A nem létező baloldal politikai programjához

Sokan elemezték az Európa Parlamenti választás eredményét, okos, jó írások születtek a napokban. A Mércén megjelent dolgozatok (Jámbor András, Tamás Gáspár Miklós, Kapelner Zsolt, Szűcs Zoltán Gábor, Pogátsa Zoltán, Kiss Viktor), illetve Böcskei Balázs 24.hu-n megjelent írása megállapításai nagy részével egyetértek. Vannak ugyan feltételezések és következtetések is, amelyekkel vitatkoznék, de mégsem teszem. A vita, vagy a saját „autentikus” magyarázat előadása helyett arra a több helyütt megjelenő gondolatra szeretnék koncentrálni, amelyet sokféle formában, de gyakorlatilag az összes felsorolt szerző megfogalmazott: ma Magyarországon nincs valódi baloldali párt.

„Hetedszer, ma nincs releváns baloldali párt Magyarországon, ahogy zöld sincs. Ezt sokan okkal fájlalják, de talán a mostani átrendeződés esélyt adhat egy baloldali pártszerveződés számára. Félek, kissé elkéstek vele, mert őszre már ott kellene lenniük az indulók között, ha építkezni akarnak, de persze, ki tudja.” – írta Szűcs Zoltán Gábor.

„A baloldalnak még a (hamis) látszata (MSZP-P stb.) is eltűnt.”

– állapította meg TGM.

„Az nem baloldali program, hogy „közös lista”, meg hogy „zöld lesz, vagy nem lesz”.”

– fogalmazott Pogátsa Zoltán kritikusan az MSZP-P és az LMP választási kampánya kapcsán.

„A zöld és baloldali rendszerkritika híveinek be kellene látnia, hogy eljelentéktelenedéséért nem a Fidesz a felelős, hanem saját maga. Az, hogy nem volt képes felépíteni és egyben tartani saját táborát azokból, akik hajlamosak együttműködni az új évezred emberiségének nagy projektjében.”

– szól Kiss Viktor diagnózisa.

Egyetértek. Ma Magyarországon nincs magát a klasszikus értelemben baloldaliként definiáló és politikai programjában, akként megjelenő politikai párt. Hangsúlyozom a klasszikus értelmezést, amely esetünkben azt jelenti, hogy a kapitalizmust felszámolni/felváltani akaró, az osztálynélküli társadalom megteremtése iránt elkötelezett, a tulajdon és jövedelmi viszonyokat, osztálystruktúrákat gyökeresen felforgatandónak tartó baloldali párt. Nincs kommunista, eurokommunista, trockista, maoista, újbalos, stb., de még a klasszikus értelmezés szerinti szocialista párt sem. Van egy erőtlen szociáldemokrata párt (MSZP), amelyik réges-rég kiegyezett a kapitalizmussal – olyannyira, hogy annak egy változatát létrehozta Magyarországon, és van egy Párbeszéd, amelyik próbál „baloldalibb” lenni az előző formációnál (bármit is jelentsen ez), de innováció-foszlányai elvesznek a NER által meghatározott politikai térben. A Párbeszédről a továbbiakban személyes érintettség okán nem beszélek, elnézést kérek emiatt!

Nem lehetne a Magyar Szocialista Párt hangsúlyosabban (kevésbé konform módon) szociáldemokrata?

De lehetne. Vagyis lehetett volna, ha nem válik az öltönyös hatalom-technikusok pártjává a kilencvenes évektől (részben SZDSZ hatásra), hanem megtartja, illetve újjáépíti a kapcsolatát a munkásokkal. Az MSZP azonban nem a munkásokkal szövetkezett a kilencvenes években, hanem a kapitalizmussal a munkások ellenében. A 90-es évek jobboldali fordulata nagy jóindulattal még tekinthető szükséges áldozatnak a történelmi szükségszerűség oltárán (rendszert kellett váltani, kapitalizmust kellett „csinálni” – szerintem nem, de „ami megtörtént, megtörtént”), azonban az, hogy a kétezres években sem talált vissza a munkásokhoz (értsd a rendszerváltás veszteseihez), hanem pusztán azt tekintette feladatának, hogy „jól” kormányozzon (nota bene nem sikerült), az már súlyos tévedés volt.

Sokak szemében az MSZP nem valódi baloldali párt. De mitől is lenne az? A jelszavaktól, amelyeket felsorakoztat? Hogy európai minimálbérrel kampányol? Azért kéne baloldalinak tartaniuk, mert nyomokban baloldali szakpolitikai javaslatokat ad elő, vagy azért, mert a Parlamentben a jobboldali-etnicista kormány tevékenységét kritikával illeti? Azt mások is kritizálják, attól még, hogy Orbánt szidjuk, még nem leszünk baloldaliak. Szerintem az MSZP akkor veszítette el a számos szavazója, szimpatizánsa vagy akár tagja szemében a baloldali jelzőt[1], amikor nem baloldali módon kormányozta az országot. Koalíciós kényszerre hivatkozni nem ér: nem kötelező kormányozni, ha csak olyan közös programban lehet megállapodni, amely elveink feladását jelenti. Volt négy plusz nyolc éve, hogy megmutassa magát, hát így sikerült.

