Hogy ne maradj le, értesítünk a nap 2-3 legfontosabb cikkéről. Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Mire számíthatunk szociális és munkaügyben Brüsszeltől még ebben a ciklusban?

Az Európai Intézmények a ciklusuk záró fejezetére készülődnek, és a szakpolitikai tervezést a 2019 júniusi választásoktól való visszafele számolás dominálja. A 2019-es év első felében az otthoni kampányok miatt a szakpolitikai munka várhatóan takaréklángra kerül majd, így az Európai Bizottságnak, Parlamentnek és Tanácsnak többé-kevésbé egy éve maradt, hogy befejezze a lezárható fájlokat, illetve a továbbörökítés szándékával megnyisson kezdeményezéseket a következő EU-s ciklus számára. Ezért idén érdemes áttekinteni a körvonalazódó listát, amelyet ebben a cikkben szociális és munkaügyi szempontból igyekszünk összegereblyézni.

A brüsszeli szakpolitikai folyamatokban az egyik legnehezebb dolog a különféle szakpolitikai csomagok és kommunikációs hívószavak erdejében kiigazodni.

Sokszor az intézményi dolgozók számára is kihívást jelent a műfaji besorolás, ezért ebben a cikkben elsősorban az irányelvekre és rendeletekre (melyek lazább és merevebb, de törvényi erővel bíró joganyagok), illetve az egyéb jelentőséggel bíró politikai kezdeményezésekre fogunk fókuszálni. Ha esetleg valaki mégis fejest ugrana a kommunikációs csomagoló osztály kínálatába, akkor a “Szabadpiac mélyebb és igazságosabb integrációja”, valamint a “Munkahelyteremtés, növekedés és befektetés” címkéket érdemes keresni.

1. AMI HAMAROSAN CÉLBA ÉR

1.1. Kiküldött munkavállalók irányelvének felülvizsgálata

2014 májusában hetekkel a választások előtt fogadta el a Tanács és a Parlament a témába vágó irányelv egy kiegészítését (érvényesítési irányelv). Mire a szakértők hátradőltek az izzasztó munka után, 2016 márciusában kiderült, hogy jön az eredeti irányelv újratárgyalása, mert a szabályozás sok helyütt kijátszható.

A kiküldött munkavállalók státuszát alapvetően arra a helyzetre találták ki, amikor egy cég ideiglenesen külföldi bázison foglalkoztatja egy munkavállalóját, például elküldi egy leányvállalathoz vagy partnercéghez valamilyen projekt munkára. Ezzel szemben ma már a lehetőséget kihasználó fő szektorok főleg az építőipar (összes kiküldött dolgozó 42 százaléka), feldolgozóipar (22%), szociális szolgáltatás (14%), fuvarozás, oktatás. A munkavállalók nem ideiglenes jelleggel, hanem ugyan megszakításokkal, de lényegében folyamatosan külföldön dolgoznak. Ma 2 millió ilyen formában foglalkoztatott munkavállaló van Európa-szerte, viszont 2005 és 2010 között megduplázódott a számuk.

Magyarország kiküldött munkavállalóinak (kb. 64.000 fő) 80 százaléka Németországban és Ausztriában dolgozik és az összes magyar munkavállaló 1,5 százalékát teszik ki.

A folyamat részleteivel foglalkozik a magyar sajtó, amiből egészen jól látszik, hogy a csata lényegében kétféle protekcionizmus között zajlik. A magasabb munkavállalói sztenderdekkel rendelkező országok az olcsóbb nemzetközi munkaerő által generált negatív bérversenytől és hazai munkahelyvesztéstől védik az érintett szektor dolgozóit, a keleti blokk pedig – hol egységesen, hol pedig nem – az olcsó munkaerő-exportban rejlő versenyelőnyét igyekszik megőrizni. A mély nyugat-kelet hasadás azért sem teljesen klasszikus, mert a fő küldő országok Lengyelország, Németország és Franciaország (majd Spanyolország, Szlovénia, Szlovákia), míg a fő fogadók szintén a németek, franciák illetve a belgák.

