Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A gyermekprostitúció nem a prostitúcióba kényszerített gyerekek, hanem a társadalom felelőssége

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.

Nemrég jelent meg a hír a magyar médiában, hogy egy 13 éves magyar lányt kényszerített prostitúcióra egy család Bécsben. Júniusban pedig a Die Presse-ben jelent meg egy riport, melyből kiderül, hogy a Bécsben prostitúcióra kényszerített gyerekek közül minden negyedik magyar.

maxresdefault_5.jpg

Kép: Youtube

Ausztriában legális a prostituáltak használata, tehát a felnőtt korú (18 éven felüli) személyek, tipikusan nők, szabályozott körülmények között dolgozhatnak prostituáltként. A gyerekprostitúció elviekben illegális az országban. A prostitúció dekriminalizálásának hatására azonban, ahogy a szexipar és a feketepiac bővül, a gyerek-prostituáltak áldozatainak száma is növekszik. Ausztriába a prostitucióban élő nők 95 százaléka más országokból érkezik, többségében szegényebb országokból. Az EU tagállamokból érkező nők magánvállalkozóként dolgozhatnak az országban, feltéve hogy bizonyítják, nincs szexuális úton terjedő fertőzésük.   

Évente 1,2 millió nő és lány kerül be a szexiparba világszerte, akiknek 30-35 százaléka 18 év alatti lány. Európában a szexuális célú emberkereskedelem áldozatainak 95 százalékát nők és gyereklányok teszik ki. Magyarország az EU adatai szerint az emberkereskedelem áldozatainak tekintetében az elsők között van.

Az emberkereskedelem és a gyerekprostitúció az Európai Unión belül a szabályozás szerint mindenhol tiltva van, de Svájcban például 2013-ig 16 éves kor volt a minimum korhatár a prostitúcióban dolgozó nőknek.

Magyarországon nincsenek komolyan vehető adatok arra nézve, hogy mekkora a prostituált gyerekek aránya, hányan lesznek emberkereskedelem áldozatai. Tekintve, hogy a nyugat-európai országokban, ahol legális a prostituáltak használata, a prostitúcióban dolgozó nők között a magyarok aránya igen magas, és az adatok szerint a prostituáltak átlagosan 12 évesen kerülnek be a szexiparba, elég magas arányokról beszélhetünk.

A gyerekeket, akiket külföldön kényszerítenek prostitúcióra, általában hamis papírokkal dolgoztatnak a szabályozott körülmények között. Ugyanazok miatt a problémák miatt jutnak nehezen segítséghez, mint a külföldön dolgozó prostituáltak általában: nem beszélik a külföldi ország nyelvét, nehezen kommunikálnak a segítő szakemberekkel, a rendőröktől félnek a magyarországi tapasztalataik miatt, emellett a futtatóik is próbálják elszigetelni őket minden lehetséges külső kapcsolattól; folyamatos kontroll alatt élnek.

A gyermekprostituáltak helyzete Magyarországon

Magyarországon elviekben a prostitúcióra kényszerített gyerekek futtatóit és használóit bünteti a törvény, és a gyerek-prostituáltakat nem kriminalizálja, tehát a gyerekek, lányok nem büntethetőek amiatt, mert prostituáltként élnek. Azonban a gyakorlatban a használókkal és az emberkereskedőkkel nem történik semmi, a 18 év alatti lányok pedig ugyanúgy kapják a szabálysértési bírságokat, mint ahogyan a 18 év feletti társaik.

Mivel 2010-ben törölték a szabálysértési törvényből, hogy a szabálysértés nem járhat elzárással fiatalkorúak esetében, ezért sokszor ugyanúgy börtönbe, javítóintézetbe kerülnek, mint a 18 éven felüli nők, annak okán, hogy kereskedtek velük. Teljesen általánosak az olyan történetek, mint például annak a lánynak az esete, aki 13 évesen egy éve élt együtt a partnerével, s miután a férfi folyamatosan bántalmazta és elkezdte fenyegetni, hogy megöli az anyját és a testvéreit, ha nem áll ki az utcára, megtette ezt – majd az ott kapott bírságok miatt javítóintézeti nevelésre ítélték.

A prostitúcióra kényszerített gyerekek nagyon nagy aránya a gyerekvédelmi szakellátásokból kerül ki, azonban a gyermekotthonokban nem tudnak mit kezdeni a problémával. Sokszor nem ismerik fel a figyelmeztető jeleket, s mire odajutnának, már késő. A trauma-feldolgozásban nincsen tapasztalatuk, a prostitúcióba került nőket kiépült szociális ellátórendszer híján nem is tudják hova küldeni. Igazságtalan lenne viszont a rendszerszintű problémákat a gyerekvédelemben dolgozó szakembereken számon kérni. A trauma-feldolgozással kapcsolatos szakképzés és -tudás, és a prostitúció áldozatainak kiépített szociális ellátórendszer híján, valamint a folyamatos munkaerő-hiány miatt nincs is kapacitás arra, hogy prevencióval, trauma-feldolgozással foglalkozzanak a gyerekotthonokban dolgozó szakemberek. Sokszor 70-100 gyerek is jut például egy pszichológusra egy intézményben; ennyi gyereket lehetetlen egy pszichológusnak érdemben ellátni.

