Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Az ellenzéki pártok gyakorlatilag most egymásra voksolgatnak a visszalépésekkel, a választópolgárok pedig legfeljebb kivárhatnak, hogy vajon lesz-e kit megválasztani nyáron, vagy a végén még a Fidesz javára is visszalépnek.
Az ellenzék nem kerülheti el, hogy koherens véleményt alkosson Kínáról, Orbán „antikommunizmusának” újabb és újabb „leleplezéséből” ugyanis nem lesz politika.
A nagyság ajándékát megkapta, de többre becsülte volna, ha igaza lehet. 50 éve hunyt el Lukács György.
Semmi kétség, Novák Katalin a mi nevünkben is mosolyog Európa egyik legelszántabb nőgyűlölő politikusára.
Orbán ellenforradalmisága abban áll, hogy igenli a Nyugatot, de csak „libernyák” és demokrácia nélküli formájában, vagyis a „hódító és férfias Nyugat” az ideálképe.
Mivel kínál többet Karácsony Gergely a „korrupciómentes Fidesz” ígéreténél, amelyet az ellenzék centrista és jobboldali szereplői hirdetnek?
Ha nem tudsz segíteni, legalább ne árts! – tartja a mondás. Sajnos a kormánypártok oktatáspolitikájának ezt az alacsony küszöböt sem sikerült megugrania.
Ha felismertük, hogy az őszödi logika tévedés, akkor a generációváltás zászlaja alatt néhány jóképű politikus fotója mellett elférne ennek a politikának az értelmezése, kritikája is.
És a világ valószínűleg csendben félrenéz.
A kialakult helyzet gyökerei a brit gyarmati múltban és a mérhetetlen vagyoni egyenlőtlenségekben keresendőek.
