Ukrajnában – hasonlóan a többi posztszocialista országhoz – a baloldali gondolatok népszerűek, de diszkreditáltak, az Oroszországgal való, fegyveressé fajuló konfliktus ráadásul a tekintélyelvűség-ellenes újbaloldalt is élesen kétfelé osztotta. Körképünk az ukrán baloldalról.
A 2018-as évre érdemes nemcsak magyar fókusszal visszatekinteni, a Közép-Kelet-Európai régióban is számos fontos, váratlan politikai esemény történt. Az alábbiakban Kelet-Európai toplistánkat olvashatjátok.
Az év végén nem csak Magyarországon voltak jelentős megmozdulások a konzervatív kormányzás megszorító, piacpárti törvényei ellen. Albániában, Litvániában, Boszniában és Bulgáriában is folyamatosak a tiltakozó akciók.
A posztkádári kisember, aki a rasszistákra szavaz, nem pedig a haladásra jó mítosz: de miért és hogy szivatnak vele százmilliókat? Kivel szemben is kell „versenyképesnek” lennünk, és miért? Szubjektív beszámoló egy felszabadító konferenciáról.
Ugyanakkor a szegénység is nagyobb. Hogy lehet ez?
Párhuzamosan a helyi középosztályok lecsúszásával, a rendszerváltás ígéreteinek kimerülésével az elképzelt nyugat kultúrkincseinek való megfelelési kényszer egyre kevésbé volt jelen a városi, középosztálybeli fiatalok kulturális fogyasztási szokásaiban. Nálunk ez együtt járt a lakótelepi proli öltözködésének kisajátításával, a kilencvenes és korai kétezres évek roma popjának élvezetével.
A hiteles, politikai ajánlatra képes baloldal megteremtésének nem egyetlen, de fontos feltétele a neoliberalizmus megjelenésének tudatosítása. Az NGO-izálódás és az életmód-politika révén háttérbe szorulnak a gazdasági-elosztási kérdések és a tömeges választói képviselet, ami elmélyíti a baloldal válságát.
Miért őrül meg a teljes nyugati divatsajtó egy 1993-as lengyel piac kínálatát idéző cuccoktól? És tényleg annyira más egy technobuli Kijev külvárosában, mint bárhol máshol a világon?
Az olasz maffiák jelenléte sokkal kiterjedtebb Kelet-Európában, mint gondolnánk, állítja Roberto Saviano, aki 2006-os Gomorra című könyvének világsikere óta rendőri védelem alatt él.
A „commons” újabb kísérletei arról szólnak, hogy egy-egy közösség vagy gazdasági vállalkozás határain túl is kiterjesszék a szolidáris önfenntartás logikáját. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a közösség vagy szövetkezet egységein belüli termelés és elosztás szolidáris logikáján túl is „közössé” tesz adott erőforrásokat.
