Miközben a kormány azt harsogja, minden rendben, az átszűrődő információkból sokan tudjuk, hogy a kórházi dolgozóknak a valóságban embertelen körülmények közt, iszonyú tempót követve és hallgatásba burkolózva kell emberéleteket menteniük.
Az úgynevezett Helyreállítási és Alkalmazkodási Terv arról ad számot, hogy mire fog költeni a kormány az 5900 milliárd forintos uniós covid-alapból. A terv egészségügyre vonatkozó része némi önkritikával élve elismeri, hogy a szakemberhiány „humánerőforrás krízishelyzetet” vetít előre a közeljövőben.
A szociális munkások ötöde inkább szabadnapokat vett ki a megbetegedése idején, nehogy elvesszen a csekély fizetése is. 13 éve várnak a bérük rendezésére.
Az egészségügyi ágazatot is megilleti a kollektív alku joga, a sztrájkjog pedig nélkülözhetetlen összetevője a szervezkedési szabadságnak.
25 százalékuk ráadásul ott is hagyná az állami egészségügyet.
Ha feloldják a járványügyi helyzet miatti felmondási tilalmat, akkor szembesülünk majd igazán azzal, hogy az elmúlt egy-másfél évnek milyen hatása volt az egészségügyben dolgozókra, ápolókra. Már most tömegek jelezték, hogy gondolkodnak a pálya és/vagy az ország elhagyásán.
Az ápolóknak továbbra is inkább csak szóban jár a köszönet, sokan a pályaelhagyást fontolgatják, de nem a vírus miatt.
Az orvosok béremelése mellett illene a többi egészségügyi dolgozóét is rendezni.
A rezidensek a koronavírus-járvány spanyolországi enyhülése után kezdtek demonstrációba, azt követelik a tartományi kormányzattól, hogy javítsa munkakörülményeiket és emelje béreiket.
„Hétköznapi női hősöket” díjazna a koronajárvány idején tanúsított helytállásukért a Novák Katalin kezdeményezésére márciusban alapított Nők Magyarországért Klub.
