Kedden éjfélkor véget ért a kilakoltatási moratórium. A lakhatással foglalkozó érdekvédelmi szervezetek arra figyelmeztetnek, hogy ha nem lesz hosszabbítás, a járvány és a gazdasági válság idején sok nehéz sorsú és kisgyermekes család kerülhet az utcára.
A nők lakhatási problémái nagyon szorosan összefonódnak a bántalmazással és a nők elleni erőszakkal. A nehézségeiket fokozza a gazdasági kiszolgáltatottságuk is.
Sok szivárványcsalád a kormány kommunikációja és a kilencedik alkotmánymódosítás megszavazása miatt „pániküzemmódba” kapcsolt az utóbbi időben. Ez hívta életre a Pál Márton és Hanol Ádám által megálmodott #acsaládazcsalád kampányt, akik 2018-ban maguk is örökbefogadó szülőkké váltak.
A kijárási korlátozások miatt kitört hollandiai tüntetések elfedik a lényegi botrányt: az ország szociális- és adórendszerének zsigeri rasszizmusát.
A Háttér Társaság valamennyi érintett szakmai szervezetettől azt kéri, határolódjanak el a melegség „gyógyítását„ ígérő terápiáktól, és etikai vizsgálatokkal lépjenek fel az azt végzőkkel szemben. Emellett a szervezet olyan jogszabálymódosítást is kezdeményezett, amely betiltaná a reparatív terápiák alkalmazását kiskorúak esetén.
Már nem mintha nagyon másra számítottunk volna a kormánypártoktól.
18 százalékuk éppen, hogy csak kijön a pénzéből, 10 százalékuk minden hónapban anyagi problémákkal szembesül, 3 százaléknak pedig nélkülöznie kell.
Mindenki máshogy küzd meg a jelenséggel, azonban egy biztos: ahol a gyerekek félelmei nem vihetők be a szülő-gyerek kapcsolatba, ott egyedül maradhatnak fantáziákkal.
Miközben Áder jóval többet fog keresni.
A nemzetállami eszme populista képviselőinek eszükben sincs védelmet nyújtani, vagy akár távolságot tartani a tőke és a korporatív hatalom mindent behálózó hatásával szemben. A magyar állam kiváló példa erre.
