Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Ha nem cselekszik azonnal, a kormánynak vállalnia kell a felelősséget a közoktatás padlóra küldéséért

Ez a cikk több mint 2 éves.

A Nemzeti alaptanterv bevezetése, az iskolák tömeges kiszervezése (egyházi fenntartású iskolák számának drasztikus megemelkedése), a köznevelési rendszer szétszabdalása (óvodák fenntartói az önkormányzatok, szakképzési intézmények fenntartói az Innovációs és Technológiai Minisztérium, az általános iskolák, gimnáziumok fenntartóinak jelentős része az EMMI irányítása alá tartoznak) után mindenki azt gondolta, hogy a közoktatás átalakítása lezárult.

Egyetlen problémás terület marad, a pedagógusok utánpótlásának biztosítása. Adatokkal lehet bizonyítani: nagyon komoly beavatkozásra lesz szükség ahhoz, hogy elegendő pedagógus legyen a közoktatásban. Az alábbi táblázatból látható, hogy az utolsó 15 évben miként alakult a pedagógusok létszáma az egyes intézménytípusokban.

Ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy 2013-ban a nemzeti köznevelésről szóló törvény módosításával kötelezővé tették az egész napos iskola bevezetését. Ez nagyon helyes döntés volt, azonban 20%-kal megemelte az ellátandó feladatok nagyságát, miközben az ehhez szükséges pedagóguslétszámon nem emelt, és a munkaterheket viszont növelte. A táblázatból egyértelműen látszik, hogy alig 1%-os emelkedés után nemhogy növekedett volna a pedagóguslétszám, hanem folyamatosan csökken 2017 óta.

Pedagógus létszám alakulása 2001 óta intézménytípusok bontásában:

Év

óvoda

ált.isk

szakközép.

gimnázium

technikum

szakisk.

összesen

2001/2002

32 327

90 294

7 982

16 845

19 450

801

167 699

2002/2003

31 550

89 035

8 425

17 128

19 955

880

166 973

2003/2004

31 392

89 784

8 647

17 675

20 804

1 069

169 371

2004/2005

30 704

87 116

8 577

17 816

20 756

1 113

166 082

2005/2006

30 531

85 469

8 938

18 213

20 871

1 239

165 261

2006/2007

30 550

83 606

8 947

19 284

21 254

1 379

165 020

2007/2008

29 920

78 073

8 942

18 687

20 187

1 374

157 183

2008/2009

29 860

75 606

8 706

18 436

19 452

1 414

153 474

2009/2010

30 007

74 241

8 824

18 363

19 772

1 499

152 706

2010/2011

30 359

73 565

9 314

18 292

19 829

1 518

152 877

2011/2012

30 396

72 501

9 035

18 186

19 119

1 538

150 775

2012/2013

30 449

72 048

8 910

17 851

18 983

1 537

149 778

2013/2014

30 873

73 906

8 547

17 680

18 619

1 582

151 207

2014/2015

31 234

75 704

8 124

17 884

18 613

1 583

153 142

2015/2016

31 484

77 120

7 446

17 937

18 671

1 543

154 201

2016/2017

31 462

77 633

7 382

18 260

18 066

1 583

154 386

2017/2018

31 476

77 093

6 124

18 259

18 394

1 492

152 838

2018/2019

31 313

76 461

6 111

18 564

17 535

1 564

151 548

2019/2020

31 054

75 428

5 946

18 513

16 863

1 558

149 362

2020/2021

30 957

75 157

5 163

18 574

14 904

1 534

146 289

Forrás: KSH.

2010 óta megfigyelhető az a folyamat, hogy a pedagógusképzésre felvett hallgatóknak csupán a negyede marad a pályán. Ez alapján megbecsülhető, hogy a pedagógusképzésre felvett hallgatók létszáma és a 65. életévüket betöltő pedagógusok, oktatók létszáma alapján a következő 5 évben mekkora veszteséget fog elszenvedni a közoktatás.

Az adatok csak becsült számításokat tükröznek, mert a nők 40 éves kedvezményes nyugdíjba vonulásának lehetőségét nem vettem figyelembe, illetve nem lehet figyelembe venni a pályát elhagyók számát sem, amely az elmúlt időszakban jelentősen nőtt.