2017. október 23-án fogadta el a Tanács a saját tárgyalási pozícióját, ugyanezen a héten 25-én lett érvényes a Parlament tárgyalási mandátuma is, így a két társjogalkotó tárgyaló asztalhoz tud ülni. Azzal a céllal kezdték meg novemberben a tárgyalásokat, hogy sikeresen le tudják zárni a revíziót, de ez még eltarthat néhány hónapig a bolgár elnökség ideje alatt.

A kulcskérdések: a kiküldött munkavállalók díjazása, a kiküldetés időtartama, kollektív szerződések érvényessége és a munkaerő kölcsönző cégek által foglalkoztatott munkavállalók helyzete.

A Parlament álláspontja a munkaerő szabad áramlása helyett a munkavállalók helyzetének erősítésére helyezi a hangsúlyt, a bér helyett a teljes díjazást (bónuszokat is beleértve) a szabályozás tárgykörébe vonja, a tagállamoknak jogi lehetőséget biztosít a regionális és szektoriális kollektív szerződések alkalmazására, a hagyományos kiküldött munkavállalókkal azonos szabályok betartását teszi kötelezővé a munkaerő kölcsönző cégek által kiküldött munkaerők esetén, jogi védelmet biztosít abban az esetben is, ha a munkaviszony valamilyen adminisztratív/jogi szempontból hibás. A kiküldetés idejét tekintve továbbra is az elég hosszú 2 év (amely meghosszabbítható) szerepel a Parlament tárgyalási mandátumában. Nagy csata van a fuvarozási szektor körül, ugyanis a Tanács ennek a szektornak derogációt szeretne elérni, amire a parlamenti tárgyalódelegáció nem kapott mandátumot.

Jelentéstevők a Parlamenti vita során[1]:

  • EMPL, mint főbizottság: Elisabeth MORIN-CHARTIER (EPP, Franciaország) és Agnes JONGERIUS (S&D, Hollandia), néha fontos fájloknál előfordul, hogy a két nagy párt nem tudja eldönteni, ki vezesse a tárgyalásokat, és ilyenkor 2 társjelentéstevőt bíznak meg
  • IMCO, mint véleményadó bizottság: Vicky FORD (ECR, UK)
  • JURI, mint véleményadó bizottság: Jean-Marie CAVADA (ALDE, Franciaország)

1.2. Személyekre és háztartásokra vonatkozó európai statisztikák rendeleti szabályozása 2016/0264(COD)

A minőségi jogalkotáshoz, a Europe 2020 stratégia teljesítéséhez, az európai szemeszter folyamat lebonyolításához elengedhetetlenül szükséges a megbízható statisztikák elkészítése. Az Eurostat jelenleg 5 külön jogszabály, és informális megegyezések alapján gyűjti és egységesíti a szociális statisztikákat (melyhez az adatfelvételt a nemzeti statisztikai hivatalok végzik), amelynek az egységes szabályozása pontosabb számokat fog eredményezni. A Parlament álláspontja az, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szegénység kutatásra, a fogyatékkal élők életkörülményeinek feltárására és a hajléktalanok helyzetére. Jelenleg a Tanács hátráltatja a munkát, és nem véglegesíti a saját álláspontját, hogy megkezdődhessen az intézményközi egyeztetés (trialógus).

Jelentéstevők a Parlamenti vita során:

  • EMPL, mint főbizottság: Tamás MESZERICS (Greens/EFA, Magyarország)

2. FÉLÚTON VALAHOL

2.1. A társadalombiztosítási rendszerek összehangolására vonatkozó uniós szabályok felülvizsgálata

Egy 2004-es és 2009-es rendelet szabályozza az EU-s társadalombiztosítási rendszerek összehangolását, amely távolról sem a tagállamon belüli szociális ellátások fajtáit, feltételeit, mértékét érinti (sajnos), hanem az egyik országból a másikba (beleértve az Európai Gazdasági Térséget és Svájcot is) költöző állampolgárok, illetve a tagországok között ingázók társadalombiztosításhoz való jogosultságait védi.

