Politikai narratívák fogságában
A holokauszt és az egyéb genocídiumok, valamint az antiszemitizmus és a rasszizmus viszonyrendszerével kapcsolatos tudományos diskurzus sokszor összemosódik politikai diskurzusokkal.
A holokauszt és az egyéb genocídiumok, valamint az antiszemitizmus és a rasszizmus viszonyrendszerével kapcsolatos tudományos diskurzus sokszor összemosódik politikai diskurzusokkal.
‘56 forradalom volt, hiszen az államkapitalista-sztálinista rendszert a valódi szocializmus javára kívánták megdönteni.
A magyar rock veteránjai sorra mutatják ki lojalitásukat az állam felé, azt hirdetve, hogy rock és hatalom kéz a kézben jár. Semmi nem mutatja jobban a tétel tarthatatlansgát, mint a ’84-85-ös brit bányászsztrájk és az ezt kísérő underground zenei ellenállás.
Nagy Feró, Szörényi Levente és Bródy János a NER kultúrfőnökeivel kokettálnak, amiben semmi meglepő nincs: a mainstream mindig alárendelődik a tőkének és az államnak. Az underground története viszont mutatja: van, ami nem eladó.
Amikor a mai hivatalos Magyarország a magyar társadalmat a gyarmatosító „Nyugattal” szembeszegülő erőként igyekszik ábrázolni, az európai faji gyarmatosítás legszörnyűbb, a holokausztot is magába foglaló örökségét veszi védelmébe.
Húsz éve, hogy a szerb nép megdöntötte Milošević, jugoszláv elnök uralmát, aki a 90-es évek délszláv konfliktusainak egyik központi alakja volt. Hogy értelmezzük a Milošević-féle rezsim illiberalizmusát és imperializmusát?
A 40 éve alakult Szegényeket Támogató Alap tabut sértett, amiért felismerte, hogy Magyarországban vannak szegények. Alapításának évfordulóján a társaság tisztelői koncerttel emlékeztek.
Az 1980-as puccsot követő katonai junta legalább olyan véres és kegyetlen volt, mint az erőszakos káosz, aminek pontot tett a végére.
Attól, hogy az erőszakot illegitim eszköznek tartjuk, s nyomban elítéljük, annak jelenvalósága még társadalmi tény.
A „tanúk korának” nevezett időszak ugyan véget ért, de hosszú időre átformálta a történelem időtapasztalatát.