Ha a közoktatást a jövő szolgálatába akarjuk állítani, pénzt kell beletenni és nem kivenni. Ha a multik rabszolgái akarunk maradni, akkor csak „látszatátalakításokat” kellenek, amilyeneket eddig is tett az oktatási kormányzat.
A homofób intézkedésekre és diskurzusra az ellenzéknek is érdemi politikai választ kell adnia: a szimpla kiállás már nem elég, ha a különböző kisebbségek jogait szisztematikusan építi le a regnáló hatalom.
A hatalom számon tartja a tetteinket, és láthatóan ellenséges aktivitásként értékeli.
A veszélyhelyzet ürügyén olyasmiről döntöttek településvezetők, aminek semmi köze a koronavírus-járvány elleni védekezéshez.
Figyelemelterelés és az ellenzék megosztása lenne a Fidesz homofób törvényének valódi indítéka? No shit, Sherlock!
A magyar médiarendszer egyik fő hiányossága már a NER előtt is az volt, hogy a társadalmi különbségeket, egyenlőtlenségeket és a tények különböző megélését nem reprezentálta.
Ha nem tudsz segíteni, legalább ne árts! – tartja a mondás. Sajnos a kormánypártok oktatáspolitikájának ezt az alacsony küszöböt sem sikerült megugrania.
Ki a miniszteri biztos a szabadstrandot elfoglaló apartmanóriással szemben? Mit tesz a miniszteri biztos, amikor irtják a balatoni élővilág fennmaradásában kulcsfontosságú szerepet játszó nádast? Milyen hatásköre van egyáltalán a miniszteri biztosnak?
A szakmán kívül kit érdekel, hogy a hauszmanni cirádák „igazak” vagy „hamisak” a mai visszaépítésben, hogy hamisítják vagy gyártják a történelmet a NER ideológusai a Budai Vár homlokzatának és funkcióinak átkeresztelése közben?
Jobban is el lehetne költeni a cégekre locsolt pénzeket.
