Tetten érthető az ősbűn: Horthy 1921-ben megbocsátott mindazoknak, akik a kínzásokban, mészárlásokban részt vettek, mintegy utólag megerősítve e cselekedetek érthetőségét, és az elkövetők meggyőződését.
Karácsony Gergely szerint gyülölködő és félelemkeltő rendezvény zajlott Horthy Miklós halálának 65. évfordulóján.
Lesz gipszszobor, nemzeti színű bengáli tűz és még a MIÉP-et is feltámasztják egy vendégszereplésre.
Bálint ügyvéd alakját Szép Ernő klasszikussá lett memoárja, az Emberszag is megörökítette.
Az esemény elsősorban Magyarország nemzetközi elismerését és a Horthy-rendszer „keresztény kurzusának” legitimitását is szolgálta, miközben „apolitikusságát” reálpolitikai és diplomáciai indokok támasztották alá.
A nagy gazdasági világválság ugyan felfedte a konszolidáció törékeny egyensúlyát és a valós társadalmi érdekkonfliktusokat, de a bethleni politikai rendszer meghatározó volt még az 1930-as években is.
A magyar holokauszt főbűnösei ügyében rendezett népbírósági pernek egyik tanúja Kovács Istvánné volt, Horthy bizalmi embere. Vallomását sem a népbíróság, sem a történetírás nem vette komolyan, pedig személye fontos része a Horthy-korszak történetének.
Horthy Miklós és a magyar kormány felelőssége a vidék zsidóságának deportálásában vitathatatlan. A műveletekben az egész államapparátus, hivatalnokok, orvosok, mérnökök és rendőrök, vasutasok tízezrei „dolgoztak”.
Pogátsa Zoltán megbírált cikkében csakugyan antikommunistának és szovjetellenesnek mutatkozik. Emiatt ne lehetne szociáldemokrata?
Ahogy a két világháború között a nyilasok, úgy a mai szélsőjobboldal sem a rendszert találja hibásnak, hanem kizárólag a zsidókat, a cigányokat és a migránsokat.
