A rendszerváltás évtizedei is megérthetők a magyar alvilág történetén keresztül
Az erőszak is sokkal kifizetődőbb, ha monopóliumként működik.
Az erőszak is sokkal kifizetődőbb, ha monopóliumként működik.
A kormány konzerválja egymillió cigány polgárának a nyomorát.
Nem félelmekkel, fegyelmezéssel és privilégiumokkal egybentartott alattvalókból, hanem szabad emberekből álló Magyarországra van szükség.
Konzervatívok kezdeményezték, liberálisok hozták össze, és a szakszervezetek is együttműködtek velük.
Az elnök már hétfőn bejelentette, hogy nem indul a választásokon, de el is halasztotta a szavazást. A mozgalom most már rendszerváltást akar.
Sajnálatos, hogy 1989 – bár számtalan aspektusában szép és reménykeltő – tévút volt, bohózatként azonban kár lenne még egyszer megpróbálkozni vele.
A magyar gazdaság némettől való függésének évszázados a története.
A mélyszegénység problémájával társaival együtt a kései Kádár-rendszert szembesítő szociológusra, a kor első valóban alulról szerveződő civil mozgalmának alapítójára és az SZDSZ országgyűlési képviselőjére az egykori kolléga, Havas Gábor szavaival emlékezünk.
A rendszerek nem spontán tiltakozások következményeképp buknak meg, a sikeres mozgalmak eredményeit sok éves szervezőmunka előzi meg. Ez nem volt másképp a nyolcvanas években sem, és nincs másképp ma sem.
A kommunistákból – akik persze csak nevükben voltak kommunisták – az új demokraták lettek, az államiból magán, a munkásosztály harcából pedig etnikai harc lett.