Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Alacsony a béred? Sebaj, majd a Fidesz jól kinevet!

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.

A Fidesz megtalálta a megoldást az alacsony bérek problémájára, mégpedig a humor és irónia formájában. Hát ki ne tudna teli szájjal nevetni azon, hogy milyen alacsony a fizetése?

d_kos20170510021.jpg

(Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd)

Szerdán Balog Zoltán emberi erőforrás-miniszer mentősökkel reggelizett Budapest egyik menő éttermében, ahol egy reggeli potom ötezer forintból meg is oldható. Úgy tűnik, a tárcavezető kedveli az ilyen alkalmakat, három és fél éve az ötcsillagos Hiltonban jópofizott negyven mélyszegénységben élő gyerekkel, hogyaszongya, ha keményen dolgoznak a gyerekek, majd saját pénzükből is eljárhatnak egy-egy lúdgégére a Hiltonba. A mentősökkel elköltött reggeli azonban bizonyította, lófaszra se mész akkor se, ha keményen dolgozol.

Merthogy Balog azért ment oda, hogy a luxusreggelivel együtt azt is letömje a mentősök torkán, hogy a beígért 60 százalékos fizetésemeléshez képest, amit már idén májusban meg kellett volna kapniuk, csak 10 százalékot kapnak, és azt is csak jövőtől. Mindezt a Mentők Napján. És a kaja mellé dumcsizás is jár, hát a miniszter poénkodott egy sort. „Először azt hittem, hogy a mentőszolgálat dolgozói minden reggel itt reggeliznek, de most kiderült, hogy ez egyszeri alkalom” – mondta, majd hozzátette, jó hogy háttal áll a mentősöknek, mert így legalább a szövegelése alatt is tudnak enni. Köztudomású ugyanis, hogy a pórnép tagjai bizony ösztönlények, nehezen türtőztetnék magukat, amíg kiérdemesült és bölcs vezetőjük magvas gondolatokat oszt meg.

Vagyis hát azt, hogy tisztességes bér, az nuku.

Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!

Persze nem csak Balog úr bánik szigorúan a közpénzzel, ha bérekről van szó. Beosztottja, Palkovics László a Műegyetemet fenyítette be, hogy legyen vége a luxusfizetéseknek, egyetlen egyetemi tanár se keressen többet, mint egy minisztériumi osztályvezető. Még azok a tanárok sem, akik uniós projektek menedzselésére fordítják a szabadidejüket, hogy épüljön a magyar felsőoktatás – ha már a kormány nem töri össze magát ezügyben. Szóval projektmenedzserek, fejlesztők, informatikusok, vége a habzsidőzsinek, nehogy már itt építeni akarjatok valamit, és a munkátokért pénzt is elvárjatok – ha nem tetszik, lehet menni a magánszektorba, ahol egy informatikus úgyis jóval többet keres.

A két történet nem egyforma, sok benne a különbség: az elsőben egy alulfizetett szakmáról beszélünk, amelyen belül a nettó átlagfizetés 90-110 ezer forint között van, a másodikban pedig mégiscsak 500-700 ezer közötti összegekről beszélünk. Az első eset egy szélesebb, a második egy szűkebb réteget érint. És valószínűleg nem az egyetemi tanárok fizetése ma az ország legégetőbb problémája, bár azt nehéz elképzelni, hogyan akar a magyar állam bármit is javítani önmagán, ha megbecsülés helyett a magánszektorba űzi azokat az embereket is – és nincs sok ilyen -, akik még hajlandók lennének a köz javáért dolgozni.

Viszont a két történetben tisztára egyforma a dolgozókhoz való viszony. A kormányzó férfiúk mindkét esetben világosan értésünkre adják, hogy bizony mi azt a keveset sem érdemeljük meg, amit kapunk. A dolgozó szegénységén lehet poénkodni, az elvégzett munkát semmibe lehet venni. És mindezt azért kell csinálni, hogy mindenki tudja, hol is van a helye. A mentős örüljön annak a cseppnyi emelésnek, meg a reggelinek, az egyetemi tanár pedig hajbókoljon serényen, míg be nem szántják az egyetemét.

A Fidesz hét éves kormányzása erre a filozófiára épül, az „annyit érsz, amennyid van” logikára, és ehhez jól kiszámított érdeke fűződik. A kiszolgáltatott, kormányzati madzagon rángatott, és önbecsülésében megtört dolgozó ugyanis nem okoz problémákat, hiszen minden idejét lefoglalja a megélhetésért való küzdelem, és/vagy a felső elvárásokhoz való alkalmazkodás. Ha kell, dolgozik éhbérért a multinak, és ha kell – márpedig mindig kell -, hallgat, mint a sír. És hogy problémája sose válhasson közüggyé, azt majd megoldja az Árpi, egy újabb propaganda-hadjárattal.

Ennek csak akkor lesz vége, amikor ezek a dolgozók az mondják, hogy elég. Mert lehet tüntetni az utcán, és fontos is, hogy érezzük, nem vagyunk egyedül, de végső soron ez az ország a dolgozókon áll vagy bukik. A mentősök, a pedagógusok, az autógyárban dolgozók, a varrónők, az utcaseprők és a buszvezetők működtetik ezt az országot – igaz, napról napra nehezebbé teszi ezt nekik a kormány. Ha ezek az emberek megszervezik magukat, és beszüntetik a munkát, ez az ország megáll, és Orbán Viktornak fél napon belül távoznia kell a hatalomból.

A mentősök két szakszervezete már be is jelentette, hogy tiltakozni fognak a beígért béremelés elmaradása miatt. Jól teszik – példájukat pedig minél több bérből és fizetésből élőnek követelnie kéne. Mert amikor egy mentős az alacsony bére ellen tiltakozik, akkor az egész ország érdekében tiltakozik. Munkája elengedhetetlen mindannyiunk számára, a társadalom összeomlana nélküle. A tisztességes bér tehát nemcsak az egyéni mentős, de mindannyiunk érdekét szolgálja, hisz mindannyiunk érdeke, hogy kipihent, jó körülmények között élő, minőségi munkát végző mentőápolóra és gépkocsivezetőre bízzuk az életünket. És ez minden egyes szakmáról ugyanígy elmondható.

Vajon Balog Zoltánnak akkor is lenne kedve viccelődni, ha a bérből és fizetésből élők végre szervezetten megkérnék munkájukért, ami jár?

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!