A Népszava volt szerkesztőségén és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt korábbi székházán állított tábla a szociáldemokrata mozgalomnak és a fehérterror áldozatainak állít emléket.
Emléktábla elhelyezését kezdeményezik a józsefvárosi Csokonai utcában, a Népszava egykori székházánál.
Tetten érthető az ősbűn: Horthy 1921-ben megbocsátott mindazoknak, akik a kínzásokban, mészárlásokban részt vettek, mintegy utólag megerősítve e cselekedetek érthetőségét, és az elkövetők meggyőződését.
Csöndes főhajtás a munkásmozgalom és a sajtószabadság mártírjai előtt.
A fehérterror áldozatai ugyanúgy megérdemlik az emlékezést, mint a másik oldal halottai.
Hogy mindenki meggyőződhessen róla, miért nem szabad hagyni, hogy szélsőjobboldali nézeteket valló különítményesek „tegyenek rendet”.
100 éve, a baloldali forradalmi kísérletek összeomlásával egy időben az ország számos részén megkezdték működésüket a régi, tekintélyelvű rendszert erőszakos eszközökkel visszaállítani kívánó, antikommunista és antiszemita különítményes csapatok.
Hinnünk kell abban, hogy Somogyi és Bacsó meggyilkolása, amely nem csak kegyetlen, de tűrhetetlen módon megtorlatlan is maradt, csak akkor nyerhet bármilyen értelmet, ha az értékeket, amelyet egykor lefektettek, nem felejtjük el soha.
Száz évvel ezelőtt gyilkolták meg a fehérterroristák Simon József katolikus papot, akinek az volt a bűne, hogy a földosztást és az egyház demokratizálását sürgette.
A NER egyik írója megpróbálja nemzeti hőssé avatni a fehérterror kecskeméti rémtetteinek egyik fő felelősét.
