Radnóti Sándor: Hozzátartozás az elutasított kultúrához – a fiatal Lukács vakfoltja
Lukács elmulasztott reflektálni arra, hogy mennyiben tartozik hozzá ahhoz a kultúrához, amelyet oly radikálisan elutasít.
Lukács elmulasztott reflektálni arra, hogy mennyiben tartozik hozzá ahhoz a kultúrához, amelyet oly radikálisan elutasít.
A tőkés termelési mód irracionális eredményeit koherensként, racionálisként és vitathatatlanként állítja az atomizált tömegek elé, ahol már a termelők közti minden közvetlen kommunikáció megsemmisült a közösségiekkel egyetemben.
A parlamenti törvénykezés és a képviseleti demokrácia intézményei immár nem a társadalom eszközei, hogy a maga számára törvényt alkosson, hanem a tőke eszközei, hogy a munkával szemben a hatalmát növelje.
Élnek még köztünk emberek, akik köré gyülekezni lehet, akik az újra és újra megszerveződő kisközösségek motorjai. Akik az általuk felmutatott magatartásminta révén akarnak és képesek szembe menni a tőkelogika által működtetett hatalmi struktúrával, mint az elidegenedés legdöntőbb tényezőjével.