TGM: A halott Ady
Száz éve, a forradalmak kavargásában meghalt Ady. Aki nélkül nem lehetett volna forradalom.
Száz éve, a forradalmak kavargásában meghalt Ady. Aki nélkül nem lehetett volna forradalom.
Mi, székely és szórvány szituacionisták kettős állampolgári felelősségünkből adódóan aggodalmunkat fejezzük ki a magyarországi lázadások forradalmi céljainak bulvárkapitalista eltérítései miatt.
Mit van mit tennünk?
A hatalom és a nép közti konfliktus végletes kiéleződését nem szabad akarnunk, bár ez – amennyiben a lázadók dühe kitart és szervezettsége, ellenállóképessége fokozódik – most már nem csak a nép, hanem a hatalom belátóképességén is múlik.
Miféle új egységen alapul az új lázadás?
Nikol Pasinjan, az ellenzék vezére, tavasszal az utcán kényszerítette lemondásra az ország autoriter elnökét. Most új örmény reformkort ígér.
Múlt héten ismeretlenek meggyilkolták Raed ef-Fareszt, Szíria egyik legismertebb aktivistáját, és kollégáját, Hamúd ed-Dzsuneidet.
A forradalom Ady forradalma volt. Benne jelenik meg egész bonyolultságában és komor fényében, a maga baljós előérzeteivel és bosszúvágyával. Az ő utódai vagyunk, jóban és rosszban. Hogy mire megyünk vele, majd meglátjuk.
A magyar proletariátus hosszú ideig tartotta életben a társadalmi tulajdon és szabad szocializmus eszméjét, a világ legerősebb katonai hatalmával, illetve a „liberális” Nyugat közömbösségével és hallgatólagos beleegyezésével szemben.
1956 november 3-án és 4-én majdnem kétszázezer forint gyűlt összenyitott ládákban, az elhunyt forradalmárok és AVH-sok hozzátartozói számára. Azt viszont kevesen tudják, hogy a forradalom nevezetes momentuma az első magyar neoavantgard akció is egyben.