Alapvetően ez a szabályozás biztosítja, hogy az állampolgárok egyszerre csak egy országban fizessenek társadalombiztosítási járulékot, hogy a külföldi állampolgárokat az állampolgársággal rendelkezőkkel egyenlő társadalombiztosítási jogok és kötelességek illessék meg, hogy a korábbi biztosítási, munkaviszony vagy letelepedési időszakokat összeadva figyelembe kelljen venni, és hogy a korábbi országból érkező juttatásokat meg lehessen kapni.

A Bizottság 2016 decemberében kiadott módosítási javaslata – állításuk szerint – azt célozza, hogy hozzáigazítsa a rendeletet az utóbbi évek társadalmi és politikai változásaihoz, ami a gyakorlatban sajnos azt jelenti, hogy engedett a nyugati országokban dübörgő “szociális dömping” kampányoknak, ami az állítólag ingyenélő és kizárólag a jobb társadalombiztosítási lehetőségek miatt költöző embereket célozza.

A módosítás jól láthatóan erre reagál, amikor az alábbi kulcsterületeket fogalmazza meg: a gazdaságilag inaktív állampolgárok (tehát akik nem dolgoznak, és nem is keresnek munkát) társadalombiztosítási hozzáférésének felülvizsgálata, tartós ápolási juttatás szabályozása és a munkanélküli segélyek, valamint családi juttatások szabályozása.

A zöldek szerint a Bizottság javaslata azt kockáztatja, hogy végül aláássa az EU-s mobilitás feltételeit például azzal, hogy megnehezíti azon munkavállalók munkanélküli segélyhez való hozzáférését, akik az előző lakhelyükön dolgoztak, de az új országban még nem, és a korábbi munkájukkal kiérdemelt juttatás segítségével szeretnének új állást találni. A szocialisták egyelőre általánosan üdvözölték a kezdeményezést, de még nem teljesen világos az álláspontjuk, a konzervatívok pártprogramja pedig egyenesen a “szociális dömping” és a társadalombiztosítással kapcsolatos visszaélések (mármint szerintük) felszámolását ígéri.

A rendelet felülvizsgálatának további lépéseire nagyon fontos odafigyelni, mert könnyen az európai mobilitás egyik kerékkötőjévé válhat, főleg azok számára, akik kevesebb megtakarítással vagy egyéb társadalmi tőkével (külföldi barátok vagy családtagok) rendelkeznek és a társadalombiztosítás segítségével tudnának csak új életet kezdeni.

Jelentéstevők[2] a Parlamenti szakaszban:

  • EMPL, mint főbizottság: Guillaume BALAS (S&D, Franciaország)
  • PETI, mint véleményadó bizottság: Soledad CABEZÓN RUIZ (S&D, Spanyolország)

2.2. Szociális védelemhez való hozzáférés javítása

A Bizottság 2018-as munkaterve előrevetített valamiféle intézkedéscsomagot a szociális védelemhez való hozzáférés javítása érdekében. Jelenleg a szociális partnerekkel zajlik a konzultáció, de további konkrétum még nem látott napvilágot. A Bizottság honlapja szerint a cél, hogy az önfoglalkoztatók és az atipikus munkavállalók – például a digitális gazdaság dolgozói – szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférését javítsák, mivel ezen munkavégzési formák jelentősége megnőtt a klasszikus munkaviszonyokhoz képest. A kezdeményezés alapvetően nagyon pozitív és üdvözlendő, és nagyon fontos lesz nyomon követni a részleteket.

Az Európai Parlament több jelentésében is foglalkozik a tagállamok jóléti intézkedéseinek hatékonyságával, illetve a jelentősebb területi eltérésekből fakadó következményekkel. Az évek során az EP számos alkalommal szólalt fel a megfelelő szociális védelem biztosítása érdekében, különösen a védendő társadalmi csoportok esetében. Ezügyben a legutóbbi és legerősebb anyag a Szociális Jogok Európai Pilléréről szóló parlamenti jelentés. Azóta a Parlament a garantált minimumjövedelemről is elfogadott egy saját kezdeményezésű jelentést[3], amely azt sürgeti, hogy minden országban a szegénységi küszöb felett legyen a minimum jövedelem mértéke.

