Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
Magyar reakciók sokasága zengi, hogy a rendőri erőszak anomália, nem rendszerszintű. Hogy a szobrok ledöntése túlzás, hogy barbárság, hogy kultúraellenes. Egy új, diadalmas cenzúra hírnökét látják benne, a humanizmus alkonyát.
Rettenetesen rászorul a kormányzati segítségre az ezermilliárdokat termelő magyarországi Audi gyár.
Ennél is nagyobb baj, hogy pontosan tudják, hogy kiket kell vele hülyíteniük.
Szilvay Gergely válaszára reagálva megint szó lesz nemzetről, vérségi és egyéb kötelékekről, kapitalizmusról, a „visszatérés” szükségtelenségéről és a progresszió lehetőségeiről.
A történelmet maga a szobor hallgatta el, amely egy rabszolgakereskedőről mint „Bristol egyik legerényesebb és legbölcsebb polgáráról” emlékezett meg.
Nem, nem kell örülnünk annak a fantasztikus áttörésnek, hogy egy magáncég a világtörténelemben először legénységet juttatott egy űrállomásra.
Hogy megértsük, pontosan mi is történik jelenleg Amerikában, először a múlthoz kell fordulnunk és áttekinteni az amerikai rendőrség és a tüntetők történetének néhány epizódját, az 1850-es évek Virginiájától a 2014-es Missouriig.
Az elnök sokadszorra posztolt olyat, ami ütközött a legnépszerűbb közösségi médiumok szabályzatával. A Twitter végre lépett, a Facebook tétlen maradt, Trump cenzúrát és elnyomást vizionált.
Mit adott a magyar társadalomnak a politikatudomány, és mit mulasztott el az elmúlt 30 évben?
Az első és legfontosabb, hogy tanulnunk kell, hogy meg kell hallgatnunk, hogy mit is jelent az intézményes rasszizmus a mindennapokban az érintettek számára.
