A szociáldemokrata jelölt első fordulóban verte az eddigi elnököt. Januárban ketten állnak egymással szemben ezek szerint a második körben.
Trump most megvédte az USA globális primátusát és az amerikai nagyvállalatok érdekeit. Az a korunk nagy tragédiája, hogy ezt mindenki az amerikai dolgozók védelmében tett populizmusként élteti vagy kárhoztatja, ki-ki a saját ízlése szerint.
Mi készteti vajon Orbán politikai stratégáit, hogy belekezdjenek ebbe a kockázatos kísérletbe, a magyar politikai kontextusban eddig másodlagos szerepet játszó klímaügyet a politikai agenda élére emelve?
Az egyenlőségelvű osztálypolitika, valamint az egyenlőtlenségeket féken tartó jóléti újraelosztás képviseletének feladásával az egykori baloldal éppen baloldaliságát adta fel.
Tényleg egy új, populista korszakba léptünk? Ha igen, mi magyarázza a populista pártok és politikusok újabb hullámának megjelenését? Talán a neoliberális korszakra adott válasszal, ellenhatással van dolgunk?
Ha tényleg visszajutottunk oda, ahol 2009-ben voltunk, akkor ez azt is jelenti, hogy az európai gazdaság- és társadalompolitika ugyanazokon az ellentmondásokon keresztül fog az elkövetkezőkben is kibontakozni, amelyeket már ismerünk.
Megint a Gyurcsány-Orbán versengést kell majd bámulnunk évekig? Tényleg csak ennyi történt? Próbáljunk higgadtak maradni, és megfejteni, mi is zajlott az elmúlt évtizedben a politikában.
A kormány gond nélkül felülne ugyanarra a vonatra, amelynek legutóbb 2008 volt a végállomása.
Az a kritika, amely a radikális bevándorlásellenes populizmust az európai emberjogi eszmékre alapozva bírálja, sok szempontból félrevezető, ha nem kapcsolódik össze a tőke következetes bírálatával.
Nem sikerült a demokrata képviselőket megzsarolni, így ez maradt az egyetlen lehetősége.