2017ben felvett pedagógusjelöltek száma: 9091 fő

Ebből 2022re várhatóan a pályán maradnak: 2070 fő

2022-ben várhatóan 65 éves korral nyugdíjba vonulók száma: 4800 fő

2022-re becsült csökkenés – 2700 fő

2018-ban felvett pedagógusjelöltek száma: 9288 fő

ebből 2023-ra várhatóan a pályán maradnak: 2300 fő

2023-ban várhatóan 65 éves korral nyugdíjba vonulók száma: 6000 fő

2023-ra becsült csökkenés -3700 fő

2019-ben felvett pedagógusjelöltek száma: 8984 fő

ebből 2024-re várhatóan a pályán maradnak: 2250 fő

2024-ben várhatóan 65 éves korral nyugdíjba vonulók száma: 6500 fő

2024-re becsült csökkenés – 4250 fő

2020-ban felvett pedagógusjelöltek száma: 6418 fő

ebből 2025-re várhatóan a pályán maradnak: 1600 fő

2025-ben várhatóan 65 éves korral nyugdíjba vonulók száma: 72 000 fő

2025-re becsült csökkenés – 5600 fő

2021-ben felvett pedagógusjelöltek száma: 7315 fő

ebből 2026-ra várhatóan a pályán maradnak: 1800 fő

2026-ban várhatóan 65 éves korral nyugdíjba vonulók száma: 7500 fő

2026-ra becsült csökkenés – 5700 fő

(FELVI.hu és a KIR rendszerből kapott adatok alapján megbecsült adat.)

Azaz 5 év alatt a szakma várhatóan 22 000 főt el fog veszíteni, ami a legjobb esetben a jelenlegi oktatói, nevelői létszám 15%-át, legrosszabb esetben 25%-át is elérheti.

Ekkora gyermeklétszám-csökkenés viszont nem várható a következő időszakban, ami a feszültségen enyhíteni tudna.

Az adatokból látszik, hogy sürgős beavatkozásra van szükség a közoktatás működőképességéhez. Ráadásul, ha most avatkozunk közbe, annak hatása csak 6-7 év múlva érződne, hacsak nem tudnak a döntéshozók olyan drasztikus lépést megtenni, amelynek hatására az eddigi elvándorlási folyamat megfordul, és tömegével özönlenek vissza a boldogulásukat máshol megtaláló kollégák.

Mielőtt a lehetséges alternatívát megvizsgálnánk, tisztázni kell, hogy a közgazdászok szerint a rendszer stabilitásához legalább 300-400 milliárd forint pluszra volna szüksége (szektorsemleges elosztási elveket követve) a közoktatásnak, hogy az európai normák szerint működhessen, de ebbe csak a bérrendezés és a munkaterhek csökkenésének fedezete fér bele. Sokatmondóak a KSH adatai a közoktatásra fordított GDP-arányos részt tekintve.

A költségvetési intézmények oktatási kiadásai [folyó áron, millió forint]:

Év

Óvoda

Alap- és középfokú oktatás

Felsőfokú oktatás

Egyéb oktatás

Oktatással összefüggő egyéb kiadások

Összesen

A költség vetési intézmények oktatási kiadásai a GDP %-ban

2001

106 214

409 998

161 871

23 215

69 581

770 879

5,0

2002

129 834

503 826

183 934

28 226

86 709

932 529

5,4

2003

158 526

617 089

216 422

33 810

45 609

1 071 456

5,7

2004

162 648

632 095

214 129

36 255

43 963

1 089 090

5,2

2005

175 570

677 821

226 772

40 402

49 548

1 170 113

5,3

2006

184 013

701 478

234 968

42 676

53 000

1 216 135

5,1

2007

179 041

705 919

253 174

36 634

53 633

1 228 401

4,9

2008

186 949

718 894

266 745

37 998

64 521

1 275 107

4,8

2009

186 979

685 554

261 763

36 141

66 787

1 237 224

4,8

2010

195 249

694 709

259 156

39 571

74 065

1 262 749

4,6

2011

182 743

649 804

270 646

35 456

72 914

1 211 562

4,3

2012

185 711

620 591

247 517

34 014

65 922

1 153 755

4,1

2013

206 182

586 474

243 645

37 218

68 809

1 142 329

3,9

2014

240 670

676 849

257 908

37 361

158 191

1 370 978

4,2

2015

265 198

770 885

264 484

34 133

145 750

1 480 450

4,3

2016

261 290

839 326

300 297

22 626

129 229

1 552 767

4,4

2017

284 647

837 998

324 778

49 832

166 330

1 663 585

4,3

2018

301 533

894 645

339 655

56 751

231 541

1 824 125

4,2

2019

314 694

909 269

380 276

49 723

187 212

1 841 174

3,9

Forrás: KSH

A 300-400 milliárd forint többlet a 2010-es GDP-arányos rész elérést jelentené. Nézzük, ezen a kényszerpályán

milyen lépésekre van lehetősége a kormánynak

ahhoz, hogy ne úgy kerüljön be a pedagógia történetébe, mint amelyik padlóra küldte a közoktatást.

