Ha tényleg visszajutottunk oda, ahol 2009-ben voltunk, akkor ez azt is jelenti, hogy az európai gazdaság- és társadalompolitika ugyanazokon az ellentmondásokon keresztül fog az elkövetkezőkben is kibontakozni, amelyeket már ismerünk.
Megint a Gyurcsány-Orbán versengést kell majd bámulnunk évekig? Tényleg csak ennyi történt? Próbáljunk higgadtak maradni, és megfejteni, mi is zajlott az elmúlt évtizedben a politikában.
A kormány gond nélkül felülne ugyanarra a vonatra, amelynek legutóbb 2008 volt a végállomása.
Az a kritika, amely a radikális bevándorlásellenes populizmust az európai emberjogi eszmékre alapozva bírálja, sok szempontból félrevezető, ha nem kapcsolódik össze a tőke következetes bírálatával.
Nem sikerült a demokrata képviselőket megzsarolni, így ez maradt az egyetlen lehetősége.
Azért nem tudott sikeres politikai párttá és/vagy mozgalommá szerveződni a hazai újbaloldal, mert az ehhez szükség intellektuális-ideológiai elméleteket a hazai jobboldal valósította meg politikai projektként.
A rabszolgatörvény elfogadása utáni tiltakozások és a parlamenti visszatérés mikéntje utáni mérések fontos üzenete, hogy a 2010 utáni formációk felett van vagy nincs üvegplafon.
„Nincs jogom cserbenhagyni Mexikó népét” – mondta szombati beiktatási beszédében Andrés Manuel López Obrador.
A volt amerikai elnökjelölt a Guardian-nek adott interjúban fejtette ki a véleményét az európai politikáról.
A politikusok erőfeszítései egyre több országban arra irányulnak, hogy a többség meggyőzése helyett hangos, jól szervezett tábort építsenek maguk köré.