(Ugyanezek a problémák teszik nehézzé a szexuális abúzust, erőszakot túlélő gyerekek, bántalmazott gyerekek, bántalmazó kapcsolatban élő fiatalok ellátását a szakellátásban. A figyelmeztető jelek, a trauma felismerése sokszor későn történik meg, ha meg is történik, a szaktudás és a kapacitás híján nem kerül feldolgozásra, így általában csak súlyosbodik, sokszor az újabb erőszak és traumák hatására. Még ha a témában több módszertani ajánlás is készült az áldozatok felismerése és ellátása kapcsán, nem történtek érdemi lépések rendszerszinten.)

A gyermekprostitúció jelensége ugyanazokon a társadalmi problémákon alapszik, mint a prostitúció általában: a nemi egyenlőtlenségeken,  a szegénységen és gazdasági egyenlőtlenségen, a globális egyenlőtlenségeken és az ezek ellen érdemben nem küzdő társadalompolitikán, amit lehetetlen egy-egy intézményben kompenzálni.

Nem éri meg áldozatokról beszélni

Az indexen megjelent hír a prostitúcióra kényszerített gyerekekről jól példázza azt, hogy a média és a társadalom hogyan teszi magáévá az áldozathibáztatást a prostitúcióra kényszerített gyerekek esetében is.  Az „Öt euróért árulják a testüket a magyar gyerekek Bécsben” cím azt sugalmazza, hogy ezek a gyerekek maguktól döntöttek úgy, hogy a testüket áruba bocsátják, még ha utána a hírből tisztán ki is derül, hogy a gyerekeket futtatók kényszerítették prostitúcióra és mélyszegény körülmények közül, gyerekotthonból kerültek ki, tehát a futtatók mellett társadalmi kényszerek juttatták őket ebbe a helyzetbe.

Áldozathibáztatással a prostitucióban dolgozó nők és a futtatók közötti kapcsolatok kapcsán is gyakran találkozhatunk, ahogy a bántalmazó kapcsolatok megítélése is általában áldozathibáztatásba megy át. Az emberkereskedelem gyakran párkapcsolatokon, házasságokon keresztül történik – még ha a futtatónak érdekes módon több barátnője is van –, esetleg baráti kapcsolatokon keresztül. Ez igaz a gyerekprostituáltak esetében is. A futtatónak így könnyebb a helyzete, hiszen kevésbé válik a társadalom szemében emberkereskedővé; a prostitúcióra kényszerített lányoknak és nőknek pedig nehezebb, mert még nehezebben tudnak elmenekülni a szexiparból az érzelmi kötődés és összefonódott élethelyzet miatt.

Ha kapcsolatokról, párkapcsolatokról beszélünk, a társadalom sokkal nehezebben ismeri el a hatalmi viszonyokat – főként a férfiak és nők között meglévő hatalmi viszonyokat -, így rögtön valami nehezen kibogozható jelenségről szokás beszélni még akkor is, ha a hatalmi viszonyok teljesen egyértelműek, például ha a „szerelmi” viszony evidensen annak érdekében alakult ki, hogy egy nőt szép lassan bele lehessen manipulálni a prostitúcióba.

Onnantól kezdve, hogy kimondanánk, hogy áldozatokról beszélünk; kimondanánk, hogy létezik Magyarországon gyerekprostitúció – a gyakorlatban is -; kimondanánk, hogy a prostitúció áldozatai tipikusan lányok és nők, akiket férfiak használnak szexuális kielégülésre; hogy a nők jellemzően nem szabad akaratukból válnak prostituálttá – a gyereklányok végképp nem -, hanem futtatók és társadalmi kényszerek által, onnantól kezdve a társadalomnak el kéne ismernie a nőket érő strukturális elnyomást, ami azt jelenti, hogy lépéseket is kellene tenni ellene. Tehát nem éri meg áldozatokról beszélni.

A tudományos diskurzusban is pedzegetik, hogy a prostitúcióra kényszerített gyerekeket, lányokat nem szabadna áldozatnak hívni, mintha áldozatnak lenni bűn lenne vagy a másik lekicsinylése, miközben áldozatnak lenni nem döntés, választás, gyengeség kérdése, hanem a körülmények és egyenlőtlenségek eredménye. (Az áldozat egy leíró szó, ami azt mondja, igazságtalanság történt az alany kárára.)

A prostitúció és a gyerekprostitúció a társadalom felelőssége, ami ellen társadalmi szinten kell lépni, nem individuális szinteken fog megoldódni, ahogyan nem is individuális szinteken keletkezett.

Ez a cikk a ti támogatásotokból készült el.

A Mérce cikkeit ingyen olvashatjátok, de nem ingyen készülnek, hanem a ti támogatásotokból és a mi munkánkból! A Mércét nem támogatják pártok, oligarchák, hanem 100%-ban az olvasók hozzájárulásából működik, ez biztosítja a függetlenségünket, és pont ezért csak akkor maradhatunk fenn, ha te is beszállsz!

Kattints és támogasd a Mércét rendszeres havi 2000, 5000 vagy 10 000 forinttal, hogy tovább működhessen és még jobb lehessen!

Támogass minket egyszerűen bankkártyával:

Támogatom!

Más támogatási lehetőségekért és több infóért kattints ide.

Olvass tovább!