  1. Gyors lépésként meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy aki nyugdíjba vonult, és mellette munkát vállal iskolában, jogosult legyen a versenyszférához hasonlóan a teljes nyugdíját, illetve a teljes óraszám után járó bérét is megkapni. Ennek feltétele a folyamatos és nagyon szigorú, rendszeres orvosi alkalmassági vizsgálat. Ez csak tűzoltást jelentene addig, amíg nem sikerül elegendő fiatalt a pályára csábítani, és tartósan megtartani őket.

  2. Jelenleg a versenyszféra diplomás átlagbérének 60%-a körüli fizetést kapják a pedagógusok. Ezt legalább 90%-ra fel kell emelni és tartani annak érdekében, hogy ne a multikhoz menjenek árurakodóknak a diplomás pedagógusok. Ez nagyjából 60%-os béremelést jelentene átlagosan. Arra viszont ügyelni kellene, hogy a pályakezdők bérét sokkal nagyobb arányban kell emelni, mint a nyugdíj előtt állókét, oly módon, hogy a bértábla ne csússzon össze, mert az újabb bérfeszültséget okozna.

  3. A tanítással lekötött munkaidő az európai átlagnak megfelelő legyen (heti 20 óra), és minden tanítási többletmunkát fizessenek ki. Viszont szigorúan le kell választani a szociális feladatok ellátását az oktatásban, hogy a pedagógusok erejét ne pazaroljuk. Ilyen szociális ellátás a napközi, az egésznapos iskola, az étkeztetés. A lenti táblázat azt mutatja, hogy a napközi/ tanulószobai ellátás, az egésznapos iskola működtetése mennyi plusz erőforrást igényel:

tanév

napközi/

tanulószobai létszám (fő)

pedagóguslétszám a feladat ellátásához(fő)

2001/2002

372 032

14 881

2002/2003

374 015

14 961

2003/2004

369 366

14 775

2004/2005

356 002

14 240

2005/2006

351 460

14 058

2006/2007

346 498

13 860

2007/2008

334 992

13 400

2008/2009

337 537

13 501

2009/2010

339 657

13 586

2010/2011

348 778

13 951

2011/2012

347 634

13 905

2012/2013

353 635

14 145

2013/2014

380 603

15 224

2014/2015

401 188

16 048

2015/2016

415 890

16 636

2016/2017

413 716

16 549

2017/2018

407 997

16 320

2018/2019

400 899

16 036

2019/2020

392 579

15 703

2020/2021

394 092

15 764

Forrás: KSH.

Ezen feladatok jelentős részét Európában nem pedagógusok látják el, ezért is magasabb az egy pedagógusra jutó tanulói létszám az EU-ban, viszont az egy osztályra jutó gyermeklétszám azonos nagyságrendet mutat. A lenti táblázat az általános iskolákra vonatkozó számításokat mutatja be:

