Budapestet nagyrészt olyan politikai döntések formálták, amelyeknek több köze volt az önkormányzatok korlátozott anyagi lehetőségeihez, valamint a helyi gazdasági szereplők és az önkormányzati politikusok rövidtávú érdekeihez és a képzelőerő hiányához, mint egy 21. századi metropolisz lakóinak tényleges igényeihez.
A budapesti kerületi önkormányzatok sorra állnak elő olyan pénzbeli és más támogatásokkal, amelyeket nagyon nehéz nem „kampányadakozásként”, a választók lekenyerezéseként értelmezni.
Roma aktivisták, közösségek és önkormányzatok az egész országban, vidéken és a fővárosban is tanszereket gyűjtenek és osztanak helyi családoknak, hogy legalább enyhítsék az iskolakezdéssel járó terheket.
„A szegénység alapvetően a pénz hiányáról szól, nem arról, hogy aki szegény, az hülye. Nem húzhatod ki magad a gödörből a gallérodnál fogva, ha még ingre sem futja.”
És még számos érdekes szempontot hoztak fel az indoklásánál.
Elavult technológiájú erőművek építését segíti a brit kormány a szegényebb országoknak szánt külföldi segélyekből.
Az Európai Bizottság által „teljesen eredménytelenként” leírt közmunka egy szélesebb stratégia része: célja a szegénységben élő roma közösségek elszigetelése és ellenőrzés alatt tartása.
Ott az óvoda, meg az iskola, ott kapnak ételt – mondta a rádióban.
A legtöbb gyermek a legszegényebb nőknél születik, sőt 2011-óta 25%-kal nőtt is a fiatal anyák száma.
Tanácsadással segítik a rászorulókat.
