Hétfő este egy záró beszélgetésen összegezzük, hogyan hat a munkaerőpiacra a platform alapú munka berobbanása, és mi kell ahhoz, hogy a dolgozók ne legyenek teljesen kiszolgáltatva?
A csomagszállítás és az étel házhosszállítói munka a világjárvány idején sok munkás és kisvállalkozás számára mentőövvé vált. Eddig azonban csak a nagy platformok dúslakodtak a dolgozókon. Ennek vége.
A haknigazdaság, miközben egyre többen dolgoznak benne, sikeresen teszi zárójelbe az elmúlt évszázadok dolgozói vívmányainak jelentős részét, azáltal, hogy eltagadja dolgozói bérmunkás mivoltát.
Amíg a Deliveroo elnöke 500 millió fontot kereshet ma, addig van olyan futár aki csupán 2 fontot visz haza.
Pedig ha a szabályozók nem intézkednek, nálunk is eljöhet az amerikai típusú vadnyugat.
Az olyan ételkiszállítással foglalkozó online cégek, mint itthon például a Wolt, alvállalkozóként kezelik futárjaikat, hogy ne kelljen adózni utánuk. Spanyolországban ez végre megváltozhat!
A sofőrök képviselői győzelemként élik meg a friss ítéletet, amelynek globális kihatása is lehet.
A futárok nem követelnek sokat: csak legyen egy állomás, ahol napközben tölthetik a telefonjaikat, valamint legyen biztosítva számukra mosdó, ivóvíz és egy konyha, ahol két fuvar között leülhetnek enni.
A COVID-19 a leggazdagabb országokra jellemző fogyasztási mód fatális infarktusát okozza. A végtelen tőkefelhalmozás spirálja önmagába zuhan, a világ egyik részétől indulva eljut az összes többiig.
A haknigazdaságban (pl. Uber, Wolt) dolgozóknak saját maguknak kell fizetniük a társadalombiztosítást, az adót, nem védik őket szabályozások, nem alapíthatnak szakszervezetet, és nem jár semmilyen kompenzáció, ha valamilyen okból valaki többé nem dolgozhat.