Mivel a NER folyamatosan újradefiniálja, hogy kik, miért és mennyiben számítanak politikai közössége tagjainak, és kik azok, akik ebből ki vannak zárva, csak a politikai közösség újraalapítását lehet szembe szögezni vele.
Megállapodás született az Európai Parlament és az uniós országok képviselőivel. Kérdés, hogyan ültetnék át ezt itthon a gyakorlatba.
Nem csupán a centrumban, nem pusztán a „középosztály” és nem is csak a fiatal felnőttek körében pusztít a kiégés járványa.
12 órás sztrájkot hirdettek mára. Tízezrek tüntetnek.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) másodfokon is pert nyert a bíróságon a tanárok fizetetlen túlóráztatásának ügyében. Rétvári Bence belügyminisztériumi államtitkár elismerte a pedagógusok ez irányú követelését.
A lakosság továbbra is tiltakozik az „ideiglenes bezárás”-ok ellen. Legutóbb Pápán, amely három postáját is elvesztette.
Alaptalan az az elképzelés, miszerint bérek nélkül az emberek nem dolgoznának. A bérmunka eltörlésével csak az a fajta munka tűnik el, amelyet minden munkás haszontalannak tart.
Az üzleti világot a nyereség reménye mozgatja. Joggal gondolhatnánk tehát, hogy a közgazdaság-tudomány megegyezésre jutott abban, hogy mi a profit. Nem így van.
A tőkés társadalomban a munka az oka minden szellemi degenerálódásnak, minden szervi elkorcsosulásnak.
Seidman könyvének nagy érdeme, hogy rávilágít azon „névtelen” munkások jelentőségére, akik nem voltak hajlandók ideologikus lózungok hatására önként erősíteni a termelés egy olyan rendszerét és egy olyan államot, amelyekben ők változatlanul bérmunkások maradnak.