A Nyugat jó, a Kelet rossz?
Avagy az ellenzék öngyarmatosító narratíváiról.
Avagy az ellenzék öngyarmatosító narratíváiról.
A kínai modell – amely egy ultrakapitalista, a hétköznapi élet immár minden szegletét a tőke logikájának alávető, digitális diktatúra, egyre vonzóbb a nyugati országok számára.
Afölött, hogy ki és miként írja bármely, így az amerikai társadalom elemzését, óriási harcok folynak. Az európai értelmiség egy része e harcban egyfajta rosszul informált turista módjára viselkedik. Parászka Boróka interjúja Böröcz Józseffel júliusban hangzott el a Marosvásárhelyi Rádióban.
A két szerző úgy látja, hogy míg Nyugat-Európában az esetek többségében egyáltalán nem vagy pozitívan befolyásolta az emberek vélekedését a bevándorlásról az elmúlt öt év, addig Kelet-Közép-Európában jelentősen romlott a bevándorlók megítélése a 2015-2016-os menekültválság óta.
A neoliberális tanokat nem 1989 után és nem is nyugatról kellett a térségbe importálni. Meggyőződéses képviselői már 1989 előtt is jelen voltak Kelet-Közép-Európában, így Magyarországon is.
„Civilizált Nyugat” – „Barbár Kelet”. Ez az ellentétpár mindannyiunknak ismerősen csenghet, hiszen a „kelet–nyugat” beszédmód áthatja a hazai és a nemzetközi politikai gondolkodást.
Ki kivel bánik bennszülött módjára Magyarországon?
Úgy tűnik, hogy ma is választani kell aközött, hogy melyik elnyomó birodalomnak az árnyékában szeretnénk helyet foglalni.
Ma 100 éve ért véget a magyarországi tanácsköztársaság 133 napja. 5 verssel emlékezünk.
Ha fontos a magyar (keresztény) kultúra megőrzése, akkor fontos lehet egy kisebbségi helyzetben is. Így tehát a magyar keresztény kultúra megőrzése nem a multikulturalizmus ellen, hanem mellette szóló érv.