Fel kell lázadni a háborús disztópiák ellen, de fel kell készülni az összeomlásra is
A világpolitika egyre tömbösödik, mik lehetnek így egy új ökopolitika esélyei?
A világpolitika egyre tömbösödik, mik lehetnek így egy új ökopolitika esélyei?
Sokáig úgy tűnt, hogy a kurd kérdésnek az etnicitás és a nemzet fogalmai felől nézve, egyetlen megoldása létezik: a saját nemzetállam létrehozása.
Együtt kell megtanulnunk a szolidaritást, és osztálytudatra ébrednünk.
Ha a korszak emlékezete a kis közösségek, a családok sokszor összetett, részben személyes emlékezetére koncentrálna a magyar állam sorsának ecsetelése helyett, talán lehetőség nyílna egy árnyaltabb Trianon-emlékezet kialakítására is.
Sürgősen újra kell építenünk a baloldali politikát, hisz ahogy a kizsákmányolással szemben, úgy a háborúval szemben sem tudunk hatásosan fellépni erős, szocialista vízió nélkül.
Európában, és persze különösen Kelet-Európában elértük a teljes reménytelenség állapotát, amelyben a jómódúak valahogy elvannak, ám a szegények egyre szegényebbek, egyre kiszolgáltatottabbak, egyre alázatosabbak. Erre telepszik rá a népi babona, a beteges gyanakvás.
A perspektíva, hogy közösködni kell az állampolgárságon és a hatalmon a kisebbségekkel, elnyomottságérzetet kelt a domináns csoportokban. Ennek kiaknázása a mai nemzetközi fasiszta politika egyik univerzális eleme – érvel Jason Stanley Így működik a fasizmus c. könyvében.
Egyikünk sincsen biztonságban, amíg nem vagyunk mind biztonságban. Ha úgy folytatjuk ahogy eddig, ugyanúgy letarolhatnak minket a covid-mutánsok, ahogy a vírus első variánsa.
A baloldal helyhez, földhöz, vagy a terület alapú politikai közösségekhez való viszonya ambivalensnek mondható, azonban a napjainkban kibontakozó ökológiai válság tükrében ezek mind fontosabbá válnak.
Ez a szavazás nem kínál a választóknak új értékválasztást, új személyi vagy politikai lehetőséget, és mivel az előző választás csak pár hónapja történt, ezért méltányolható kormányzati, illetve ellenzéki teljesítmény megítélésére sem nyílt alkalom.