Hat napig volt magyar baloldal az elmúlt négy évben
Mi kellett ahhoz, hogy működjön egy balos tüntetés, és mi vetett véget a balos keretezésnek decemberben?
Mi kellett ahhoz, hogy működjön egy balos tüntetés, és mi vetett véget a balos keretezésnek decemberben?
A magyarországi újbaloldal demokrácia-felfogásában elfordult a képviseletiségtől és már jó ideje a részvétel-fetisizmus állapotában rekedt. Semmit rólunk nélkülünk: ez lett az elmúlt évtized talán legmeghatározóbb szlogenje.
Ha tényleg 2009-től kell újrakezdeni, akkor a legújabb baloldalt nem egy identitásra kell felépíteni, hanem a társadalom önsegélyező intézményeire.
Pedig a baloldali pártok rendesen elpáholták.
A Les Temps Modernes a független, sokáig kommunistabarát baloldal orgánuma volt.
Ki kell mondani, hogy demokratikus szocializmust (de minimum korlátozott kapitalizmust) szeretnénk, ki kell mondani, hogy korlátozni akarjuk a tőkét, hogy köztulajdonba akarjuk venni és klímatudatos módon működtetni a természeti erőforrásokat…
Valóban csak az Etikai Bizottság okozta a párt vesztét vagy az ideológiai-erkölcsi viták is?
A szélsőjobboldali áttörés elmaradt, de az európai polgárok közösségének képzeletét még mindig fogva tartja a radikális középutasság ideológiája.
A baloldal, mint mindig, azon bukik el, hogy hatalomvágyó siettében elkezd hasonlítani az ellenfélhez. Mintha a néphez való hűség ugyanazt jelentené, mint az uralkodó osztály és a tőkés állam által manipulált, represszív közvéleményhez való alkalmazkodás.
2015-ös meglepetésszerű győzelme után a vasárnap tartott önkormányzati választásokon mind Madrid polgármester, Manuela Carmena, mind pedig Barcelonáé, Ada Colau kikapott.