7 éve ezen a napon, 2011. november 14-én fogadta el a Fidesz a szabálysértési törvény módosítását, amely az utcai hajléktalanságot 150.000 Ft-tal vagy azonnali 60 nap elzárással tette büntethetővé. Azóta a törvénytervezetet megsemmisített az Alkotmánybíróság, úgyhogy ezért beleírták az Alaptörvénybe, hogy végül létrehozzanak a hajléktalan emberek számára tiltott zónákat, és egy bírságolási rendszert, ami nem működik.

7 évvel azután, hogy a parlament elfogadta ezt a törvényt, számos tiltakozáson és szavazáson túl, most azt láthatjuk, több hajléktalan ember van, többen élnek az utcán, több szállóhely lett, de sokan még így se férnek be a nagy hidegben. Vagy ha be is férnek, maguk a szállóhelyek túlzsúfoltak, nem teszik lehetővé, hogy párok éljenek ott, gyakoriak a bogarak, és saját értékeiket se tudják ott megőrizni a rászoruló emberek.

De az elmúlt 7 évben nem indult semmilyen átfogó program sem a hajléktalanság kezelésére. Sőt, még a kormány büntető intézkedései is csődöt mondtak. Miközben sok millió forintért tart fenn Budapest egy szabálysértési irodát a XI. kerületben a „életvitelszerű közterületen tartózkodás” szabálysértés kezelésére, 2017-ben 0 ember ellen indítottak eljárást ilyen ügy miatt.

Pedig erről szól ez az egész 7 éves huzavona.

2011-ben ugyanis azzal az ígérettel fogadták el a szabálysértési-törvény módosítását, hogy majd rend lesz. Eltüntetik a hajléktalan embereket a közterületekről.

Majd gyorsan kiderült, nevetséges a pénzbüntetés olyanok ellen, akiknek semmije sincsen. Az elzárás se oldja meg az élethelyzetüket. Pont ezért a tiltás sem lehet  hatékony, és a rendőrök is utálják a hajléktalan embereket vegzálni, nem ez a munkájuk.

A kérdés az, mi lesz a következő kör? A kormány úgy csinál, mintha nem lenne probléma, hogy embereknek az utcán kell aludniuk, köldöknézés gyanánt újra a büntető intézkedések felé nyúlnak? Vagy rájönnek végre, hogy átfogó szociálpolitikai megoldások, a lakhatási válság egy csomagként való kezelése, a szegénység felszámolásának való nekiveselkedés nélkül nincs megoldás.

Persze az utóbbi csak álom, ahogy az is álom, hogy egyszer legszegényebb embertársainknak ne az utca vagy a csótánylepte szállók között kelljen választania.

(Címlapfotó: csepeliek.blog.hu)