A rendszerváltás ácsolta a koporsót, amelybe az automatizáció ütötte az utolsó szöget: Ózdon tömeges leépítéseket jelentettek be. 800 ember veszti el a munkahelyét. Végleg szellemvárossá válik Ózd?
A közelgő gazdasági lelassulás sem segít.
Csakhogy új munkahelyek nem lesznek ebből, hiszen mindent robotok végeznek.
„Mindenki nyertese legyen és ne elszenvedője a digitalizáció okozta változásoknak” – Orbán Viktor, tegnap.
A rabszolgatörvény több, mint a 400 órás túlórakeret és a 3 éves elszámolási időszak bevezetése, ami valójában a negyedik ipari forradalomra való felkészülés lépése.
Egyesek számára ez a munka új realitását jelenti, egyfajta új lehetőséget a technológia uralta társadalomban való érvényesülésre. Mások számára viszont inkább a visszatérést jelképezi ahhoz az egykori kiszolgáltatott helyzethez, amin a munkajog csak átmenetileg tudott javítani.
A nyugatról kiszervezett gyári munkán alapuló kelet-európai gazdaságok erősebben ki vannak szolgáltatva a robotizáció hatásainak, de az oktatási rendszer romlása ennél sokkal nagyobb veszélyt jelent.
Elvezet-e a technológiai fejlődés egy igazságos világhoz, avagy ellenkezőleg, az automatizáció által éppen kicsúszik a dolgozók kezéből a hatalom? Merre haladunmk és mit kell tennünk?
Vajon tudunk valamit mondani a tudásról, a tanulásról a munkaerőpiac logikáján túl is? Van bármi jó a tanulásban azon túl, hogy pénzre és megélhetésre váltható képességekre teszünk szert általa?
Az elmúlt hét évben az állam kétszer annyit költött a multiknak folyósítandó eseti támogatásokra, mint a szocialista kormányok, mindezt zömmel összeszerelő üzemek bővülésére.