Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Legyőzheti-e Merkelt Martin Schulz, a szociáldemokraták 100%-os jelöltje?

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.

Egy szám többet mond száz szónál: 100 százalékos támogatással (vagyis ellenjelölt és tartózkodás nélkül) nyerte el Martin Schulz március 19-én a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) kongresszusán a párt kancellári jelölését. A szeptemberi német szövetségi választásokon a volt EP-elnök, országos politikai tapasztalattal és érettségivel nem rendelkező, Aachen melletti Würselenből származó Martin Schulz lesz tehát a tizenkét éve kancellárként szolgáló kereszténydemokrata (CDU) Angela Merkel fő ellenfele. Az esélyei pedig minden korábbi kihívónál jobbnak mutatkoznak. 

h_53289447-714x443.jpg

13.000 – ez a másik fontos szám. Ennyivel nőtt meg az SPD tagjainak száma, mióta Schulz 2016 novemberében bejelentette, hogy elindul a kancellári pozícióért. Az új tagok nagy része 30 év alatti, de akadnak közöttük idősebb polgárok is, illetve olyan, a pártot korábban elhagyott tagok, akik az új jelölt hatására léptek vissza a hagyományosan munkáspártnak számító SPD-be.

Sigmar Gabriel, Németország alkancellárja, a párt eddigi vezetője, és a szociáldemokrata-kereszténydemokrata kormánykoalíció előbb gazdasági-, majd külügyminisztere Schulz javára mondott le kancellári jelöléséről. Négy év nagykoalíció után nehéz volna Merkel karakteres alternatívájaként fellépnie, és a Merkel két kormányában is szerepet vállaló Gabriel régóta nagyon rosszul is teljesít a közvéleménykutatásokban. 

Az új jelölt viszont éppen erre képes: Schulzot a németek legfeljebb a közvélemény által kevésbé követett Európa Parlament elnökeként ismerik. Gregor Gysi, hosszú ideig a Balpárt (die Linke) frakcióvezetője így jellemezte Schulzot egy interjúban: „Martin Schulzot nem az establishment-hez számítják, mert soha nem volt tagja a német parlamentnek, és soha nem dolgozott egy szövetségi kormányban sem.” Közvetlen karakterét sokan tartják megnyerőnek, nagy szimpátiát váltott ki például azzal, hogy őszintén beszél szegény családi hátteréről, és fiatalkori alkoholproblémájáról. Európai politikusi karrierje szintén hasznára válhat: az egységes Európa üzenete ma erősen rezonál a német választók nagy részében.

Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!

Az SPD Schulz-cal néppárti jellegét szeretné újra erősíteni. Meg szeretné mutatni, hogy továbbra is a munkásokért áll ki, annak ellenére, hogy az utóbbi időben egyre inkább elveszítette a munkások bizalmát. Bizonyára ebben bízik 13.000 új SPD-tag is. Schulzban látják azt a politikust, aki  a Németországban az Alternative für Deutschland nevű párt formájában megjelenő, Európa-szerte fenyegető joboldali populizmus elleni küzdelmek élére tudna állni. Mióta Schulz ringbe szállt, az AfD támogatottsága egyre csökken, míg az SPD-é egyre nő. A januári 15-17 százalékos különbségek után a múlt heti felméresekben az SPD 31 és 34% közti eredményekkel már majdnem egy szinten áll a CDU-val, míg az év elején még 12-15%-os AfD-t most 9 és 11% közt mérik. Schulz-cal tehát hatalmasat nőtt az az SPD támogatottsága. De mit ígér a messiás?

Magabiztos baloldal

Schulz javaslatai nem rendkívüli módon radikálisak, mégis a szociáldemokrata párt baloldali, egyenlőségpárti szellemét idézik újra. Egyenlőség, tisztelet, méltóság, ezek a fő jeligék, melyeket Schulz a március 19-én, jelölését fogadó beszédében meghirdetett. Ingyenes oktatást akar biztosítani, az óvodától a doktori képzésig. A munkanélküli segélyt meghosszabbítaná egy évvel, elhatárolódva ezáltal a Merkel három kormányát, és az 2000-es évek elején Schröder-vezette SPD-kormányt jellemző kevéssé szociális munkaügyi politikától.

Míg a média szívesen látja, hogy Merkelnek végre erős kihívója akadt, a kancellár pártja sokkos állapotban van, nem igazán tud még reagálni a szokatlan helyzetre. Az SPD eddig a kormánykoalíció kisebbik pártjaként alárendelt szerepet játszott a CDU-val szemben. Mostanra, hat hónappal a választások előtt, megfordult a széljárás. Az SPD egy aggresszív kampányba kezdett, és egyelőre sikeresen határozzák meg az induló választási kampánnyal foglalkozó médiatartalmakat, míg a CDU védekező pozícióba szorult. Schulz politikai kampányigéreteivel kapcsolatban eddig főleg a Balpárt táborából hangzottak el kritikák. „Alaposan átolvasva, csak kisebb módosításokból állnak [Schulz] igéretei” – véli a Linke mostani frakcióvezetője, Sahra Wagenknecht, aki szerint Schulz nem hozna nagyobb szociális egyenlőséget kancellárként.

De mivel az új, magabiztosan baloldali SPD nem szívesen kormányozna tovább nagykoalícióban Merkellel, Schulz-nak fontos lesz, hogy a Balpártot az oldalára hozza. Arról azonban a kancellárjelölt még nem nyilatkozott, hogy országosan hogyan viszonyul hozzájuk, vagy a szintén balra húzó zöldekhez (Grüne).

Főpróbák a tartományokban

A szeptember 24.-re kitűzött szövetségi parlamenti választásokat három tartományi választás előzi meg (Saar-vidék, Schleswig-Holstein és Észak-Rajna-Vesztfália). Saar-vidék volt az első: vasárnap az egész német média a legkisebb tartományra figyelt. Nagy volt az elvárás: Saar-vidéken akarta bemutatni az SPD az új, emberközeli, baloldali arcát. Innen származik Oskar Lafontaine, a Balpárt alapítója. A két párt arra készült, hogy ha ketten többséget szereznek, közös tartományi kormányzásával temetik a több mint egy évtizede tartó Linke-SPD feszültséget.

A Saar-vidékről érkező számok (29.6%) azonban nem jelentenek jót Schulznak és az SPD-nek. A vasárnapi tartományi választáson egy százalékkal rosszabul teljesítettek a szociáldemokraták, mint a 2012-es tartományi választásokon, míg a CDU 5 és fél százalékot erősödött (40.7%). A Schulz-hatás a legkisebb tartományban nem törte át a falat: Saar-vidéken továbbra is a CDU a legerősebb párt, és a szociáldemokratáknak továbbra is a konzervatívokkal kell koalícióban kormányozniuk.

Hat hónappal a német szövetségi választások előtt ez a választás azt üzeni az SPD-nek,  hogy a Schulz-név és a szimpatikus, magabiztos új arc önmagában nem elég ahhoz, hogy a tartományi választásokon átszáguldva megnyerjék szövetségi választásokat. Ahhoz, hogy az SPD három Merkel-vezette parlamenti ciklust és négy év nagykoalíciót maga mögött tudjon hagyni, ahhoz, hogy egy igazi szociális és demokratikus politikát hirdethessen kormányon, konkrétabb politikai programmal kell előállítaniuk, és meg kell tudniuk győzni az úgy tűnik, egyelőre még hezitáló többséget.

Olvass tovább!