Mindez nem jelenti azt, hogy nem lehetne az MSZP-ből egy jó értelemben vett, tökös szocdem párt (bár tudom, hogy sokak számára a tökös és a szocdem szavak üres halmazt alkotnak). Például, ha végigment volna, vagy ha esetleg újra rá tud fordulni a Botka László által szorgalmazott útra (Fizessenek a gazdagok!), és radikálisabb álláspontot képvisel a jövedelmek elosztását és újraelosztását illetően. Ha ehhez megfelelő gyakorlati politika társul, aminek terepe nem az Országház, de nem is az ilyen-olyan lépcsőkön és előterekben megtartott sajtótájékoztatók, hanem egyfelől szívós terepmunka (a Suzukit és a Bonafarmot egyaránt támadni, letáborozni a leggazdagabbak háza elé, kivinni az utcára és közszemlére tenni a nyomort és a kétségbeesést, stb.), másfelől baloldali értékvezérelt gyakorlati politika azokban az önkormányzatokban, amelyekben baloldali (szocialista) többség található.

Konferenciák helyett utcai politizálásra van szükség, „jó kormányzás” helyett baloldali kormányzásra, és az eredmények megmutatására:

ki tud arról, hogy mi volt a baloldali Zugló elmúlt 5 évében? A XIII. kerület, vagy Szeged elmúlt 5 évében? A baloldali elmélet, kritikai politika és gyakorlati politika mellett szükség van baloldali propagandára is. Hol vannak a zuglói óriásplakátok arról, hogy Zugló szolidárisabb, mint 5 éve? Miért csak a kormánynak szabad (vélt) sikertörténetekkel önnön tevékenységét reklámoznia?

Persze mindenekelőtt szembenézésre és lezárásra van szükség. Szembenézésre az MSZP 30 évével, azokkal a hibákkal és tévedésekkel, amelyek okán a párt nevében immár jelentés nélkül fityeg a szocialista szó, mint egy avétos, véletlenül ottfelejtett reklámtábla a ház falán. Nem azt mondom, hogy meg kell tagadni a Bokros-csomagot, vagy Gyurcsány Ferencet. Nem kell megtagadni, de szakítani kell ezekkel a rossz hagyományokkal. Ha pedig megvan a szembenézés és az elhatárolódás, akkor ki lehet jelölni az új utat. Olyan utat, ami baloldali, ami szocialista.

Ki kell mondani, hogy demokratikus szocializmust (de minimum korlátozott kapitalizmust) szeretnénk, ki kell mondani, hogy korlátozni akarjuk a tőkét, hogy köztulajdonba akarjuk venni és klímatudatos módon működtetni a természeti erőforrásokat,

hogy államosítani akarjuk a NER-tőkét, hogy társadalmi mobilitást akarunk (az alul lévőknek esélyt adni a felemelkedésre), hogy erősen szabályozni akarjuk a piacokat (ökológiai és szociális szempontok szerint), hogy nem tűrjük a kizsákmányolást, viszont preferáljuk a gazdasági demokráciát és egyebek. Mindezt ki kell mondani, le kell írni és ragaszkodni kell hozzá – már persze, ha erre van szándék, erő és akarat. Hogy van-e, azt az érintett politikusok és párttagok majd eldöntik. Mert persze nem muszáj baloldali pártnak lenni, ez is, mint annyi minden más, csupán egy lehetőség. Ha az MSZP nem él vele, akkor majd lesz más, valaki, valamikor, aki (akik) igen.

Még egyszer összefoglalva tehát az eddigieket (akik végigpörgették az írást, azok kedvéért elsősorban). Az MSZP baloldali (tökös szocdem, mint minimum, demokratikus szocialista, mint maximum – maradva kapitalizmus kompatibilis/konform) párttá válásának útja rögös. Első lépés a múlttal való szembenézés, a liberális, technokrata hagyományoktól való elhatárolódás kell, hogy legyen, a második a szocialista ideológiai alapvetés és hitvallás megtétele (nem szakpolitikai, hanem hangsúlyozottan ideológiai hitvallás!), a harmadik az utcai-munkahelyi-helyi politizálás primátusának a kimondása, a negyedik a példa értékű baloldali hatalomgyakorlás (önkormányzati szinten), az ötödik a propaganda használata.

Tény, hogy a Demokratikus Koalíció és a Momentum Mozgalom számos „baloldali” elemet tartalmazó kampányt vitt az Európai Parlamenti választási időszakban. Mint ahogy az is tény, hogy a Fidesz-KDNP kormány programjának is vannak „baloldali” elemei (rezsicsökkentés, minimálbér emelés). De ettől sem a DK vagy a Momentum, sem a Fidesz-KDNP nem vált baloldali párttá. Egy szociáldemokrata vagy szocialista párt nem bizonyos baloldali elemeket (paneleket) használ, nem baloldali szakpolitikák halmaza, hanem alapjaiban, zsigereiben baloldali: korlátozni akarja a kapitalizmust, a tőke logikát, mert azt alapvetően rosszul működőnek, rossznak tartja. Ettől lesz baloldali. Vagy nem lesz.

[1] – Végre leírhatom, hogy mennyire álszentnek tartottam mindig is Schiffer András „álbaloldalizását”, ugyanakkor tagadhatatlanul jól kifejezi az értelmiségi kiábrándulást az MSZP „baloldaliságából”.

Kiemelt kép: Mérce / Markoszov Szergej
Olvass tovább!