Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 1-2 legfontosabb cikkéről a Mércén. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Kövér László nem arról a Magyarországról beszél, amelyikben mi élünk

Kövér László szerint a kormány két nagy tartalékra számíthat demográfiai programja reménybeli, hosszú távú eredményein, valamint a robotizációban és a technológiai fejlődésben rejlő lehetőségeken túl. Az Országgyűlés házelnöke szerint az egyik ilyen tartalék az oktatási rendszerben van, ami szintén nem hoz rövidtávú eredményt, a másik pedig a „magyarországi cigány népesség még nem integrált része”, amit a kabinet közmunkaprogramon keresztül már megpróbál visszavezetni a munka világába. Kövér szerint hasonló tartalékot jelentenek a munkanélküli fiatalok is.

Bár az Eurostat munkanélküliségi felmérései szépíthetők a közmunkával, Magyarországon az a furcsa helyzet állt elő, hogy egyszerre van óriási munkaerőhiány és munkanélküliség is – vagyis a kereslet és a kínálat nem illeszkedik megfelelően. Ennek a valószínűsíthető oka egyrészt az, hogy a rendelkezésre álló munkaerő nem azzal a szaktudással rendelkezik, mint amire a piacon éppen szükség van. A másik pedig az, hogy bár a munkaerő-tartalékot nagyrészt alacsonyan képzett emberek alkotják, sokukat lehetne foglalkoztatni, ha nem lennének ekkora területi egyenlőtlenségek az országban. A nyugati országrészben alig van szabad munkaerő, míg keleten nagy a munkanélküliség, a betöltetlen állások pedig javarészt az ország középső és nyugati részén vannak.

Kövér ugyan azzal nyugtat, hogy a munkaerőhiányon segít a robotizáció és a technológia fejlődése, az ország egyik felén élő több mint 170 ezer munkanélkülit ez nem érinti annyira pozitívan, mint a gazdasági növekedést vakon hajszoló kormányt.

Fontos tartalékként említi az oktatási rendszert, ami lássuk be, nem éli éppenséggel fénykorát. Se a kompetenciamérés, se a PISA-mérés nem mutat  biztató eredményeket. A PISA kapcsán kiderült, a magyar gyerekek negyede funkcionális analfabéta, a kompetenciamérés eredményei szerint a szakközépiskolákban a legrosszabb a helyzet.

Miután az állam átalakította a szakképzést, a szakképző intézményekben nagyon alacsony lett a közismereti órák száma: a szakközépiskolában tanuló kilencedikeseknek magyarból, matematikából és társadalomismeretből mindössze heti 2-2 órájuk van, a tizedikesek pedig már csak heti egy órában tanulnak magyart és matematikát.

A szakképzés 2010 után végbement átalakításának az volt a célja, hogy minél hamarabb szakmával (de érettségivel nem) rendelkező fiatalok jussanak a munkaerő piacra, és ezzel kielégítsék az ipar növekvő munkaerő-igényét. Csakhogy a tipikus magyar vállalatok

  • nem kapkodnak az érettségit nem adó szakképzést végzők után a szakmunkás munkakörök betöltésére.
  • a szakiskolai oklevéllel rendelkezőket ma már fele részben segéd- és betanított munkásként alkalmazzák.
  • a bérek alapján, a szakközépiskolai érettségivel (is) rendelkezőket még a klasszikus szakmunkás foglalkozásokban (forgácsoló, lakatos, hegesztő, szakszerelő) is 12–13 százalékponttal jobban fizetik.

A munkaerőpiac vélt igényeihez való igazodás tehát épp azt építette le, ami a tanulás- és alkalmazkodókészséget fejleszti,  köztük a tanuláshoz szükséges alapkészségeket, így a cégek továbbra is inkább érettségizett munkaerőt keresnek.

Ami a munkanélküli fiatalokat illeti, van 114 ezer 18-24 éves fiatal, akik az iskolapad és a munkaerőpiac között ragadtak, nagy részük nőnemű, nem is véletlenül:

  •  Magyarországon a munkaerőhiány főként a kifejezetten munkaintenzív, ipari ágazatokban tapasztalható, ahová főként férfiakat alkalmaznak
  • Az Orbán-kormány által bevezetett kettős képzés, amelyben jelenleg 50 ezren tanulnak, szintén a „fiúsnak” elkönyvelt, ipari szakmákra fekteti a hangsúlyt.

Így a nemek közötti szakadék egyre növekszik, a kormány a fiatal nőket az inaktivitásba tolja.

Az pedig igazán üdvözlendő lenne, ha a kormány végre piaci álláshoz juttatná azokat a közmunkásokat, akiket ő maga kényszerített bele a közmunkába, azonban mára bebizonyosodott, hogy ez a szándék megbukott.

Nemrég kiderült, hogy 100-ból 89 közmunkást nem képes piaci álláshoz juttatni az állam.

A kormány megalázóan alacsony bérezésű közmunkába terelte az embereket, mondván, hogy onnan könnyebb lesz a munkavállalóknak elhelyezkedniük a munkaerőpiacon. Egy belügyi felmérésből azonban az derült ki, a közmunkások többsége menthetetlenül beleragad egy olyan élethelyzetbe, ahonnan nincs kiút.

A tavaly júniusban nyilvántartott közmunkások közül ötből négy embernek nem sikerült hosszabb távon sem kilépnie a közmunka világából.

Ráadásul az állam sem erőlteti meg magát: a január-februárban megszűnt közfoglalkoztatás után a nyilvántatott álláskeresők 86%-át egyszer sem próbálta a munkaerőpiacra segíte

Legalább 2015 óta, a Magyar Tudományos Akadémia akkor nyilvánosságra hozott kutatásából tudjuk, hogy a közmunka  teljesen alkalmatlan arra, hogy visszavezesse a munkavállalókat a munkaerőpiacra. Kövér ennek ellenére közmunkával zárkóztatná fel a cigányság „még nem integrált részét”.

Jelenleg Balog Zoltán volt EMMI miniszter feladata a magyarországi romákkal kapcsolatos társadalmi egyeztetést irányító tevékenység koordinálása, a roma felzárkózás kormányzati koordinációja és a roma kultúra értékeinek megőrzését terjesztését és oktatását szolgáló tevékenységekkel, fejlesztésekkel kapcsolatos ellátásban való részvétel. Balog miniszterként kétségkívül többet ártott a roma integrációnak, mint segített. Kíváncsian várjuk, ezúttal mivel rukkol majd elő.

Kövér László pedig mintha egy párhuzamos univerzumban élne, ahol nincs romokban az oktatás, nincs szegénység és a munkaerőhiány mindenféle bonyolultabb összefüggések nélkül megoldható.

Címlapkép: MTI Fotó/Máthé Zoltán

Olvass tovább!