Az említett Szociális Pillér riport értelmében a Parlament azt várja a Bizottságtól, hogy a 2017 novemberében Göteborgban elfogadott Szociális Pillér alapelveit konkrét akcióterv, jogszabályok és pénzügyi eszközök kövessék. Az EP nem kérdőjelezi meg a tagállamok hatáskörét a jóléti szakpolitikák terén, azonban különös hangsúlyt fektet az új típusú foglalkoztatási formák (beleértve a digitális platformok által létrejött munkavégzés különféle változatait) felülvizsgálatára és a szociális jogok érvényesítésére egy új munka keretirányelv formájában. Ezen túl leszögezi, hogy a munkaügyi és szociális vívmányok naprakésszé tétele nem korlátozódhat az eurózónára, hanem az egységes piac valamennyi tagjára vonatkoznia kell. A jelentés számos nagyon fontos elemet megemlít még, de jelenleg úgy tűnik, hogy a legnagyobb hajlandóság az új típusú önfoglalkoztatási formák szabályozására van.

3. Várjuk, hogy elinduljon

3.1. Egyenlő munkáért egyenlő bért

A nők és férfiak fizetése között még ma is mintegy 17% a különbség. Észtország 28 százalékos eredménye sokkoló, de az EU-s átlagot rontják még a csehek, dánok, osztrákok és britek is. Magyarország valamivel jobb az EU-s átlagnál, de még így is 15% körüli a bérkülönbség.

Ez azt jelenti, hogy itthon a férfiak minden megkeresett 1000 forintja helyett a nők csak 850 forintot kapnak, vagy úgy is mondhatnánk, hogy november 6-a után a nők fizetés nélkül dolgoznak a munkahelyükön.

A jelenlegi vonatkozó EU-s irányelv 2006-os, és azóta a Parlament számos alkalommal sürgette annak felülvizsgálatát – legutóbb 2017 márciusában -, mert a bérkülönbségek csökkenése szinte észrevehetetlen ütemben halad, némely országban visszafordult, és nem minden tagország tekinti ezt lényeges szakpolitikai célnak. A Parlament azt kéri, hogy a Bizottság az irányelv felülvizságalata során szigorúbb eszközöket teremtsen az irányelv betartatására, illetve a nagyfoglalkoztatók monitorozására. A Parlament számtalan esetben hívta fel arra a figyelmet, hogy a nemek nem egyenlő részvétele a munkaerőpiacon milyen társadalmi és gazdasági hátrányokkal jár, hogy a jövedelmi egyenlőtlenség hogyan teszi kiszolgáltatottabbá a nőket, főleg az alacsonyabb jövedelműeket és főleg az édesanyákat. Az is egyre többet említett szempont, hogy a jövedelmi egyenlőtlenség hogyan vezet később nyugdíj-egyenlőtlenséghez, és ez nemcsak hogy igazságtalan, de társadalmi károkat is okoz.

A Bizottság 2017 novemberében publikálta az akciótervét, amely 8 területet hangsúlyoz:

  1. az “egyenlő munkáért egyenlő bért” elv jobb érvényesítése
  2. a foglalkozások és szektorok nemi szegregációjának csökkentése
  3. üvegplafon áttörése
  4. a gondozói tevékenységből származó hátrányok megszüntetése
  5. női szakértelem, erőfeszítés, felelősségvállalás elismertetése
  6. sztereotípiák csökkentése
  7. ismeretterjesztés
  8. társadalmi partnerségek fejlesztése

A Parlament legutóbbi sürgető dokumentumainak felelősei:

2016 augusztusi jelentés a munka és a magánélet közötti egyensúly szempontjából kedvező munkaerő-piaci feltételek kialakításáról:

FEMM, mint felelős bizottság: Vilija BLINKEVIČIŪTĖ (S&D, Litvánia) és Tatjana ŽDANOKA (Greens, Lettország)

2017 márciusi parlamenti határozat a férfiak és nők közötti egyenlőségről 2014-15 folyamán:

FEMM, mint felelős bizottság: Ernest URTASUN (Greens, Spanyolország)

2017 júniusi saját kezdeményezésű jelentés az uniós stratégia szükségességéről a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése és megelőzése érdekében:

FEMM, mint felelős bizottság: Constance LE GRIP (EPP, Franciaország)

2017 októberi jelentés a nők magán- és közszférán belüli gazdasági szerepvállalásának növeléséről az EU-ban:

