Techno és zaj sodrásban – a szabadzenei közösségek lehetőségei a hazai politikai erőtérben
Ha így folytatjuk, a szubkultúra fennmaradásáért folytatott küzdelmet csak éppen maguk az előadók nem fogják túlélni.
Ha így folytatjuk, a szubkultúra fennmaradásáért folytatott küzdelmet csak éppen maguk az előadók nem fogják túlélni.
Az előadóművészek tiltakoznak.
Érthető, ha a mindenkori baloldal elsősorban Kassák szocialista elkötelezettségére fókuszál, de közben szükséges reflektálnia arra, hogy ez is egy olyan kisajátítási folyamat, mint a dokumentumfilmesé. Gucsa Magdolna hozzászólása A magunk módjára üvölteni dokumentumfilm és András Csaba arról szóló kritikája kapcsán.
A filmet nem a különböző, hanem csak a hasonló érdekli, ezért redukálja Kassákot a „személyesre”, bizonyos „örök emberi” magatartásformákra, holott Kassákban pont az lenne az igazán érdekes, amit nehéz aktualizálni.
A Documenta nevű kortárs művészeti eseményt hónapok óta heves viták övezték.
A száz éve született Pier Paolo Pasolini „Salo avagy Sodoma százhúsz napja” (1975) című művének kizökkentő ereje évtizedek alatt sem kopott meg.
A szlovén szociológus a jóléti állam megszűnésével egyre fizetetlenebbé váló kulturális munka politikáját kutatja.
„Attól, hogy a zene eddig nem tudta megváltoztatni a világot, nekünk még kötelességünk törekedni rá, hogy képes legyen.”
Mi is tulajdonképpen egy olajfestmény? Hogyan válik áruvá, mi a szerepe a társadalmi viszonyoknak a művészetben? Hogyan öröklődik a művészetekben a nők tárgyiasításának gyakorlata? A 95 éves John Berger segít megválaszolni ezeket a kérdéseket.
A műalkotás ma már az ipari termelés által létrehozható, így megszűnt a szűkösségből fakadó értéke. Nincs rögzített és megfelelő állapota, amiben megőrizhető lenne: folyamatosan nyitva áll a változás és módosítás előtt. Elhasználódik, mint egy rongybaba.