Tényleg elrontják a pártok az előválasztást?
A kölcsönös visszaléptetések logikus, előrelátható és bizonyos szempontból üdvözlendő fejlemények.
Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
A kölcsönös visszaléptetések logikus, előrelátható és bizonyos szempontból üdvözlendő fejlemények.
Kétségkívül fontos a futballcsapatok rasszizmus elleni kiállása. A probléma gyökerei azonban maguk a bajnokságok.
A kínai modell – amely egy ultrakapitalista, a hétköznapi élet immár minden szegletét a tőke logikájának alávető, digitális diktatúra, egyre vonzóbb a nyugati országok számára.
Az ellenzéki pártok gyakorlatilag most egymásra voksolgatnak a visszalépésekkel, a választópolgárok pedig legfeljebb kivárhatnak, hogy vajon lesz-e kit megválasztani nyáron, vagy a végén még a Fidesz javára is visszalépnek.
Az ellenzék nem kerülheti el, hogy koherens véleményt alkosson Kínáról, Orbán „antikommunizmusának” újabb és újabb „leleplezéséből” ugyanis nem lesz politika.
A nagyság ajándékát megkapta, de többre becsülte volna, ha igaza lehet. 50 éve hunyt el Lukács György.
Semmi kétség, Novák Katalin a mi nevünkben is mosolyog Európa egyik legelszántabb nőgyűlölő politikusára.
Orbán ellenforradalmisága abban áll, hogy igenli a Nyugatot, de csak „libernyák” és demokrácia nélküli formájában, vagyis a „hódító és férfias Nyugat” az ideálképe.
Mivel kínál többet Karácsony Gergely a „korrupciómentes Fidesz” ígéreténél, amelyet az ellenzék centrista és jobboldali szereplői hirdetnek?
Ha nem tudsz segíteni, legalább ne árts! – tartja a mondás. Sajnos a kormánypártok oktatáspolitikájának ezt az alacsony küszöböt sem sikerült megugrania.