Kilenc tézis a jelenlegi magyar helyzetről
Nem érdemes feladni, mert nem politikai géniuszok állnak szemben az ellenzékkel, hanem csak példátlanul gátlástalan ellenfelek.
Nem érdemes feladni, mert nem politikai géniuszok állnak szemben az ellenzékkel, hanem csak példátlanul gátlástalan ellenfelek.
A kommunikációs káoszgenerálás a kormányzat fő ereje. Teheti ezt, mert van erre felülete, és erősítheti ezt, mert a vele szemben kritikus nyilvánosság egy része akaratlanul is „szerzett médiumként” áll hozzá.
Mennyi a realitása, hogy azok, akik fél éve a fél évvel későbbi időpontra rányomták, hogy igen, ott leszek, azok tényleg nem fognak iskolába menni? És ha nem jön össze a tömeg, nem az ügyet felfújó médiát fogják megszidni.
Trump ügyvédje megfenyegette Michael Wolffot: vonja vissza könyvét a piacról, vagy perel. Engedelmeskedés helyett a kiadó mára hozta elő a könyv bemutatóját.
A kereskedelmi tévé reggeli műsora azzal reklámozza a tizenhárom éves Dorinát, hogy az ismertség érdekében sokszor bizony „kihagyja a sulit”. Szalóki felháborodott, és levelet írt.
A „ne szavazzon, aki nem él itt” szólamai közepett elfeledkezhetünk a lényegről: az erdélyi magyar társadalom egyre inkább a Fidesz foglyává válik, ugyanúgy, ahogyan a magyar társadalom jelentős része is foglyává vált.
Kilenc amerikai finanszírozású tömegtájékoztatási eszközt minősített külföldi ügynöknek kedden az orosz igazságügyi minisztérium.
Egy nemzetközi kutatás feltárta, hogy a sajtószabadság mértéke aggasztó mélypontot ért el.
Naponta átlagosan másfél Soros-anyag jutott el minden egyes magyar látóterébe.
Három hónap alatt majdnem ötmilliárd forintnyi közpénzt öntött propagandagépezetébe a kormány.