MTA: „aki aggódik a tudomány szabadságáért, támogassa ügyünket”

Közleményt adott ki szerdán a Magyar Tudományos Akadémia, melyben tudatják hogy véleményük szerint amennyiben a szervezet átalakítására vonatkozó törvény tervezetét a jelenlegi formában fogadják el, sérül a tudományos kutatás szabadsága, és Magyarország számára alapvető értékek veszhetnek el.

„Az MTA arra kér mindenkit, aki aggódik a tudomány szabadságáért és szimpatizál a Magyar Tudományos Akadémiával, hogy támogassa ügyünket”

– írják a fennálló helyzetre való tekintettel a szöveg bevezetőjében.

Miután az Akadémia az elmúlt hónapokban folyamatosan küzdött azért, hogy ne szakítsák el tőle a kutatóhálózatot, melyet a kormány tervei a könnyebben és hamarabb forintosítható kutatások irányába terelnének, a közleményben az MTA pontokba szedve összehasonlítja a törvényjavaslat és az intézmény álláspontja közötti fontosabb különbségeket.

1. A kutatóhálózat elvétele

Az Akadémia – ahogy eddig is – továbbra is fenntartja álláspontját, melyet a 191. közgyűlési ülésen is megerősítettek, miszerint a kutatóhálózatnak a szervezeten belül kell maradnia, elcsatolását semmilyen szakmai érv nem indokolja.

Kitérnek az akadémia politikai függetlenségének évtizedes, kutatói tevékenységének évszázados hagyományaira, valamint a köztestület és a kutatóhálózat együttműködésének előnyeire. Mint írják,

„a több évtizedes együttműködés során számos szinergia alakult ki a nemzetközi kapcsolatok, a tudomány népszerűsítése, kutatások minőségbiztosítása, országos projektek szervezése terén, sőt válsághelyzetek kezelésében is (mint pl. a vörösiszap-katasztrófa). Az új törvény ezeket a szinergiákat szétszakítaná.”

Emellett jogi és praktikus aggályok is felmerülnek, például az épületek használata és a kutatási szerződések terén, emellett alkotmányossági kételyek is felmerülnek – arról nem is beszélve, hogy az irányítást elvileg átvevő Eötvös Loránd Kutatási Hálózatnak ugyanazt kellene csinálnia, mint jelenleg az MTA-nak, ami megkérdőjelezi létjogosultságát.

2. A kutatóhálózat irányítási rendszere

Habár az MTA és az ITM megállapodtak bizonyos kérdésekben, melyek nyomán az intézethálózat rugalmasabban működhetne, a konszenzusos javaslat számos eleme nem került be a törvénytervezetbe, mely az országgyűlés elé kerül.

Miközben az Akadémia véleménye – és a javaslat – szerint az Irányító Testületben az önkormányzatiság elvén egyharmad-egyharmad arányban kellene jelen lennie az Akadémia, a minisztérium és a kutatóhálózat képviselőinek, a törvényjavaslat szerint utóbbi nincs képviselve.

Elégedetlenek a minősített többséggel szavazás elhagyásával is:

„Az MTA ugyancsak elengedhetetlennek tartja, hogy az Irányító Testület 2/3-os többséggel döntsön az alábbi kérdésekben: önálló intézetek és központok alapítása és megszüntetése, kutatóintézet-vezetők kinevezése, az egyes intézményeknek jutó költségvetés 15%-ot meghaladó változtatása. A törvénytervezet azonban a legfontosabb kérdésekben 7 támogató szavazatot ír elő az IT 13 tagjától.”

Ez azért lenne fontos, mert miután a jelenlegi terv szerint a testület felét a kormány, felét az Akadémia adja, plusz van egy szintén a kormány részéről kinevezett elnök, az MTA álláspontját egyszerű többséggel tudná elnyomni a kormány a jelenlegi törvényjavaslat szerint.

Szintén hiányolják a jogkörök átruházhatatlanságának kijelentését. Nem került bele a törvényjavaslatba, hogy

„a delegáltak az Irányító Testület munkájában tudományos meggyőződésük szerint vesznek részt. Az Irányító Testület szavazásra jogosult tagja más személlyel nem helyettesíthető, szavazati jogának gyakorlására más személy nem jogosítható fel.”

3. Alapfinanszírozás

Nem tartják elégségesnek azt a részt, miszerint

„A költségvetési fejezeten belül forrást szükséges biztosítani a kutatóhálózat intézményfenntartásához”,

ugyanis véleményük szerint részletesebb kifejtésre lenne szükség, a béreket is beleértve, továbbá

„Az MTA számtalanszor leszögezte: egy alapkutatási hálózatnál szükség van alapfinanszírozásra. Ez minden hasonló európai hálózat esetben így van, ez biztosítja például a vezető kutatók jelenlétét, a pályázatokon való részvételt, hosszabb távú, új témák kutatásának elindítását.”

4. Az MTA vagyona

Tiltakoznak a törvény azon részlete ellen, mely kötelezné az Akadémiát, hogy vagyonát ellentételezés nélkül az elszakított kutatóhálózat rendelkezésére bocsátsa.

Ezzel kapcsolatban leírják,

„Az MTA ingó és ingatlan vagyonát mindenkor a tudomány szolgálatába állította, és állítja ma is. Az MTA tiltakozik azonban tulajdonosi jogának ellentételezés nélküli korlátozása ellen. Az MTA szerint ez az Alaptörvénybe ütközik.”

Ezen problémák okán az Akadémia az országgyűlési képviselőkhöz, és a „tudományos szabadság ügyének minden támogatójához” fordul.

Kifejtik, hogy nem bánnak méltó módon az intézménnyel, sérelmezik, hogy nem kapnak megfelelő indoklást a kutatóhálózatok leválasztására – azon általánosságokon túl, melyek az innovációs teljesítmény fontosságát hangsúlyozzák, és melyben egyébként állításuk szerint partnerek.

Sérelmezik továbbá, hogy a minisztérium anyagi nyomással igyekszik együttműködésre kényszeríteni az Akadémiát.

Emiatt azt kérik az országgyűlési képviselőktől, akiknek meg kell majd szavazniuk a törvényt, fontolják meg mielőtt megteszik. Itt érdemes megjegyezni, hogy a törvényt jegyző Fidesznek kétharmada van a magyar országgyűlésben.

Továbbá ügyük támogatására is felhív a szervezet:

„Amennyiben a törvényjavaslat jelenlegi formájában kerülne elfogadásra, az MTA szerint sérül a tudományos kutatás szabadsága, és Magyarország számára alapvető értékek veszhetnek el. Az MTA arra kér mindenkit, aki aggódik a tudomány szabadságáért és szimpatizál a Magyar Tudományos Akadémiával, hogy támogassa ügyünket.”

Az Akadémia kálváriájáról szóló korábbi cikkeink itt érhetők el.

Címlapkép: Mérce fotó
Olvass tovább!