FEMM, mint felelős bizottság: Anna HEDH (S&D, Svédország)

4. Jelenleg blokkolva

Munkaidő irányelv

Jelenleg a Bizottság tartja jegelve a munkaidő irányelv rendes tervezett felülvizsgálatát (REFIT: amikor az EU megnézi, hogyan teljesít a jogszabály a gyakorlatban). Az EU-s irányelv minden ország számára előír bizonyos minimumokat: heti és napi pihenőidő, évközbeni szabadság, munkaközbeni szünet, maximum heti munkaidő, valamint az éjszakai és műszakos munkarend szabályait. A 2010 óta tartó konzultáció során kiderült, hogy a szakszervezetek és a munkaadók képviselői csak abban értenek egyet, hogy az irányelv felülvizsgálatát meg kell kezdeni, de lényegében semmi másban.

Az EU-s országok szakszervezetei arra figyelmeztetnek, hogy jobban kell szabályozni bizonyos területeket. Például a fizetés nélküli túlórák felszámolása nem csak munkavállalói szempontból fontos, hanem az egészségügyi szektorban például kifejezetten veszélyes is. Az észteknél a krónikus munkaerőhiány miatt ez jelentős probléma. Másik sok helyütt tapasztalt probléma, hogy a digitális kor beköszöntével nem olyan egyszerű mérni a munkaidőt, és az éjjel-nappal rendelkezésre álló munkavállaló jóval többet dolgozik (túlóra kompenzáció nélkül) a szerződésében foglaltaknál és az irodában eltöltött időnél. Ezért sürgető a munkaerőpiaci változásokhoz alkalmazkodó szabályozás kidolgozása. További általános probléma az opt-outok, tehát bizonyos szabályok időszakos felfüggesztése a válság utáni időszakban, amelyek úgy tűnik, hogy több országban véglegesek maradtak. Portugál szakszervezetek hívták fel a figyelmet arra is, hogy terjed a lehetősége a kollektív szerződésektől eltérő egyéni szerződések megkötésére, ami aláássa a kollektív szerződések szerepét. A brit (és bővebben angol-szász) munkaerőpiac hírhedt nulla-órás szerződése, amely a munkaidő meghatározása nélkül állandó rendelkezésre állást tesz kötelezővé, viszont 2019-ben távozik az Unióból, és reméljük nem is kap kedvet hozzá senki a kontinensen.

[1] – Az európai jogalkotásban az Európai Bizottság nem alkot törvényt, viszont egyedül ő kezdeményezheti a jogalkotási folyamatot. Ha elkészít egy törvény tervezetet, akkor azt a Tanács és a Parlament, a két társjogalkotó, egymástól függetlenül saját belső szabályai szerint megvitatja, és kialakítja a saját álláspontját (akár teljesen át is írhatja a szöveget). Miután a mind a kettő megalkotta a saját álláspontját, tárgyalóasztalhoz ülnek és igyekeznek egy kompromisszumos szöveget létrehozni. Amennyiben sikerrel járnak, azt véglegesíti mind a két testület, és az irányelv vagy a rendelet kihirdetésre kerül.

[2] – Minden bizottság (akár fő, akár véleményadó) munkájában egyenlő mértékben tud részt venni minden frakció delegáltja, azonban a folyamatért felelős képviselőt (jelentéstevőt) egy frakció adja, míg a többi képviselőt árnyék-jelentéstevőnek hívjuk, a végső álláspont viszont nem a jelentéstevő véleményét, hanem a frakciók közötti kompromisszumot tükrözi, a jelentéstevő feladata a tárgyalás szervezése és kompromisszumok tető alá hozása.

[3] – A jogi erővel nem rendelkező parlamenti jelentések nagyon fontos szerepet játszanak az intézmények életében, ugyanis ezzel az eszközzel tudja a Parlament kifejezni, hogy hol látja szükségesnek a jogalkotás megkezdését (amelyet sajnos csak a Bizottság kezdeményezhet), és ezen dokumentumok nagyon fontos indikátorai annak, hogy hol áll a Parlament frakciók közötti kompromisszuma egyes kérdésekben.

Olvass tovább!