Egy hónap elején érvénybe lépő törvény alapján a kerületek vezetői dönthetnek arról, milyen feltételeket szabnak a rövidtávú lakáskiadásnak.
Lenne pedig rá mód, hogy a megfizethető lakhatás közügy és közcél legyen.
Nemhogy javulnának, hanem várhatóan romlanak a jövőben az egyetemisták lakhatási lehetőségei, pedig biztonságos lakhatás nélkül a szegényebbek még inkább kiszorulnak a felsőoktatásból.
Eközben a kerületi polgármesterek úgy érzik, az új törvény nem ad elég eszközt a kezükbe a turisztikai célú lakáskiadás hatékony szabályozására.
Augusztus 2-ig lehet kitölteni az olyan kérdéseket tartalmazó kérdőívet, mint például: zavarja-e a szállóvendégek gyakori cserélődése a lakóházában?
Ahhoz képest, hogy mennyit foglalkozott a sajtó a középosztály karanténproblémáival, a home office kihívásaival, az otthoni munkavégzéshez legkényelmesebb ruhadarabok tesztelésével, és az unaloműzéshez legideálisabb Netflix-sorozatokkal, kevesebb figyelem jutott a legkiszolgáltatottabb helyzetben élő hajléktalanok történeteire.
A lakások tulajdonosait a piaci ár felével kárpótolják, az ingatlanokat pedig szociális bérlakásként hasznosítják.
Eljött az igazság pillanata, na jó, majdnem eljött az igazság pillanata.
A Periféria Központ legújabb kiadványa a lakhatási körülmények és az eladósodás közötti összefüggésekre világít rá.
Az ellenzék többsége és a Fidesz kerületi frakció sem tartotta elfogadhatónak, hogy szociális bérlakásokat régi lakók nagy számban, kedvezményesen megvásárolhassanak, inkább kerületi tulajdonban tartanák azokat.
