Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A TAO-támogatások rendszerét csak megszüntetni érdemes

Ez a cikk több mint 6 éves.

„A társaságiadó-kedvezmény rendszerének (TAO) 2011-es létrehozása óta a magyar labdarúgásban 9015 programot nyújtottak be a sportszervezetek 379,3 milliárd forintos támogatási igénnyel, ebből 196,7 milliárd forintot hagytak jóvá” – írta még tavaly decemberben a Világgazdaság, a Magyar Labdarúgó Szövetség  (MLSZ) közlésére támaszkodva.

Az elején szeretném leszögezni, hogy a társasági adó terhére történő látvány-csapatsport és kulturális célú (film, előadó-művészeti szervezet) támogatások rendszere – a köznyelvben TAO-támogatás, TAO-felajánlás – káros, rossz, igazságtalan és így a baloldal számára vállalhatatlan. Egyetlen egy dolgot tehet a kormányra kerülő baloldal a TAO-kedvezményekkel: megszünteti őket.

Az alábbi táblázat mutatja, hogy 2012 óta mennyibe kerül évente az adófizetőknek a látvány-csapatsportágak, a film és az előadó művészeti szervezetek (színházak) támogatása.

A TAO-támogatások és a kedvezmények összege

 

 

sportcélú támogatás filmtámogatás előadó-művészeti szervezet támogatása kieső társasági adóbevétel összesen
2012 39,6 2,9 10,7 53,2
2013 41,2 10,2 11,8 63,2
2014 66,5 12,3 18,4 97,2
2015 76,9 7,6 21,6 106,1
2016 135,1 8,4 35,9 179,4
2017* 81,9-91,9 7,5-8,5 23,2-25,2 112,6-125-6
2018* 75,5-85,5
és 18,3-19,3**
7,5-9,5 22,8-24,8 124,1-139,1

 

*terv **a hitelintézeti adóból várt felajánlás összege
Forrás: költségvetési és zárszámadási törvények összegyűjtve a Költségvetési Felelősség Intézet honlapján

Szociális demagógia a fenti számok mellé odaírni, hogy az elmúlt évek során mennyi pénz jutott a hajléktalan ellátásra, a fogyatékkal élők támogatására vagy a szociális ágazat bérfejlesztésére, ezért nem írom melléjük.

A táblázatban szereplő összegek nem kicsik. Nagy pénzekről van szó, irgalmatlanul nagy pénzekről. Mármint a versenysport és a kultúra direkt költségvetési támogatásán túl, illetve az adott területekhez tartozó állami beruházásokon, fejlesztési támogatásokon túl. Azaz például a stadionépítésekre 2010 óta elköltött (és 2020-ig még elköltendő) mintegy 250 milliárd forinton túl – időarányosan 170-180 milliárdnál járhatunk.

És hogy tisztán lássunk: a TAO terhére történő sporttámogatás (és egyebek) nem csupán arról szól, hogy az az 5 millió, vagy 10 vagy éppen 100 nem a központi költségvetésbe folyik be, hanem arról is, hogy ha egy vállalat 5, 10 vagy 100 millió forintnyi támogatást ad a focinak/kézilabdának/stb., akkor ez az összeg az adóalapját csökkenti.

A csökkentett adóalap miatt kevesebb társasági adót kell fizetni, mint az eredeti adóterhelés mínusz a felajánlás. Naná, hogy megéri!

Nemcsak az a baj, hogy lennének szociális kiadások vagy versenyképességet javító támogatások, esetleg a humán tőkét fejlesztő vagy az energiafogyasztást csökkentő beruházások, és ezernyi „fontosabb” terület, amire költeni lehetne, költeni kellene. Mert hát ki mondja meg, hogy mi a fontos? A hatalom birtokosa, aki kormányoz, jelen esetben pedig ez a Fidesz-KDNP koalíció és Orbán Viktor.

Orbán Viktor szerint pedig az a fontos, hogy labdarúgó stadionok épüljenek szerte az országban, hogy a költségvetés helyett bizonyos sportágakba – elsősorban a fociba – folyjon a pénz. A filmes pénzek Andy miatt fontosak, a színházas pénzek pedig, amire a rendszer alapvetően ki lett találva, remek terepet nyújtanak a kamu előadásokkal lenyúlható milliárdoknak.

Hanem az is, hogy ezek a támogatások (felajánlások) egy roppant zavaros rendszerben hoznak rendkívül kedvező helyzetbe egyeseket (például a Felcsúti Akadémiát), lehetetlenítenek el másokat – a TAO terhére nem támogatható sportokat nem éri meg támogatni a vállalatoknak, számos, korábban támogatott szakosztály ma a létéért küzd.

Az is, hogy mindenféle igény, szükséglet vagy érdem, tehát bármilyen objektív, átlátható és kiszámítható szempontrendszer helyett a politikai érdekek, megfelelni vágyás, szimpátia dönti el, hogy kihez jusson bőséggel és ki szűkölködjön. És persze az is, hogy az eredeti, jogszabályban meghatározott célok helyett a pénz másra megy, jelentős része kézen-közön eltűnik, ráadásul a könnyű kereset révén nemhogy elősegíti, de az érintett területeken egyenesen gátolja a hosszútávra tervező, tudatos szakmai alapokon nyugvó építkezést, fejlődést.

A felcsúti futballakadémia támogatásai 2011-2017; forrás: mfor.hu

A sportot, a filmet, a színházat persze támogatni kell. A tömegsportot is, a versenysportot is, és azon belül az élsportot is. A műkedvelő társulatokat, az iskolai gyerekdarabokat is, és azokat a társulatokat is, akik nemzetközi fesztiválokról díjakat hoznak haza, ahol Jászai- és Kossuth-díjas színészek lépnek fel. És természetesen a filmet, a vizuális kultúrát is támogatni kell. Az iskolai videós klubbot, a független fesztiválokat és az érdemes művészeket egyaránt.

De nem így, nem ezzel a támogatási rendszerrel, amely sok mindenre jó, de arra biztosan nem, hogy a politikai közösség (illetve az őt képviselő, megjelenítő állam) rövid és hosszú távú sport- és kulturális szükségletei, igényei, akarata mentén sport- és kultúrafinanszírozást működtessen.

Független alapok kellenek (több is egy-egy területen), szakmai testületek, nyílt és átlátható pályázati rendszer, tiszta szabályok szerinti állami finanszírozás, demokratikus kontroll a pénzköltés felett.

Természetesen kell, hogy helye legyen a magánszektornak is a finanszírozási rendszerben, hogy a magánszemélyek, a magánvállalatok is hozzájárulhassanak adományaikkal, felajánlásaikkal a hazai sport és kulturális élet fejlődéséhez. A magánvállalatok például folytathatnak szponzorációs tevékenységet, támogathatnak kulturális produkciókat üzleti alapon, vagy csak úgy is, saját kedvükre.

Például az adózott nyereségből, ha a tulajdonosok úgy döntenek, hogy egy várhatóan sikeres filmbe beszállni, vagy a kerületi színházat támogatni jó dolog. Hívhatjuk ezt mecenatúrának is… Még jobban is hangzik, mint az hogy TAO-támogatás, nem?