E nyilatkozat alulírottai szolidaritásukat fejezik ki Afrin, Sehba és Manbij ostromolt területeinek lakosaival, áldozataival és ellenállóival, valamint a térség otthontalanná vált tömegeivel.
A kormány felszalámizta már a pedagógustüntetéseket, elhiteltelenített egy egészségügyi mozgalmat, komolyan vehetetlenné degradálta az összes felhorgadást. Ennek egyetlen oka van: az, hogy van mitől félnie, sőt, rettegnie a hatalomnak.
Az év emberei azok az anyák és apák, akik minden nehézség ellenére megpróbálnak gondoskodni a családjukról, azok a nagyik, akik almáspitét sütnek az unokáiknak, és erejükön felül segítik rászoruló gyermekeieket, az ápolók, akik egy roskatag rendszerben gondoskodnak a betegeikről, a pedagógusok, akik használható képességekkel próbálják felvértezni diákjaikat.
A baloldali és liberális közegnek mindenképpen érdemes lenne végre nyitni, felismerni azt, hogy a tudás, az információ, a magyarázatok és legfőképp az ezekből fakadó politikai hatalom egy zárt körben tartása káros. A kérdés az, hogy erre a Jobbik-ügy alkalmas-e.
2016 november 4-én hurcoltak el kilenc török-kurd vezetőt az éjszaka közepén, rabságuk vége pedig nem látszik. Nemzetközi kampányt kezdtek kiszabadításukért.
Hétfőn reggel tüntetnek a kéményseprők a Parlament előtt. A kutya se lesz ott. Pedig nem csupán azért tüntetnek, mert tönkreteszik a szakmájukat, mert elveszik a megélhetésüket, hanem értünk is.
