A mai korszak nagy újdonsága abban áll, hogy bizonyos sokáig megingathatatlannak tartott elvek, eszmék, évszázados poltikai gyakorlatok válnak lassan idejétmúlttá. A mi céljaink nyilvánvalóak: a lázadási hullám gyakorlati megnyilvánulási formáinak és a kommunizmus megvalósulásának egymáshoz közelítése.
Az év második felének tüntetési hullámai arra utalnak, hogy a kapitalizmus után végre az antikapitalizmus is globalizálódik.
Noha a rezsimhez kötődő burzsoázia mesés meggazdagodása miatt érzett düh alkalmanként a felszínre tört, ez a harag mindeddig nem vert éket abba az osztályokon átívelő szövetségbe, amely a Fideszt hatalomra juttatta.
A régi baloldal korszaka véget ért. Corbyn a baloldal válságának megoldását ígérte, pedig maga is a válság terméke volt.
Ha fel akarjuk fogni az elmúlt tíz évet, akkor kijelenthetjük, hogy pár techcég véghezvitte az internet digitális bekerítését, amiben mi lettünk az ingyenmunkát végző digitális jobbágyok – az új digitális feudalizmusban pedig a valóságérzékelésünk egy középkori, babonás falu szintjére esett vissza.
Sokszor döntöttünk úgy, hogy a baloldalt megreformálni kívánó forradalmi hevületünket vissza kell fognunk az ország érdekében.
A Sziriza, a Podemos és Corbyn politikai íve megkerülhetetlenné teszi, hogy leírjuk: a 2008-as válság utáni baloldal pártpolitikai mainstreamesedésének stratégiája – jelen formájában – véget ért.
2003. december 5-én hunyt el Szalai Pál közíró, a demokratikus ellenzék tagja, a magyarországi szamizdat kiemelkedő fontosságú és intenzitású szerzője, aki 1989 előtt és után is a bibói ihletettségű demokratikus szocializmus híve volt és maradt.
Saskia Esken és Norbert Walter-Borjans lettek az új társelnökök, veszélybe kerülhet a Merkellel alkotott koalíció.
És ez nemcsak Brazília, de az egész föld sorsára lehet kihatással.
