A kormány tízéves stratégia keretében fejleszti a magyarországi öntözéses mezőgazdaságot, csak sajnos nem a társadalmi érdek az elsődleges.
Az elmúlt háromnegyed év két szempontból is különleges helyzetet teremtett a magyar belpolitikában.
A G7 alapos elemzése jól mutat rá, mennyire kiszolgáltatott a magyar médiapiac az állami behatásnak.
A járvány alatt kialakított rendszer fő nyertese pedig egy magáncég, a Wizzair, de nem tudni, pontosan mennyit kereshettek.
Románia sohasem ismerte el, hogy a magyarság mint kollektív szubjektum lenne nemzetalkotó tényező. Mindig azon az állásponton volt, hogy a magyarokat egyénileg tekinti, azaz magyar nemzetiségű román állampolgárként kívánja „integrálni”.
Pusztay a tegnapi állományülésen arról beszélt, hogy olyan igazgatósági határozat született múlt héten, amit nem tud lelkiismerete szerint végrehajtani, a tulajdonos alapítvány kuratóriumi elnöke szerint viszont nincs szó olyan új működési koncepcióról, amit elfogadtak volna.
Szembetűnő, hogy a NER megítélése mennyit romlott alig két év alatt a demokrácia állapota szempontjából. Ezzel párhuzamosan nőtt az első Orbán-kormány iránti nosztalgia a magyarok körében.
De azért az igazát jó lenne, ha magára is alkalmazná.
Egyre inkább a gazdagok játszóterévé válik a tó partja.
Mit adott a magyar társadalomnak a politikatudomány, és mit mulasztott el az elmúlt 30 évben?