehát egy jogellenes magatartást az Alaptörvény nem védi.”
Az Alkotmánybíróság közleménye szerint egyébként is csak azokat büntetik, akik „többszöri, kifejezett felhívás ellenére sem kívánnak felhagyni” azzal, hogy az utcán élnek, tehát nem magát a hajléktalansági állapotot kriminalizálják, hanem azt, amikor egy adott személy nem hajlandó együttműködni a hatóságokkal.
Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy a rendelet vizsgálata során nem az emberi méltósághoz való jogot kell vizsgálni, hanem az önrendelkezési jogot, valamint a cselekvési autonómiát és annak korlátozhatóságát.
Ahogyan írják,
„Az Alaptörvény értékrendje szerint a nincstelenségre, a hajléktalanságra senkinek nincs joga, ez az állapot nem az emberi méltósághoz való jog része.”
Ezért éppen akkor sértené meg emberi méltóságában az állam a hajléktalan személyeket, ha ilyenképpen nem gondoskodnának róluk és magukra hagynák őket, „mivel az emberi méltósághoz való jogot súlyosan sérti az embernek az emberi társadalomból való kiszorulása.”
A törvény egyébként sem segített a hajléktalanság helyzetén, hiszen tavaly sem vonult be több ember szállóra, mint egyébként: ellenben félelemkeltésre sokkal inkább alkalmas. A vegzálást elkerülendő ugyanis sokan inkább rejtőzködésbe kezdtek – és ezzel a segítők látóköréből is eltűntek.
