A kulturális szféra súlyos megszorításokkal kell szembenézzen az idei évben, a kormányzati kulturális célú költségvetést jelentősen megnyirbálták, miközben más ágazatokra – például a sportra – továbbra is jelentős forrásokat biztosít a költségvetés.
„A háború keltette gazdasági és erkölcsi válság idején soha nem látott megszorításokkal kell szembenézniük a magyar kulturális élet szereplőinek: a Kulturális és Innovációs Minisztériumnak, valamennyi humán ágazat közül a legmagasabb összeget, 34,2 milliárd forintot, a Nemzeti Kulturális Alapnak 913,8 millió forintot kell befizetnie az Államkincstárba, miközben a sporttevékenységekre szánt támogatások 116 milliárd forinttal növekednek a 2023. évi módosított költségvetésben”
– írja közleményében a Független Előadó-művészeti Szövetség.
A szervezet felhívja a figyelmet, hogy a megszorítások elsősorban a fiatal, kortárs művészeket és irányzatokat hozzák nehéz helyzetbe.
Azt is megjegyzik, hogy az idén elmaradó, a kortárs kultúra finanszírozása szempontjából létfontosságú pályázatok elmaradása mellett a már megítélt támogatások kifizetése is csúszik. Ez súlyos romlással járhat a magyarországi kulturális életben:
„Intézmények zárhatnak be, társulatok szűnhetnek meg (két független társulat már be is jelentette a megszűnését!), könyvtárak, kultúrházak, kiállítóterek maradhatnak üresen, fesztiválokat törölhetnek el országosan” – hívják fel a figyelmet.
A FESZ összefogásra szólít fel a kulturális szférában, egyszersmind szorgalmazza a támogatási és finanszírozási rendszer újrahuzalozását. A szervezet hangsúlyozza, hogy az államnak nem szabadna magára hagynia a kortárs kultúrát, továbbá hogy „a kultúrához való hozzáférés nem pusztán állampolgári jog, hanem a túlélés nélkülözhetetlen záloga is.”
A FESZ szerint a döntéshozóknak mihamarább össze kellene ülniük a művészek képviselőivel, és még március 10 előtt egyeztetni a finanszírozás rendszeréről, hogy megnyugtató módon lehessen rendezni a pályázatok és támogatások sorsát.
A finanszírozás terén utalnak a látvány-csapatsportoknak bőséges forrásokat biztosító TAO-támogatási rendszerre is, amit véleményük szerint a kultúra terén is be kellene vezetni.
Ami egyébként volt már korábban. Csakhogy miután a kormány 2011-ben bevezette a rendszert, aminek jegyében a vállalatok társasági adókedvezmény fejében támogathatták a kulturális szféra szereplőit, ugyanez a kormány ki is vezette 2018-ban.
Ugyanitt érdemes megjegyezni, hogy a TAO-támogatások rendszere az alapgondolattól kezdve hibás, kirívóan alkalmasak gazdasági csalások elleplezésére, és a legkevésbé sem igazságosak. Ezt láthatjuk a sport-TAO esetében is, aminek keretében nagyvállalatok (többek között államiak) támogatnak akár kirívóan magas, több százmilliós összegekkel sportcsapatokat ahelyett, hogy az állam valami társadalmi szempontból hasznos dologra költhetné a befolyó adóforintokat. Amennyiben jelenleg létezne kulturális TAO, nem nehéz elképzelni hogy a rendszerrel jó viszonyra törekedő cégek elsősorban a NER-nek kedves előadókat és csoportokat, rendezvényeket támogatnák.
Ez tehát aligha lehetne alternatívája az igazságos állami forráselosztásnak, aminek egyébként úgyszintén híján vagyunk, mint arra a FESZ is felhívja a figyelmet.
A rendszer megjavítása azonban aligha várható: Csák János kultúráért is felelős miniszter és a kormány nézetei szerint a kultúra finanszírozását alapvetően piaci eszközökkel kell megoldani. Hogy ez az elképzelés miért zsákutcás megoldás és a kulturális sivárság záloga, arról itt értekeztünk bővebben.