Év

Pedagógus-létszám

tanulói létszám

napközi/ tanulószoba ped.létszám

napközi nélküli ped. létszám

eredeti 1 pedagógusra jutó tanulói létszám

napközi nélkül 1 pedagógusra jutó tanulói létszám

átlag osztály- létszám

2001/2002

90 294

947 037

14881

75 413

10,5

12,6

19,8

2002/2003

89 035

933 171

14961

74 074

10,5

12,6

20,0

2003/2004

89 784

912 959

14775

75 009

10,2

12,2

19,9

2004/2005

87 116

890 551

14240

72 876

10,2

12,2

19,8

2005/2006

85 469

861 858

14058

71 411

10,1

12,1

19,8

2006/2007

83 606

831 262

13860

69 746

9,9

11,9

19,6

2007/2008

78 073

811 405

13400

64 673

10,4

12,5

20,3

2008/2009

75 606

790 722

13501

62 105

10,5

12,7

20,3

2009/2010

74 241

775 741

13586

60 655

10,4

12,8

20,3

2010/2011

73 565

758 566

13951

59 614

10,3

12,7

20,2

2011/2012

72 501

749 865

13905

58 596

10,3

12,8

20,3

2012/2013

72 048

745 058

14145

57 903

10,3

12,9

20,3

2013/2014

73 906

750 333

15224

58 682

10,2

12,8

20,2

2014/2015

75 704

751 034

16048

59 656

9,9

12,6

20,2

2015/2016

77 120

747 616

16636

60 484

9,7

12,4

20,1

2016/2017

77 633

743 837

16549

61 084

9,6

12,2

20,1

2017/2018

77 093

734 896

16320

60 773

9,5

12,1

20,0

2018/2019

76 461

728 706

16036

60 425

9,5

12,1

19,9

2019/2020

75 428

723 540

15703

59 725

9,6

12,1

19,8

2020/2021

75 157

729 300

15764

59 393

9,7

12,3

19,9

Forrás: KSH.  

Ahhoz viszont elegendő létszámú pedagógiai asszisztensre van szükség (a jelenlegi létszám legalább háromszorosára), hogy a humánerőforrás jelentős részét ki tudjuk váltani az oktatói és nevelői munka számára.

  1. Új ösztöndíj bevezetése a pályakezdés első 5-10 évére. Legalább annyi évig kellene a pályán maradni a fiatalnak, amíg az ösztöndíjat kapja (nem keverendő össze a felsőoktatásban kapható Klebelsberg Képzési Ösztöndíjjal). Az ösztöndíj nagysága attól függjön, hogy hiányszakot tanít-e, és mennyire hátrányos helyzetű településen vállal munkát. Ez abban is segítené a fiatalokat, hogy a lakhatási problémájuk megoldódjon a legnehezebb időszakban.

A kormánynak még a következő lépései lehetnek:

  1. Nem csinál semmit, de ez a teljes közoktatás összeomlásához vezetne. Ezt egy felelősen gondolkodó kormány nem vállalhatja fel. (A magyar oktatás történetében ilyen összeomlás még nem volt.)

  2. Kisiskolákat összevon, ami teljesen ellentétes lenne az eddigi politikájával. Ráadásul ehhez a feltételek sem adottak (iskolabusz, elegendő pedagógiai asszisztens, szociális munkás, fejlesztőpedagógus, pszichológus… stb.). A mostani körülmények között ez újabb etnikai konfliktusokhoz vezetne, újabb belső elvándorlási folyamatokat gerjeszthet. A középosztály kimenekítené gyermekét az összevont iskolákból egyházi intézményekbe vagy városi iskolákba, vagyis egy újabb szegregációs folyamatot indítana el. Ez csak akkor valósítható meg konfliktusok nélkül, ha a személyi feltételek adottak lesznek.

  3. Megemeli a tanítással lekötött óraszámot. Ez nagy őrültség lenne, mert Európában csak Oroszországban magasabb a tanítással lekötött munkaidő, mint Magyarországon. Ez az újabb munkateher-növekedés még nagyobb elvándorlást fog okozni, ezzel ismét maga alatt vágná a fát a kormány.

  4. Megkönnyíti a pedagógus-diploma megszerzését. Ez nem nyújt olyan garanciát, amely valóban növelné a pályára álló fiatalok számát, és a minőségi oktatás ellen hatna.

  5. Diploma nélküli is lehetővé teszi az oktató-nevelői munkában való részvételt. Ez olyan lépés lenne, amely visszarepítené a közoktatást az 1970-es évek előtti állapotba. A kormány ezzel még nagyobb katasztrófát okozna, mint az előző pontban vázolt lehetőség.

A sor a végtelenségig folytatható, de tudomásul kell venni: ha a közoktatást a jövő szolgálatába akarjuk állítani, abba pénzt kell beletenni és nem kivenni. Ha a multik rabszolgái akarunk maradni, akkor csak „látszatátalakítások” kellenek, amilyeneket eddig is tett az oktatási kormányzat.

Álviták gerjesztésével (Nat, tanárképzés átalakítása, pedofília és a másság összemosása, iskolaőrök…stb.), a valós problémák válasz nélkül hagyásával (jelentős béremelés, digitális oktatási rendszer kiépítése, tanszabadság, amely lehetővé teszi az egyénre szabott oktatást, tanulói terhek érdemi csökkentése) csak még lejjebb fog csúszni az oktatás színvonala.

Vívhatunk szavakban bármilyen szabadságharcot a külföld ellen, egy alacsony oktatási színvonalban részesülő társadalommal, lebutított néppel csak bukásra leszünk ítélve, nem pedig győzelemre. Ez kinek az érdekét szolgálja?

A szerző a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke.

Kiemelt kép: MTI/Czeglédi Zsolt