Ha nem történik valami csoda a közeljövőben, akkor a legtöbb újságíró élete tele lesz fájdalmas döntéshelyzetekkel a munkanélküliség, a meghunyászkodás és a rendszer kiszolgálása között.
Sorozatban születnek azok a kormányzati döntések, amelyek egyetlen célja az önkormányzatok, és ezen belül is kiemelten Budapest pénzügyi megfojtása. Ebben a környezetben próbál plusz forrásokat szerezni a Jávor Benedek által vezetett brüsszeli képviselet.
Ha nekem abban a luxusban van részem, hogy nem függ a kormánytól se a munkám, se a megélhetésem, akkor mégis mi tart vissza attól, hogy a szavazásnál többet is tegyek a változás érdekében?
Az SPD az elmúlt két évet aztán önvizsgálattal, vezetőváltásokkal és újabb kudarcok feldolgozásával töltötte. 1993 óta először dönthet a teljes párttagság arról, ki vezesse a német szocdemeket.
A Lewica három párt – a posztkommunista baloldal, a baloldali-liberális Tavasz mozgalom, illetve a Podemos mintájára alapított Razem – koalíciójaként jött létre, és vezetői 8-10 százalék körüli eredményre számítottak. Így a mostani eredmény egyértelmű siker számukra.
Strache lett volna annak az élő példája, hogy Nyugat-Európában is kormányképes az orbáni politika, sőt: pártja lehetett volna az erőszakos szélsőjobbos mozgalmak belépője az európai mainstreambe.
Az emberi agy úgynevezett keretek (frame-ek) segítségével rakja össze asszociációkból saját világképét. A konzervatív politikusok ezt már sikerrel ki is használták, a progresszívek viszont nem tudnak vele mit kezdeni, véli a neves gondolkodáskutató.
Egyesek számára ez a munka új realitását jelenti, egyfajta új lehetőséget a technológia uralta társadalomban való érvényesülésre. Mások számára viszont inkább a visszatérést jelképezi ahhoz az egykori kiszolgáltatott helyzethez, amin a munkajog csak átmenetileg tudott javítani.
A gyűlöletbeszédre és az álhírek problémájára született eddigi EU-s válaszokat politikai célok motiválták, és nem sokat tesznek azért, hogy valódi megoldást kínáljanak. Mit lehet csinálni? Interjú Hidvégi Fannyval, az Access Now jogvédő szervezet munkatársával.
Félmillió dolgozó vett részt a 24 órás sztrájkokban szerte az országban. A béremelési követelésnél akár még fontosabb is lehet, hogy az IG Metall szakszervezet elérte, hogy a munkások heti 28 órás munkahéttel tervezhessenek.